Abstract
Célkitűzés. Az antrochoanalis polipok kiújulásának kimutatásához szükséges követési idő hosszának vizsgálata. Módszerek. Retrospektív vizsgálatot végeztek azokon a betegeken, akiket 2006 és 2012 között antrochoanalis polipok preoperatív diagnózisával operáltak a Chiang Mai Egyetemi Kórházban. Eredmények és megbeszélés. A 38 choanalis polipos esetből 27 felnőtt volt (71%). A medián életkor 23,5 év volt, 7 és 64 év között. Tizennyolc beteg férfi volt (47,4%). A choanalis polipok eredete 32 betegnél a maxilláris antrum volt. A leggyakoribb tünet az orrdugulás volt (97,4%). A műtéti eljárás egy gyermeknél polipektómia, két felnőttnél pedig kombinált endoszkópos és transcanine fossa megközelítés volt. A többi betegnél a polipok endoszkópos eltávolítása történt. A követési idő 1 naptól 8 évig terjedt. Öt esetben fordult elő kiújulás, ebből négy esetben gyermekeknél. A kiújulás ideje 1,2 0,6 év volt (95% CI 0,51, 1,97). Következtetés. Az antrochoanalis polipok gyakoribbak a fiatalabb betegeknél. A kiújulás szignifikánsan magasabb volt a gyermekeknél. A betegek utánkövetésének legalább 2 évig kell tartania a műtét után, hogy a kiújulás 95%-a kimutatható legyen.
1. Bevezetés
Az antrochoanalis polipok (Killian-polipok) állapota jellegzetes klinikai betegség. A maxilláris antrumból kiinduló polipok jellemzik, amelyek aztán a természetes vagy járulékos ostiumon keresztül az orrüregbe, a choanába és az orrgaratba terjednek. A maxilláris rész cisztás, bár vannak beszámolók szilárd formákról (polipok), míg az orr- és choanalis részek általában szilárdak . A choanalis polipok származhatnak a sinus sphenoidalisból, az orrsövényből és az orrüreg más részeiből . Az antrochoanalis polipok a felnőttkori polipok 4-6%-ában és a gyermekkori polipok 33%-ában fordulnak elő . A leggyakoribb tünet az orr elzáródása, akár egy-, akár kétoldali. Egyéb panaszok a rhinorrhoea, sinusitis, horkolás, dysphagia stb. A polip orr- és antralis részének teljes sebészi eltávolítása a standard kezelés a kiújulás megelőzésére. Egyes kis arcüregű betegeknél vagy revíziós esetekben azonban a polip eredete nem volt jól azonosítható. E tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a polipok kiújulásának felismeréséhez milyen hosszú követési időre van szükség a betegeknél. A szerzők azt is szeretnék felismerni, hogy vannak-e különbségek a kiújulásban a gyermekek és a felnőttek között.
2. Anyagok és módszerek
A Chiang Mai Egyetemi Kórházban 2006 és 2012 között retrospektív vizsgálatot végeztek azokon a betegeken, akiket antrochoanalis polipok preoperatív diagnózisával operáltak. Miután 6 inverz papilloma és 1 maxilláris mucopyocele esetet kizártunk, 38 choanalis polipos beteg esete került be a vizsgálatba. A klinikai adatokat és a műtéti leleteket áttekintették, és összegyűjtötték a legutóbbi követési adatokat. A késleltetett diagnózist úgy definiálták, hogy a betegeket más diagnózissal, például sinusitisszel vagy allergiás rhinitisszel kezelték 3-nál több alkalommal a járóbeteg-szakrendelésen a polipok előfordulásának rögzítése nélkül. Az antrochoanalis polipok kezelése teljes sebészi eltávolítás volt, vagy csak endoszkópos megközelítéssel, vagy a transcanine fossa megközelítéssel kombinált endoszkópos megközelítéssel.
Az adatokat a STATA program 11.0-s verziójával (STATA Corporation, Texas, USA) elemezték. Az egzakt valószínűségi tesztet alkalmaztuk a vizsgálati változók korcsoportok közötti arányának meghatározására, és túlélési analízist használtunk a kiújulást befolyásoló lehetséges tényezők értékelésére.
A Chiang Mai Egyetem Orvosi Karának Kutatási Etikai Bizottsága jóváhagyta a vizsgálati protokollt.
