ARCHELAUS , Júdea népvezére (i. e. 4.- i. sz. 6. sz.), Heródes fia, akit szamaritánus felesége, Malthace nevelt ki. Negyedik végrendeletében Heródes Archelaoszt Júdea és Szamaria királyává nevezte ki, amely királyságának nagyobb részét képezte. A végrendeletet Augustusnak kellett megerősítenie. Archelaosz az apja gyászának időszaka után azonnal Rómába készült indulni ebből a célból. Mielőtt azonban elindulhatott volna, a júdeai események kedvezőtlenül befolyásolták a helyzetét. A nép képviselőivel a templomban tartott első találkozóján a nép enyhítést követelt a Heródes által kivetett súlyos adóterhek alól. Archelaosz igyekezett az ügyet a Rómából való visszatéréséig elhalasztani, hogy a szenvedélyek lehűlhessenek. A nép szélsőséges elemei azonban összegyűltek és gyászt rendeltek el a Ẓipporai fia Júda és Mattathias b. Margalot tudósok és társaik miatt, akiket Heródes parancsára azért végeztek ki, mert letépték a római sast a Templom kapujáról. A szélsőségesek további követelésekkel álltak elő: Heródes tanácsadóinak megbüntetése, akik e tudósok halálát okozták; egy másik főpap kinevezése *Joezer, Boethus fia helyére; és a görög tisztviselők kiűzése a királyi udvarból. A páska ünnepének időszaka volt, és zarándokok sokasága áramlott Jeruzsálembe. Archelaosz a zavargásoktól tartva egy csapatnyi katonát küldött a felbujtók ellen. Ez a cselekedet kiváltotta a nép haragját, és amikor a katonákat megkövezték, Archelaosz megparancsolta, hogy erőszakkal verjék le a lázadást. Az ezt követő összecsapásban mintegy 3000 ember vesztette életét. Ennek következtében, amikor Archelaosz Rómába érkezett, hogy kérvényezze a császártól apja végrendeletének megerősítését, a nép küldöttsége is megérkezett oda Júdeából, hogy kérje a Heródes-ház fennhatóságának megszüntetését és Júdea Szíria tartományhoz csatolását. A küldöttséget 8000 Rómában lakó zsidó támogatta. A görög városok is küldtek követeket, akik kérték, hogy a szíriai császári legátus közvetlen fennhatósága alá helyezzék őket. A heródesi család egy harmadik küldöttsége viszont vagy az egész királyság egyenlő felosztását követelte Heródes valamennyi fia között, vagy a trón Antipásznak való odaítélését. Időközben Júdeában romlott a helyzet, és a szíriai helytartó *Quintilius Varus kénytelen volt erőszakkal elfojtani a lázadást. A császár döntését nagymértékben befolyásolták ezek a júdeai zavargások. Nem semmisítette meg teljesen Heródes akaratát, de egy alapvető változtatást eszközölt: eltörölte a monarchiát, és Júdeát, Idumeát és Szamáriát etnarcha címmel Archelaosznak adományozta, későbbre ígérve neki a királyi címet, ha sikeresnek bizonyul az uralkodásban. A Heródes másik két fiának, *Heródes Fülöpnek és *Antipasnak kiosztott területeket szintén megerősítették, és a tetrarcha címet adományozták nekik. A görög Gáza, Gadara (Hammath-Gadar) és Susita (Hipposz) városokat Szíria tartományhoz csatolták. Közben Júdeában a Quintilius Varusszal vívott háború után helyreállt a béke. Archelaosz erős kézzel uralkodott, a legnagyobb kegyetlenséggel és brutalitással elnyomva a lázadó elemeket az országban. Joezer főpapot testvérével, Eleázárral váltotta fel, akit viszont Józsué, Széth fia váltott fel. Ő örökölte apja építési szenvedélyét, és felépíttette Jerikó közelében Archelais városát, Jerikóban pedig új palotát építtetett a zavargások során lerombolt palota helyére. A síkságot pálmafákkal ültette be, és öntözőrendszert telepített rá. A néppel való rossz viszonya tovább romlott, mivel házasságot kötött *Glaphirával, mostohatestvére, *Alexander özvegyével, akitől gyermekei születtek, holott az ilyen házasságot a bibliai törvény tiltotta (3Mózes 18:18). Kr. u. 6-ban a nép küldöttsége ismét panaszt tett ellene Augustusnál. Ezúttal a császár elbocsátotta Arkhelaoszt az etnarchiából, a galliai Vienne-be száműzte, és elkobozta vagyonát. Júdeát a szíriai tartományhoz csatolták, és egy prokurátor alá helyezték, aki a szíriai helytartó fennhatósága alá tartozott. Archelaosz száműzetésben halt meg i. sz. 16 körül

bibliográfia:

Józs., Ant., 17:200-355; Jos., Wars, 1:668 ff.; 2:1-100, 114-6; Mt 2:22; Klausner, Bayit Sheni, 4 (19502), 167, 170 ff.

.