Főoldal
Tartalomjegyzék
- Iowa legkorábbi lakói
- Rummells-Maske Site
- Carlisle Cache
- Prairie Peninsula in Iowa Over the Last 18,000 év
- Növények szerepe
- Napraforgó
- Kis árpa
- Lúdláb vagy bárány negyed
- Marshelder vagy Sumpweed
- Fennálló csomófű
- Májfű
- Tök és tök
- Kukorica vagy kukorica
- Bab
- Dohány
- Honnan tudjuk?
- Kultivált vagy háziasított?
- Főbb hivatkozások az ősi Iowa növényeire
Lúdláb (Chenopodium berlandieri Moq.)
A lúdláb vagy báránynégyszög egyike a Chenopodium nemzetséghez tartozó számos vadon élő fajtának, amelyek ma Észak-Amerika keleti részén találhatók. Mezőkön, kertekben, pusztákon és erdőszéleken fordul elő, és teljes napsütésben és részleges árnyékban is jól érzi magát. Könnyen csírázik magról, nem igényel rendezett termesztést, és elérheti a nyolc láb magasságot. Júniusban kezd virágozni, és ezt követően terem. Késő nyáron vagy kora ősszel egy második termésből származó újabb virágzás és terméshullás következhet be.
A Chenopodium fontos és széles körben termesztett növény volt az egész őskori Észak-Amerikában, bár nem világos, hogy őshonos vagy Mexikóból behurcolt növényről van-e szó. A legújabb bizonyítékok az előbbire utalnak. A legrégebbi régészetileg dokumentált háziasított Chenopodium magok Észak-Amerika keleti részén két Kentuckyban található sziklabarlangból származnak, és 3800 évvel ezelőttre datálhatók.
A lúdlábat a késő archaikus és a woodlandi idők között széles körben jelentették bőséges mennyiségben az iowai régészeti lelőhelyeken. Csak a kukorica fordul elő gyakrabban. A Sand Run West (13LA38) késő archaikus lelőhelyen és a Gast Spring (13LA152) 2800-3000 évvel ezelőttre datált, terminális archaikus és korai erdővidéki lelőhelyen (13LA152) háziasított lúdlábat termeltek. A későbbi őskori gazdaságok számára fontos termény maradt, még a kukorica bevezetése után is. A háziasított Chenopodium teszi ki a késő őskori Great Oasis és Mill Creek lelőhelyeken talált azonosítható apró magvak 50-90 százalékát.
A korai népek a Chenopodium tápláló, keményítőtartalmú magvait és leveleit egyaránt fogyasztották. A fiatal növények kora nyáron zöldként fogyaszthatóak, a növény csúcsai nyár közepéig. A zöldek gazdag A-vitamin-, tiamin- és riboflavinforrásnak számítanak. A magok – pácolt, pörkölt vagy főtt – nagy mennyiségű szénhidrátot és kis mennyiségű zsírt és fehérjét tartalmaznak. A kerámia főzőedények nagyjából egy időben jelennek meg a régészeti feljegyzésekben az olyan kultúrnövényekkel, mint a lúdláb – valószínűleg nem véletlenül. A korai keményítőtartalmú és olajos magvú kultúrnövények magjai hosszabb főzést igényeltek, hogy ehetőbbé váljanak. A történelmi törzsek megszárították, megfőzték és lisztté őrölték a lúdláb magvait, hogy kenyeret és leveshez vagy pörkölthez sűrítőt készítsenek belőle.
Bár a lúdlábat gyakran jelentették iowai lelőhelyekről, a korai azonosítások még mindig problémákat vetnek fel az osztályozással kapcsolatban. A táblázatban és a térképen feltüntetett lelőhelyeken csak azok az esetek szerepelnek, amikor a kutatók a magvakat nemzetség és faj szerint azonosították, vagy meggyőződésüket fejezték ki, hogy a régészeti példányok valószínűleg termesztett vagy háziasított formákat képviselnek.
Főbb hivatkozások
Adrain, Tiffany S. 2003
Asch, David L. and William Green 1992
Dunne, Michael T. 1997
Dunne, Michael T. and Green, William 1998
Green, William and Shelly Gradwell 1995
Jones, Douglas W. 1993
Lopinot, Neal H. 1987
Smith, Bruce 1996
| Lelőhelyszám | Fő hivatkozás | Család | Genus és faj | Iowa kultúra |
|---|---|---|---|---|
| 13AM403 | Powell, 2005 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | MW/LW/O |
| 13AM404 | Powell, 2005 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | LMW/LW/O |
| 13AM405 | Powell, 2005 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | O |
| 13BV1 | Jones, 1993 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | MC |
| 13CF101/102 | Asch és Green, 1992 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium sp. | EW/MW/LW |
| 13CK15 | Jones, 1993 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | MC |
| Adair, 2010 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium sp. | MC | |
| 13DA110 | Thin, 1995 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | GO |
| 13DA264 | Asch, 1996 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | GO |
| 13DB497 | Powell, 2002 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | TLW |
| 13LA12 | Dunne, 2002; Hodgson, 1992 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | MW/ELW |
| 13LA38 | Asch és Green, 1992 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | LA/MW/LW |
| 13LA152 | Thin, 1997 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | LA/EW |
| 13LA309 | Powell, 2001 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | LW |
| 13LE110 | Zalucha, 1999 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | O |
| 13LE117B | Zalucha, 1999 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | ELW |
| 13LE327 | Zalucha, 1999 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | W |
| Asch és Green, 1992 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium sp. | O | |
| 13ML102 | Adair, 2010 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium sp. | G |
| 13ML126 | Adair, 2010 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium sp. | G |
| 13ML129 | Adair, 2010 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium sp. | G |
| 13ML176 | Asch és Green, 1992 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium sp. | G |
| 13ML361 | Green és Billeck, 1993 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | G |
| 13ML429 | Adair, 2010 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium sp. | G |
| 13OB4 | Adair, 2010 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium sp. | MC |
| 13PK183 | Asch és Green, 1992 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | LW/GO |
| 13PM1 | Adrain, 2003 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri ssp. Jonesianum | MC |
| 13PM25 | Adrain, 2003 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | GO |
| 13PM40 | Asch and Green, 1992 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium boscianum | A |
| 13PM91 | Asch és Green, 1992 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium sp. | MW/ELW |
| 13WD88 | Dunne, 2005 | CHENOPODIACEAE | Chenopodium berlandieri | GO |
.