Egy 2011-es brit felmérés szerint a nők 12%-a lemondana két-tíz évről az életéből csak azért, hogy ideális súlyú legyen, míg a férfiak 29%-a naponta legalább ötször gondol a külsejére. Mitől lesz tehát ideális az ideális test, és miért akarjuk annyira?

Egy jó kiindulópont a “hiperideális” testek – a testek kulturálisan ideálként elhelyezett reprezentációi – vizsgálata. Megmértünk kifutómodelleket, bolti próbababákat, szupermodelleket, pornósztárokat (OK, a szupermodelleket és a pornósztárokat valójában nem mértük meg, az adataikat az internetről kaptuk), sőt Barbie és GI Joe “akciófigurákat” (nem babákat!) is, akiket állítható vonalzóval és fogselyemmel mértünk.

Karcsúság és soványság

Mi a közös ezekben a testekben? A női testek esetében két szóban összefoglalható: formásság és soványság. Az átlagos ausztrál nők testtömegindexe (BMI, a kilogrammban kifejezett testsúly és a méterben kifejezett magasság négyzete) körülbelül 27. A tornatanhallgatóknál 22, a kifutómodelleknél 20, a pornósztároknál 18, a szupermodelleknél 17,5, a bolti próbababáknál 17, Barbie-nál pedig 14,5 (ezt a szintet körülbelül minden 100 000 ausztrál nőből egy éri el, általában valamilyen életveszélyes állapot következtében).

A hiperideális női test nemcsak vékony, hanem formás is. Ez megnehezíti a helyzetet, mert a vékony nők általában nem formásak, és a formás nők általában nem vékonyak.

A derékbőség és a csípőkerület aránya egy egyszerű alakmérő, amely következetes mutatója annak, hogy a férfiak (és a nők) mennyire találják vonzónak a női testet. Az alacsonyabb jobb, de bizonyos határokon belül. A férfiak a 0,6-0,7 körüli arányú nőkre vágynak, és ebbe a tartományba esik Kim Kardashian (0,65), Angelina Jolie (0,66) és Scarlett Johansson (0,72). Az átlagos fiatal nő körülbelül 0,75, a modellek 0,70, a pornósztárok és a szupermodellek 0,69, Barbie pedig 0,56 értéket ér el.

A The Conversation kifinomult olvasói biztosan nem lepődnek meg, ha megtudják, hogy a mellméret is számít. Barbie mell és derék aránya 13 standard eltéréssel az átlag felett van.

Kifejlesztettünk egy egyszerű mérőszámot a teljes női test alakosságára, a Homokóra-indexet, amely a mell-derék arány osztva a derék-csípő aránnyal. Ebben az esetben a magasabb a jobb. A csillagászati még jobb. A sportos fiatal nők esetében a Homokóra-index 1,8. A modelleknél 1,9, a bolti próbababáknál 2,0, a pornósztároknál 2,1, a szupermodelleknél 2,2, a Barbie-knál pedig egészen szédítő 3,5.

A szuperméretű fenék legújabb divatja néhány lenyűgöző Homokóra-index értéket eredményezett: 2,2 Ms Kardashian, 2,3 ausztrál képviselőnk, Iggy Azalea, 2,4 Angelina Jolie, 2,9 Nikki Minaj esetében. Coco Austin rapper állítólag 3,0 pontot ért el.

Az ideális arc

A tudomány érdekes megfigyeléseket vetett fel az arc szépségéről. Egy híres tanulmányban arra kérték az embereket, hogy értékeljék a női arcok vonzerejét. Az Egyesült Királyságban és Japánban is ugyanazok voltak a legfontosabb különbségek a “szép” és a “sima” arcok között: kerekebb állkapocs, ívesebb szemöldök, nagyobb szemek és kisebb távolság az áll hegyétől az alsó ajakig, valamint a felső ajkától az orr aljáig.

Az arc szimmetriája is fontos: a férfiak, a nők és a csecsemők is a szimmetrikusabb arcokat kedvelik. A szimmetrikus arcú férfiak több szexuális partnerről, a szimmetrikus arcú párok pedig több orgazmusról számolnak be. Az arc aszimmetriája az életkor előrehaladtával növekszik.

Az egyik lehetséges ok az, hogy a szimmetria a test fertőzésekkel és sérülésekkel szembeni ellenálló képességének látható jelzője lehet, és így a jó genetikai anyag “őszinte reklámja”. Sajnos, amikor az arcszimmetriát mértük a laborban, nekem volt a legkevésbé szimmetrikus arcom mindannyiunk közül. Legalább a feleségem biztos lehet a hűségemben.

Férfi vonzerő

De elég a mellekből és a cicikből, mi van a fiúkkal? A fiúk is szenvednek: a fiatal finn férfiak 30%-a számol be súlyos elégedetlenségről az izmosságával kapcsolatban, 12%-uk pedig étrend-kiegészítőket vagy szteroidokat használ.

A férfiak vonzereje mind a férfiak, mind a nők számára a háromszög alakú testalkattal függ össze: széles mellkas, keskeny csípő, magas mellkas-derék arány. A férfi bolti próbababák nem különösebben izmosak – sőt, meglehetősen vékonyak -, de abnormálisan magasak (kb. 187 cm) és nagyon szélesek a vállaknál és keskenyek a csípőnél.

A férfiakat, de kevésbé a nőket vonzza a nagy izmosság. A GI Joe bicepszek átlagos mérete 1965 és 1995 között több mint kétszeresére nőtt.

Miért ez az ideál?

Miért találjuk tehát vonzónak a soványságot és a formásságot? A vita a kultúrháborúk frontvonalában áll. A kulturális teoretikusok azzal érvelnek, hogy a szépség társadalmilag konstruált (mi nem az manapság?), és ugyanúgy ki van téve a kulturális relativizmusnak, mint a divat vagy az ételek iránti preferenciák.

Bizonyítékként a preferenciák történelmi hullámzására hivatkoznak, Rubens érzéki gödröcskéitől Twiggy pálcika-rovar alakjáig.

Azt mondják, hogy a körülöttünk lévő modellek kondicionálnak bennünket, és a testkép történelmi változása arra szolgál, hogy az örökös elégedetlenség állapotában tartson bennünket, ami a kozmetikai, divat- és fitneszipar motorja. A kulturális relativisták azt állítják, hogy egy kartondoboz fetisizálására is rá lehetne venni bennünket, ha Rupert Murdoch rászánná magát.

A szociobiológusok ezzel szemben azt állítják, hogy a vékonyság, a formásság és a szimmetria a fiatalság és a termékenység jelzői – a nők gyermekvállalási készsége, a férfiak férfiassága és ereje -, és hogy arra vagyunk programozva, hogy ezeket a tulajdonságokat vonzónak találjuk.

Az ideális női és férfi testformák eltúlozzák a sztereotip szexuális jellemzőket: nagy mell, nagy fenék, keskeny derék a nőknél; széles mellkas és nagy bicepsz a férfiaknál. Voltak formásságra hajló társadalmak és voltak soványságra hajló társadalmak, de soha nem volt olyan társadalom, amely a kövér, alaktalan testeket idealizálta volna.