Az Ansible egy Python nyelven írt, széles körben használt konfigurációkezelő eszköz, amely segít egy vagy több gép egyidejű konfigurálásában. Az Ansible az alábbi feladatok elvégzésére használható

• Egy vagy több csomópont nulláról történő konfigurálása
• Elhelyezések
• Konfiguráció módosítások
• Patchelés
• Szolgáltatáskezelés
• és még sok más

Az Ansible-t az egyszerűsége miatt széles körben használják. Az Ansible kódja is YAML nyelven íródik, nincs szükség egy távoli gépre telepítendő ügynökre. Az Ansible a 22-es portot (SSH) használja a távoli géphez való csatlakozáshoz és a szükséges változtatások elvégzéséhez.

Minden olyan gép, amely képes csatlakozni a távoli géphez a 22-es porton, vezérlő csomóponttá válhat. A vezérlő csomópont az, ahová az Ansible-t telepíthetjük, a menedzselt csomópont pedig a vezérlő csomópontoktól kapja a menedzselést.

Nézzük meg az Ansible telepítését a vezérlő csomópontra.

Az Ansible telepítése CentOS 7 rendszeren:

Mivel a Python az egyetlen előfeltétele az Ansible telepítésének, telepítsük a Pythont az alábbi parancs végrehajtásával.

$sudo yum install python3 -y

Az Ansible telepítéséhez a CentOS 7 rendszeren először győződjünk meg arról, hogy a CentOS 7 EPEL tároló telepítve van. Futtassa az alábbi parancsot az epel tároló telepítéséhez.

$sudo yum install epel-release

Frissítse a rendszercsomag-indexet az alábbi update parancs végrehajtásával.

$sudo yum update -y

Mihelyt az adattár telepítve van, telepítse az Ansible-t a yum csomagkezelővel. Az Ansible telepítéséhez hajtsa végre az alábbi parancsot.

$sudo yum install ansible -y

Ellenőrizze, hogy az Ansible megfelelően telepítve van-e és annak verziója.

$ansible -v

Az Ansible telepítése CentOS 8-ra:

Nézzük meg a telepítés lépéseit CentOS 8 esetén. Telepítsük a pythont CentOS 8-ra.

$sudo dnf install python3

Amikor a python telepítve van, telepítsük az EPEL repót az alábbi parancs végrehajtásával.

$sudo dnf install epel-release -y

Frissítsük a rendszercsomag-indexet az alábbi update parancs végrehajtásával.

$sudo dnf update -y

Most készen állunk az Ansible telepítésére. Futtassuk az alábbi parancsot az Ansible telepítéséhez.

$sudo dnf install ansible -y

Ellenőrizzük, hogy az Ansible megfelelően települt-e és annak verziója.

$ansible -v

Az Ansible telepítése Ubuntun:

A legtöbb Linux disztribúcióban manapság a Python alapértelmezett csomag. Ha nincs telepítve a python, futtassa az alábbi parancsot a python csomag telepítéséhez.

$sudo apt-get install python3

Az Ansible telepítéséhez Ubuntuban először telepítsük a tárolót az alábbi parancs végrehajtásával.

$sudo apt-add-repository ppa:ansible/ansible

Frissítsük a rendszercsomag-indexet az alábbi update parancs végrehajtásával.

$sudo apt-get update -y

Most telepítsük az Ansible-t.

$sudo apt-get install -y ansible

Ellenőrizzük, hogy az Ansible megfelelően települt-e és annak verziója.

$ansible -v

Az Ansible telepítése Python PIP segítségével CentOS, Debian és Ubuntu rendszereken:

Függetlenül attól, hogy milyen operációs rendszert használ, az Ansible-t a python csomagtelepítővel telepítheti. Végezzük el az alábbi parancsot a python3-pip telepítéséhez.

CentOS 7 és az alattiak esetében:

$sudo yum install python3 python3-pip -y

CentOS 8 esetében:

$sudo dnf install python3 python3-pip -y

Ubuntu és Debian esetében:

$sudo apt-get install python3 python3-pip

Mivel a python és a pip telepítve van, bármelyik operációs rendszeren végezzük el az alábbi parancsot az Ansible telepítéséhez.

