Az MIT közgazdászai által vezetett új tanulmány szerint a “hotspotting” új egészségügyi gyakorlat – amelynek során a szolgáltatók azonosítják a nagyon magas költségű betegeket, és az ellátás javítása mellett megpróbálják csökkenteni az egészségügyi kiadásaikat – gyakorlatilag nincs hatással a betegek eredményére.
A megállapítás aláhúzza azt a kihívást, hogy csökkenteni kell az egészségügyi ellátás “szuperfogyasztói”, azaz az amerikai betegek nagyjából 5 százalékának kiadásait, akik az ország egészségügyi költségeinek feléért felelősek. Az alig több mint egy évtizedes hotspoting koncepciója olyan programokból áll, amelyek a veszélyeztetett betegeknek tartós kapcsolatot biztosítanak orvosokkal, más gondozókkal és szociális szolgáltatókkal, hogy ezzel próbálják megelőzni az újbóli kórházi kezeléseket és más intenzív, drága ellátási formákat.
A MIT tanulmányát a Camdeni Egészségügyi Szolgáltatók Koalíciójával együttműködve dolgozták ki, amely az ország egyik legismertebb hotspoting programját működteti. A kutatók négyéves elemzést végeztek a programról, és megállapították, hogy a programba való bekerülés nem okoz jelentős különbséget a betegek egészségügyi ellátásának igénybevételében.
“Ennek a beavatkozásnak nem volt hatása a kórházi visszafogadások csökkentésére” – mondja Amy Finkelstein, az MIT egészségügyi közgazdásza, a tanulmány vezetője.
Az új tanulmány egy randomizált, kontrollált kísérlet volt, amelyben a camdeni betegek két, egyébként hasonló csoportját egy nagy tényező választotta el egymástól: Néhányukat véletlenszerűen választották ki, hogy részt vegyenek a hotspoting programban, és ugyanannyi véletlenszerűen kiválasztott beteget nem. A két csoport idővel gyakorlatilag ugyanazokat az eredményeket produkálta.
“Azért volt olyan fontos, hogy randomizált, kontrollált vizsgálatot végezzünk” – mondja Finkelstein – “mert ha csak a beavatkozási csoportba tartozó egyéneket nézzük, úgy tűnhet, hogy a program hatalmas csökkenést okozott a visszafogadásokban. De ha megnézzük a kontrollcsoportban lévő egyéneket – akik jogosultak voltak a programra, de nem véletlenszerűen választották ki őket -, pontosan ugyanazt a mintát látjuk.”
A “Health Care Hotspotting – A Randomized, Controlled Trial” című tanulmányt ma teszik közzé a New England Journal of Medicine-ben. A társszerzők: Finkelstein, az MIT John és Jennie S. MacDonald közgazdászprofesszora, aki a cikk levelező szerzője; Joseph Doyle közgazdász, az MIT Sloan School of Management Erwin H. Schell menedzsment professzora; Sarah Taubman, az MIT Abdul Latif Jameel Poverty Action Lab részeként működő J-PAL North America kutatója; és Annetta Zhou, a National Bureau of Economic Research posztdoktora.
A Camdeni Koalíció “mesés partnerei” a válaszok keresésében
A tanulmány elkészítéséhez az MIT által vezetett kutatócsoport 800, a Camdeni Egészségügyi Szolgáltatók Koalíciója programba 2014 és 2017 között beiratkozott beteget értékelt. A vizsgálatban részt vevő betegek a felvételt megelőző hat hónapban legalább egyszer kórházba kerültek, és egyéb egészségügyi problémák mellett legalább két krónikus betegségben szenvedtek. A tanulmányt a koalícióval folytatott széles körű konzultációt követően állították össze.
“Mesés partnerek voltak” – mondja Finkelstein a koalícióról. “Mivel annyira adatközpontúak, rendelkeztek az adat-infrastruktúrával, ami lehetővé tette ezt.”
Finkelstein külön megemlíti a Camdeni Egészségügyi Szolgáltatók Koalíciójának alapítóját, Jeffrey Brennert, aki 2006 és 2017 között a szervezet ügyvezető igazgatója volt, és akinek a “hotspoting” koncepciók kidolgozása nagy nyilvánosságot kapott. Camdenben, ahol a betegek 2 százaléka teszi ki az egészségügyi kiadások 33 százalékát, az akut ellátás szükségességének megelőzése égető probléma.
“Dr. Brenner egy igazán rendkívüli ember, és egy nagyon nehéz problémát próbál megoldani” – mondja Finkelstein, aki elismerését fejezi ki Brennernek, amiért aktívan kereste az adatokat a szervezetének eredményeiről anélkül, hogy tudta volna, milyenek lesznek ezek az eredmények.
