“Prédikáció a portugál fegyverek sikeréért a hollandok ellen” című prédikációjában, amely az António Vieira: Hat prédikáció című kötet első darabja, a jezsuita Padre Vieira (1608-1697) egy Istennel folytatott beszélgetésbe avatja be hallgatóságát, amikor a holland flotta 1640-ben Salvador da Bahia partjainál kikötött, hogy betörjön a gyarmati fővárosba: “De mivel, Uram, Te így akarod és követeled, tedd, ahogyan Neked tetszik. Add át Brazíliát a hollandoknak, add át nekik Indiát, add át nekik Spanyolországot, add át nekik mindazt, amink van és amit birtokolunk, add át nekik a világot az ő kezükbe; ami pedig minket, portugálokat és spanyolokat illet, hagyj el minket, tagadj meg minket, tedd tönkre, végezz velünk. De én csak azt mondom, és emlékeztetem felségedet, Uram, hogy éppen azok, akiket most nem kedvelsz és elvetsz, egy nap talán neked is kellenek és nem lesznek.” (46.)

A kortárs olvasók számára, akik a kora újkori prédikációban barokk prózát, szisztematikus teológiai fejtegetést vagy kontextualizáló szentírásmagyarázatot várnak, Vieira prédikációja (amelyet meglehetősen korán tartott) meglepetésként érheti őket. Istennel való vitát kínál, olykor könyörögve, máskor pedig a gúnyolódás határát súrolva. A Monica Leal da Silva és Liam Brockey által szerkesztett, lefordított és bemutatott prédikációk – Vieira több évtized alatt elhangzott és eredetileg 1679 és 1699 között tizenkét kötetben megjelent prédikációinak kis töredéke – következetesen csábítanak és sokkolnak, hatnak, meglepnek és építenek, és most először hoznak angolul többet ennek a neves diplomatának és szónoknak a munkásságából.

Da Silva és Brockey bevezetője segítőkészen ráhangolja az olvasót Vieira életére, prédikációira és gondolkodására, és kontextusba helyezi mind a hat prédikációt, amelyeket a szerkesztők a kötetbe foglaltak. A jezsuita Vieira figyelemre méltó globális hatósugárral rendelkezett, nemcsak ott, ahol egyszerre forrongó és kifinomult szavai első kézből hatottak a hallgatókra – Bahiában, Lisszabonban és Rómában -, hanem olyan távoli helyeken is, mint Mexikóváros és Peking, ahol prédikációit olyanok olvasták, mint Sor Juana Inés de la Cruz és jezsuita misszionárius testvérei.

A jezsuita retorikai képessége, földrajzi kiterjedése és a 17. század kiemelkedő alakjaira gyakorolt hatása mellett miért érdemes ma olvasni a prédikációit? Először is, Vieira prédikációi sokat adnak a 17. századi prédikáció műfajáról, nemcsak a korabeli Portugál Birodalom politikai fejleményeire világítanak rá, hanem egyedülálló rálátást nyújtanak a katolicizmus gyakorlatára a 17. századi atlanti világban. Itt egy olyan prédikátorral van dolgunk, akinek elég kreatív látásmódja van ahhoz, hogy prédikációjában egyidejűleg magát a prédikálás műfaját is megkérdőjelezze – vagyis arról prédikáljon, hogyan lehet és kell prédikálni. Sexagesima prédikációjában a jezsuita például amellett érvelt, hogy az ördög is idézheti a Szentírást, és kigúnyolta a kolduló szerzetesek prófétai és bűnbánati öltözetének és a csiszolt és virágos szavaknak az egymás mellé állítását, amelyek a szószékre lépve elhagyják a szájukat (121). Vieira számára a prédikációknak egy világos és konkrét pont köré kell szerveződniük, továbbá építeniük és felkavarniuk kell, a hallgatóság érzékeire hatva. A prédikációknak “meg kell téríteniük” a hallgatót – ezt a jelenséget Vieira úgy írja le, hogy segít a hallgatónak “belépni önmagába és meglátni önmagát” (101). (Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatainak hatása, valamint az isteni igazságoknak a történelem valós fejleményeivel való összefüggésbe helyezésére és az embereket az érzékeiken keresztül hívó Istenre való hangsúlyozása itt és Vieira prédikációiban is nyilvánvaló.)

Az olvasókat kétségkívül érdekelni fogja Vieira sajátos álláspontja a korát meghatározó legégetőbb politikai kérdések közül néhányról: a bennszülöttek és az afrikai rabszolgaságról, valamint az újkeresztényekkel, az inkvizícióval és a vértisztasággal kapcsolatos kérdésekről. Bár azok az olvasók, akik Vieirára az emberi jogok modern liberális szószólójaként tekintenek, valószínűleg elégedetlenül fognak távozni Vieira prédikációitól, tény, hogy Vieira több mint ügyes tárgyalófél volt. Életének különböző pontjain VI. João király és a Jézus Társasága támogatására és védelmére támaszkodott, elkerülve az inkvizítori cenzúrát, és megengedve egyfajta szabadságot gondolkodásában, prédikálásában és cselekvésében. Ilyen körülmények között a mindig apokaliptikusan gondolkodó és az emberi történelemben Isten tervéről gondolkodó Vieirának valahogy sikerült az isteni terv részeként ábrázolnia a portugál birodalmi vállalkozásokat, és ugyanakkor rámutatnia azoknak a kárhozatára, akik a rabszolgatartással visszaéltek a hatalmukkal, vagy az új keresztények üldözésével és a zsidók kiűzésével járó korrupcióra. Ha az új keresztények és a zsidók kérdésében Vieira álláspontja határozott volt, az őslakosok és (különösen) az afrikai rabszolgasággal kapcsolatos álláspontja néha inkább középutas volt, és nem követelte például az afrikai rabszolgaság teljes eltörlését a Portugál Birodalomban. Vieira gondolkodása ezekben a kérdésekben ablakot nyújt a vallási alapú intézménykritika lehetséges és “elgondolható” (Michel Rolph-Trouillot kifejezésével élve) alapjaira a maga korában.

A Vieira munkájáról és gondolkodásáról kialakuló kép, amely prédikációinak e kis, de jól válogatott gyűjteményében összeáll, egy egyszerre képzett, okos és kalandos gondolkodású prédikátor képe. A szentírás, a teológia és az aktuális események ismeretében egyaránt bővelkedő jezsuita prédikációiból az derül ki, hogy a Szentírást kiindulópontként használja a valószínűtlen terepekre, ahol gyorsan találkozik a mindennapokkal és a történelemmel, hallgatói valódi életének anyagával, legyenek azok portugál királyi családok, spanyolországi gyarmatosítók vagy egy laikus testvériség afro-brazil tagjai. Ugyanakkor Vieira művében a szentírás szabadon kóborolhat és bolyonghat a valóságos világban, eredeti kontextusából kiszakadva, gyakran olyan módon, amely egyszerre lehetett kihívás és gyönyörködtető. Da Silva és Brockey kiadása tökéletes lenne egy gyarmati Latin-Amerikáról vagy Brazíliáról szóló egyetemi történelem kurzushoz vagy különböző időbeli és térbeli konfigurációk vallástörténeti áttekintéséhez. Ki tudja, talán napjaink szónokai – prédikátorok, tanárok és politikusok – számára is kínálhat néhány áhított tanulságot és szükséges inspirációt.