3. Eredmények
A 38 choanal-polipos esetből 27 volt felnőtt (71%). A medián életkor 23,5 év volt, 7 és 64 év között. Tizennyolc beteg volt férfi (47,4%). A korcsoportok neme között nem volt statisztikai különbség (1. táblázat). A choanalis polipok eredete 32 betegnél a maxilláris antrum volt. A többi polip a felső orrkagylóból vagy a sphenoethmoidalis recessusból eredt, összesen 6 felnőtt betegnél. A leggyakoribb tünet az orrdugulás volt (97,4%), egyoldalú (57,9%) vagy kétoldali (39,5%). Az elzáródás fekvő vagy oldalsó dekubitusban történő helyváltoztatását 9 betegnél (23,7%) találták. Egyéb tünet volt a gennyes orrfolyás (71%), fájdalom (26,3%), epistaxis vagy véres orrváladék (13,2%) és torokfájás (7,9%). Egy felnőtt betegnél, aki 3 napig torokfájással és a garatban lévő masszával jelentkezett, egyáltalán nem volt orrdugulás. A tünetek időtartama 3 naptól 4,5 évig terjedt, a medián 1 év volt.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A korcsoportok közötti összehasonlítás során a tünetek nem mutattak jelentős különbséget. A gennyes rhinorrhoea azonban gyakoribb volt a gyermekeknél (88,8% a 66,7%-hoz képest), a fájdalom pedig a felnőtteknél (29,6% a 18,2%-hoz képest). A késleltetett diagnózis gyakoribb volt a felnőtteknél (29,6%), mint a gyermekeknél (9,1%).
A műtéti eljárások egy gyermeknél polipektómia, két felnőttnél pedig kombinált endoszkópos és transcanine fossa megközelítés volt. A többi betegnél a polipok endoszkópos eltávolítása középső meatus antrostomiával történt, egy gyermek esetében a maxilláris rész nem teljes eltávolításáról szóló műtéti megjegyzéssel. Egy kivételével valamennyi polip az orrüregbe nyúlt a középső garaton keresztül, természetes vagy járulékos ostiumon keresztül. Csak egy esetben volt eltérés a gyermekek között, ahol a polip az alsó orrjáraton keresztül terjedt ki (1. ábra).
(a)
(b)
(c)
(d)
(a)
(b)
(c)
(d)
A követési idő 1 naptól 8 évig terjedt, a medián 1,2 év volt. Két beteg nem tartotta be a tervezett posztoperatív ellátás időpontját. Öt esetben fordult elő kiújulás, ebből négy esetben gyermekeknél. A kiújulás ideje év volt (95% CI 0,51, 1,97). Egy felnőtt esetében a kiújulás olyan eset volt, amikor a műtétet egy másik kórházban végezték el. A kiújulást követően a CMU-ban revíziót végeztek, és az egyéves követési időszakban nem történt további kiújulás. A polipok eredete minden recidív esetnél a sinus maxillarisból származott, míg a sphenoethmoidalis polipok közül egyik sem recidivált.
A nemet, a korcsoportot és a fertőzést vizsgálták, mint a recidíva kockázati paramétereit. A polipok eredetét és a műtéti eljárás típusát nem vizsgáltuk, mivel az egyes alcsoportokban a betegek száma korlátozott volt (2. táblázat). A polipok szignifikánsan gyakrabban újultak ki a gyermekek csoportjában a felnőttek csoportjához képest ().
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||
4. Megbeszélés
Az antrochoanalis polipokról már régóta tudunk; 1691-ben például Fredrik Ruysch említést tett egy Highmore antrumából származó polipról. Az antrochoanalis polipokat (ACP) Killian-polipoknak is nevezik Gustav Killian orvos után, aki 1906-ban kiemelte ezt a speciális poliptípust a maxilláris antrumból a choanába . Bár a patogenezis még mindig ismeretlen, Berg és munkatársai tanulmányozták az ACP-k makro- és mikroarchitektúráját, és azt javasolták, hogy azok egy táguló intramurális cisztából fejlődnek ki, amely a maxilláris ostiumon keresztül az orrüregbe nyúlik . Frosini és munkatársai a legnagyobb, 200 esetet vizsgáló tanulmányukban azt javasolták, hogy ezek egy antralis ciszta és egy maxillaris ostium obstrukció kombinációjából keletkeznek, anatómiai rendellenességgel, például orrsövényferdüléssel és orrmandula-elváltozással társulva . Mostafa és munkatársai ezzel szemben 25 olyan ACP esetet vizsgáltak, amelyekben az antrális részeknek csak 5%-a volt cisztás . Összehasonlították a krónikus sinusitisszel járó ACP átmeneti zónáját az orrpolipokkal, és a nyirokmarkerek nagyobb sűrűségét találták az ACP-csoportban (88% versus 16%). Mostaf és munkatársai felvetették, hogy a nyirokcsomó elzáródása az ACP kialakulásával összefüggő folyamat lehet.