$sudo pip3 install ansible

Ellenőrizzük, hogy az Ansible megfelelően telepítve van-e és annak verziója.

$ansible -v

Az Ansible vezérlő hosztjainak beállítása:

Először a “hosts” fájlt kell beállítanunk, mielőtt elkezdhetnénk kommunikálni a többi csomópontunkkal. Ez a fájl tartalmazza a kezelt csomópontok összes IP-jét vagy hostnevét.

Megjegyzés: Nem mindig szükséges hosts fájlt használni a kezelt csomópontokhoz való csatlakozáshoz. De akkor minden alkalommal, minden parancs végrehajtásakor a kezelt csomópontok kiszolgálójának IP-jét vagy hostnevét kell használnunk.

Hozzuk létre a fájlt (ha még nincs meg) root jogosultságokkal az alábbi parancs végrehajtásával:

$sudo touch /etc/ansible/hosts

A fájlba való írás előtt nézzük meg és értsük meg a hosts fájl mintáját:

alias ansible_ssh_host=your_node_server_ip

A hosts fájlnak a fenti szintaxist kell követnie. Nézzük meg az egyes paramétereket.

: Ez a paraméter egy csoportot hoz létre. A group_name paraméter alatti összes kezelt csomópont IP-címe vagy hosztneve ugyanabba a csoportba fog tartozni. Ha például több webkiszolgáló van az infrastruktúránkban, akkor a kezelt csomópont összes IP-címét vagy hostnevét ide adhatjuk.

alias: Ezzel a paraméterrel a kezelt csomópont szerverének egy alias nevet adhatunk a kezelt csomópont szerverének azonosítására. Ha például több webkiszolgáló van az infrastruktúránkban, megadhatjuk a host1, host2, host3 neveket aliasnak. Az alias megadásának fő előnye, hogy amikor az Ansible parancsot fogjuk végrehajtani egyetlen szerver konfigurációjának módosítására, akkor egy alias segítségével azonosíthatjuk és elvégezhetjük a kívánt feladatot a szerveren.

ansible_ssh_host=your_node_server_ip: Ez a paraméter egy kezelt csomópont IP-címére vagy hostnevére irányítja az aliast.

A CentOS 8-at fogjuk használni irányított csomópontként az Ansible segítségével. Mint fentebb említettük, az Ansible a távoli állomás 22-es portját használja a csatlakozáshoz.

Feltételezzük, hogy a CentOS irányított csomópontunk szerverének IP-címei a 192.168.0.2, 192.168.0.3 és 192.168.0.4.

Hogy az Ansible vezérlő csomópont kommunikálhasson az irányított csomópontokkal, meg kell erősítenünk, hogy az irányított csomópontok elérhetőek a 22-es porton, amely egy SSH port. Végezze el az alábbi parancsot, hogy egyenként megerősítse a kapcsolatot mindhárom menedzselt csomóponton a vezérlőből.

$ssh [email protected]

$ssh [email protected]

$ssh [email protected]

A parancs az összes csomópont root felhasználójának jelszavát kéri. Az Ansible nagyon zökkenőmentesen működik, ha az Ansible vezérlő és a kezelt csomópontok között jelszó nélküli hitelesítés van beállítva. Az Ansible parancs különböző paramétereivel a jelszavas hitelesítés is működhet.

Mivel konfiguráltuk az ssh kapcsolatot az Ansible vezérlő és a menedzselt csomópontok között, konfiguráljuk a hosts fájlt az összes menedzselt csomóponthoz való csatlakozáshoz. Mint már említettük, több csomópont szerver aliasát is hozzáadhatjuk egy csoporthoz. Ebben az esetben adjuk hozzá mindhárom csomópontot, és rendeljünk hozzá egy-egy aliast host1, host2 és host3 néven. A hosts fájlunknak az összes kezelt csomópont adatainak hozzáadása után az alábbiak szerint kell kinéznie. Végezze el az alábbi parancsot a korábban létrehozott hosts fájl szerkesztéséhez.