A vizsgálatban részt vevő 800 beteg fele a program szolgáltatásait igénybe vevő csoportba került, fele pedig egy kontrollcsoportba, amely nem vett részt a programban. A camdeni hotspoting program kiterjedt otthoni ápolási látogatásokat, összehangolt utógondozást és orvosi felügyeletet foglal magában – mindezek célja, hogy segítsenek stabilizálni a betegek egészségi állapotát a kórházi kezelés után. Emellett segít a betegeknek szociális szolgáltatások és viselkedési egészségügyi programok igénylésében is.
A tanulmány szerint a 180 napos kórházi visszafogadási arány 62,3 százalék volt a programban részt vevőknél, és 61,7 százalék a programban részt nem vevőknél.
A tanulmányban szereplő további mérések – például a betegek kórházi visszafogadásának száma, a kórházban töltött napok összesített száma és több pénzügyi statisztika – szintén nagyon hasonló eredményeket mutattak a két csoport között.
A tanulmány azt mutatja, hogy bár a hotspotting programokban részt vevő, rehospitalizációra szoruló emberek száma összességében csökken a program időtartama alatt, de nem csökken nagyobb mértékben, mintha ezek az emberek a program hatókörén kívül lennének.
Röviden, a hotspotting programokban részt vevő emberek kevesebb rehospitalizációra szorulnak, mert a jelenleg sok egészségügyi erőforrást felhasználó betegek bármely csoportja a jövőben általában alacsonyabb egészségügyi ellátást vesz igénybe. A hotspotting programokról szóló korábbi jelentések a hat hónapos kórházi újrafelvételek nagyjából 40 százalékos csökkenésére összpontosítottak – miközben ezt nem hasonlították össze az ilyen programokon kívüli hasonló betegcsoportok arányával.
“Ha az egészségügyi beavatkozásokra gondolunk, szinte definíció szerint azok szokatlanul rossz egészségi állapot vagy szokatlanul magas költségek idején történnek” – mondja Finkelstein. “Ezért avatkozunk be. Tehát szinte eleve az átlaghoz való visszafejlődés problémája fogja sújtani őket. Azt hiszem, ez egy nagyon fontos tanulság, amikor továbbra is próbáljuk kitalálni, hogyan javítsuk az egészségügyi ellátást, különösen mivel a munka nagy része ezekre a magas költségű betegekre összpontosít.”
“Nem fogjuk feladni”
Az biztos, ahogy Finkelstein megjegyzi, az új tanulmány egy helyi tanulmány, és a hotspoting programok sok helyen léteznek. Emellett a program négyéves eredményeit vizsgálja, amely a vizsgálati időszak alatt némi fejlődésen ment keresztül; ha a program mondjuk 2016-ban áttörő változást hajtott volna végre, az csak részben tükröződne a négyéves adatokban. Történetesen azonban a tanulmány nem talált ilyen nagy változásokat az idő múlásával.
Finkelstein szerint Brenner a saját kezdeményezése hatékonyságának vizsgálatával kapcsolatban azt a szemléletet képviselte, hogy – analóg módon – “ha van egy új gyógyszerünk, amellyel megpróbáljuk meggyógyítani a rákot, és lefuttatunk vele egy klinikai kísérletet, de nem működik, akkor nem mondjuk csak úgy, hogy ‘azt hiszem, ennyi volt, megmarad a rák. Tovább próbálkozunk más dolgokkal. … Nem fogjuk feladni, hogy javítsuk az egészségügyi ellátás hatékonyságát és ennek a hihetetlenül rosszul ellátott népességnek a jólétét. Továbbra is ki kell dolgoznunk a lehetséges megoldásokat, és szigorúan értékelnünk kell őket.”
Finkelstein azt is megjegyzi, hogy a jelenlegi tanulmány csak egy kutatás a kiterjedt kezelésre szoruló emberek egészségügyi ellátásának javítására és költségeinek csökkentésére irányuló bonyolult területen, és azt mondja, hogy üdvözli a további kutatásokat ezen a területen.
“Remélem, hogy ez további kutatásokra ösztönöz, és hogy több szervezet fog velünk együttműködni a vizsgálatban” – mondja Finkelstein.
Finkelstein az MIT-nél a J-PAL North America tudományos igazgatójaként is dolgozik, amely különböző társadalmi kérdésekkel kapcsolatos véletlenszerűen ellenőrzött vizsgálatokat támogat.
A tanulmányhoz szükséges adatok a Camden Coalition of Healthcare Providers-től, Camden négy kórházától és New Jersey államától származnak.
A kutatást támogatta a National Institute on Aging of the National Institutes of Health; a J-PAL North America egészségügyi ellátási kezdeményezése; és az MIT Sloan School of Management.