Antrochoanalis polipokat 5 és 81 év közötti széles életkorú betegeknél találták . Ebben a vizsgálatban a betegek életkora 7 és 64 év között volt. A 21 éves medián életkor azt mutatta, hogy ez a poliptípus gyakoribb volt a fiatalabb korosztályban, ahogy azt számos korábbi tanulmányban is megállapították . Más tanulmányok azt találták, hogy az ACP gyakrabban fordult elő férfiaknál, de ebben a vizsgálatban nem ez volt a helyzet. A klinikai megjelenés és a kezelés kimenetelének összehasonlításakor a gyermekek és a felnőttek esetében nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a klinikai megjelenés tekintetében, bár a fertőzés gyakoribb volt a fiatalabb korcsoportban. A sikeres kezelés kulcsa a polip teljes eltávolítása az arcüregből. Az arcüreggyulladás gyulladásos nyálkahártyáját néhány tanulmányban a kiújulás lehetséges kockázataként említették, mivel ez az antrumban lévő eredet azonosításának nehézségéhez vezetett. A maxilláris antrum oldalsó, elülső és alsó falából kiinduló polipokat nehéz volt kizárólag a transznazális endoszkópos megközelítéssel megnézni és eltávolítani . A teljes sebészi eltávolításhoz speciális műszerekre vagy kombinált transzkaninus fossa megközelítésre lehet szükség . Gyermekeknél az anatómiailag szűk melléküregek, a nem áttört fogak és a maxilláris növekedéssel kapcsolatos aggodalmak befolyásolhatják a sebészek döntését a sebészeti megközelítésről, ami kiújuláshoz vezethet.
A felső orrkagylóból vagy a sphenoethmoidalis recessusból kiinduló chanalis polipok nem mutattak kiújulást. Ez a poliptípus különbözhet a maxilláris antrumból kifejlődő polipoktól, és könnyebben lokalizálható és eltávolítható a kiindulási helyéről. Más típusú choanalis polipot nem találtak gyermekeknél, bár más tanulmányokban többről is beszámoltak .
Ez a tanulmány azt találta, hogy egyedül a korcsoport szignifikánsan összefüggött a kiújulással ( érték = 0,036). Más vizsgálatokban a kiújulás alkalmát már 6 hónaptól kezdve a nem teljes eltávolítás esetén akár 3 évig is találták . Betegeink tíz százaléka nem jött vissza a műtét utáni értékelésre, mivel nagyon messze lakott, vagy a szomszédos országokból érkezett. Ebben a betegcsoportban a posztoperatív tisztítást a hazabocsátás előtt végeztük el, hogy biztosítsuk a sinusdrenázs megfelelő voltát. A medián követési idő 1,2 év volt, bár a leghosszabb követési idő akár 8 év is lehetett. A kiújulás teljes ideje ebben a vizsgálatban év volt (95% CI 0,51, 1,97). Azt javasoltuk, hogy az ACP-betegeket legalább 2 évig kövessük nyomon, hogy a kiújulás 95%-át felismerjük.
5. Következtetések
Antrochoanalis polipok gyakoribbak a fiatalabb betegeknél. A kiújulás szignifikánsan magasabb volt a gyermekeknél. A betegek utánkövetésének legalább 2 évig kell tartania a műtét után, hogy a kiújulás 95%-a kimutatható legyen.
Érdekütközés
A szerzők kijelentik, hogy nincs érdekellentét a cikk publikálásával kapcsolatban.
Köszönet
A szerzők köszönetet mondanak Dr. Chidchanok Ruengorn asszonynak a statisztikai áttekintésben nyújtott szakértelméért.
Köszönet
A szerzők köszönetet mondanak Dr. Chidchanok Ruengorn asszonynak a statisztikai áttekintésben nyújtott szakértelméért.