Nyissuk meg a fájlt root jogosultságokkal az alábbi parancs végrehajtásával:

$sudo vi /etc/ansible/hosts

Adjuk hozzá az alább említett konfigurációt a hosts fájlhoz.

host1 ansible_ssh_host=192.168.0.2
host2 ansible_ssh_host=192.168.0.3
host3 ansible_ssh_host=192.168.0.4

Itt az összes kezelt csomópont IP-jét és aliasát hozzáadtuk a node_servers nevű csoporthoz.

Próbáljunk most csatlakozni a menedzselt csomópontokhoz az Ansible vezérlőből.

$ansible -m ping node_servers

A fenti parancs a ping modult használja a “node_servers” csoporthoz való csatlakozáshoz, amelyet fentebb a hosts fájlban definiáltunk.

Elképzelhető, hogy különböző okokból hibaüzenetekkel találkozunk.

1. Az Ansible alapértelmezés szerint az aktuális felhasználónévvel próbál csatlakozni a kezelt csomóponthoz, ha nem adtunk meg egyet sem. Ha ez a felhasználó nem létezik a csomópont kiszolgálóján, akkor az alábbi hibaüzenetet kapja.
2. Ha a 22-es ssh port nem nyitott a kapcsolathoz a kezelt csomópontokon. (Mint már említettük, az Ansible az ssh porton csatlakozik)
3. Ha a hosts fájlban szereplő IP nem helyes.

Ha a fenti feltételek bármelyike nem teljesül, az alábbi hibaüzenetet kapja.

host1 | UNREACHABLE! => {
"changed": false,
"msg": "Failed to connect to the host via ssh.",
"unreachable": true
}

host2 | UNREACHABLE! => {
"changed": false,
"msg": "Failed to connect to the host via ssh.",
"unreachable": true
}

host3 | UNREACHABLE! => {
"changed": false,
"msg": "Failed to connect to the host via ssh.",
"unreachable": true
}

Kifejezetten azt mondjuk az Ansible-nak, hogy a “node_servers” csoportban lévő kezelt csomópontokhoz a james felhasználóval kell csatlakoznia. Hozzuk létre a group_vars könyvtárat az alább említett módon.

$sudo mkdir /etc/ansible/group_vars

Az ebben a könyvtárban található fájlok kifejezetten olyan változók konfigurálására szolgálnak, amelyeket az Ansible playbookjainkban használhatunk.

Hozzunk létre egy változófájlt a beállításainkhoz az alábbi parancs végrehajtásával:

$sudo vim /etc/ansible/group_vars/node_servers.yml

Adjuk hozzá az alábbi kódot a fájlhoz:

---
ansible_ssh_user: james

AYML fájl mindig “—” betűvel kezdődik az első sorban. Mentsük el és zárjuk be ezt a fájlt, ha végeztünk. Mostantól az Ansible mindig a james felhasználót fogja használni a node_servers csoporthoz, függetlenül attól, hogy éppen milyen felhasználóval futtatunk egy parancsot.

A menedzselt csomópontok kapcsolatának ellenőrzése:

Most, hogy beállítottuk a hosztjainkat és elegendő konfigurációs részletet kaptunk ahhoz, hogy sikeresen csatlakozhassunk a menedzselt csomópontjainkhoz, kipróbálhatjuk ugyanazt a parancsot, amit korábban futtattunk.

$ansible -m ping servers 

Az Ansible ilyen kimenetet fog visszaadni:

host1 | SUCCESS => {
"changed": false,
"ping": "pong"
}

host2 | SUCCESS => {
"changed": false,
"ping": "pong"
}

host3 | SIKER => { “changed”: false, “ping”: “Ez egy alapvető teszt, amellyel megbizonyosodhatunk arról, hogy az Ansible rendelkezik-e kapcsolattal a kezelt csomópontokhoz.

Következtetés:

Nem szükséges CentOS operációs rendszert használni a menedzselt csomópontokhoz. Használhatja ugyanazt a tesztkonfigurációt, amit fentebb használtunk CentOS, RedHat, Ubuntu és bármely más Linux disztribúció esetén.