A legtöbb tanulmány az üvegangolna (Anguilla anguilla) vándorlásáról természetes torkolatokban készült, ahol az angolnák édesvízi rendszerekbe lépnek, hogy ott évekig éljenek, mielőtt visszaúsznak a tengerbe szaporodni. Ezekben a természetes rendszerekben a folyók áramlása fontos szerepet játszik a vándorló angolnák vonzásában és irányításában. A part menti területek azonban egyre inkább urbanizálódnak, és antropogén akadályok, valamint akadályozott vagy mesterséges vízáramlások jellemzik őket. Ezeknek az áramlásoknak az üvegangolna vándorlására gyakorolt hatásai kevéssé ismertek. Ezért ebben a tanulmányban a Rajna hollandiai deltájának egy épített részén lévő vízpumpáló állomásokon vettünk üvegangolna-mintákat. Egy kevert lineáris hatású modellt használtak a vízpumpáló állomásokból származó édesvíz-áramlásnak az üvegangolna-fogásra gyakorolt hatásának meghatározására. Megállapítottuk, hogy a szivattyútelepekről származó édesvíz-áramlás jelentős, de kis mértékben befolyásolja az üvegangolna-fogást. A szivattyúzási tevékenységnek nem volt jelentős hatása az üvegangolna-fogásra azokon a mintavételi helyeken, ahol folyamatos édesvíz-áramlás volt a halátjárókból. A modell alacsony előrejelző értéke és a mintánkénti alacsony egyedszám azonban nem engedett határozott következtetéseket levonni az antropogén eredetű édesvíz-áramlásnak az üvegangolna vándorlására gyakorolt hatásáról. Az üvegangolna vándorlási viselkedésének jobb megértéséhez több egyedi nyomon követési technikát kell alkalmazni.