Ez a vizsgálat azt próbálta meghatározni, hogy az IA típusú antiaritmiás kezelés után a jelátlagolt elektrokardiogramon (EKG) észlelt specifikus változások előre jelzik-e a hatékonyságot a kamrai tachycardia (VT) kezelésében. Skála- és jelátlagolt EKG-kat készítettek a kiinduláskor és az IA típusú gyógyszeres terápia után 15 olyan betegnél, akiknek koszorúér-betegsége és indukálható VT volt a kiindulási elektrofiziológiai vizsgálat során. Összehasonlítottuk a jelátlagolt QRS időtartamát, a jelátlagolt QRS utolsó 40 ms-ban mért amplitúdó négyzetes középértékét és a jelátlagolt QRS 40 μv alatti időtartamát (alacsony amplitúdójú jel), valamint a kamrai effektív refrakter periódust az elektrofiziológiai vizsgálatnál, és a QTc-t a skaláris EKG-n. A gyógyszeres vizsgálat során 6 betegnél (A csoport) állandósult, de lassabb VT volt, míg 9 betegnél (B csoport) a VT nem indukálhatóvá vált. A kiindulási jelátlagolt QRS időtartam hosszabb volt az A csoportban, mint a B csoportban (136 ± 10 vs 115 ± 13 ms; p < 0,05), akárcsak a skalár QRS (115 ± 19 vs 98 ± 11 ms; p < 0,05). Az antiaritmiás terápia után az A csoportban mind a jelátlagolt QRS (24 ± 10 vs. 8 ± 3 ms; p < 0,05), mind az alacsony amplitúdójú jel (31 ± 13 vs. 3 ± 7 ms; p < 0,05), míg a B csoportban a kamrai effektív refrakter periódus (49 ± 20 vs. 20 ± 13 ms; p < 0,05) és a korrigált QT-intervallum (100 ± 39 vs. 43 ± 23 ms; p < 0,05) nagyobb mértékben meghosszabbodott. Összefoglalva, az IA típusú gyógyszerekre adott részleges és teljes válaszok a szívizom vezetésének és refraktivitásának jellegzetes változásaival járnak együtt, amelyek noninvazív mérése hasznosnak bizonyulhat az antiaritmiás gyógyszeres kezelés irányításában.