Anaxagorasz

Anaxagorasz (Kr. e. 500 körül – 428) egy preszókratikus görög filozófus volt. Anaxagorasz a kozmosz eredetét úgy fogta fel, mint a kozmosz minden anyagi elemének már létező, differenciálatlan folytonosságát. Ezek az elemek kezdetben potencialitásban léteztek, és a fejlődés során fokozatosan differenciálódtak. A fejlődés folyamatát természetes és mechanikus folyamatként magyarázta, ami közös az előszókratikusok természetfilozófiájával. A többi prae-szókratikus filozófustól eltérően azonban Anaxagorasz bevezette a Nous, az elme vagy értelem gondolatát, mint a kozmosz dolgai közötti rend, cél és teleologikus kapcsolatok megteremtőjét. A Nous azonban csak a világ kezdeti felépítésének adományozója maradt, és semmilyen más szerepet nem játszott. Platón a dialógusában leírja Szókratész izgatottságát ezen újszerű felismerés iránt, és csalódottságát annak korlátozott szerepe miatt. Platón és Arisztotelész is bírálta, hogy a Nous fogalmából hiányoznak az etikai elemek.

Anaxagorasz Athénba hozta az ión filozófiát, és tudományos magyarázatokat adott a természeti jelenségekre. A Napról nem mint istenről, hanem mint lángoló kőről szóló beszámolója vitát váltott ki. Istentelenség vádjával bíróság elé állították. Anaxagorasz az ítélethirdetés előtt Lampszákoszba, egy milésiai kolóniába menekült, és ott halt meg tisztelettel és megbecsüléssel.

Élet és művek

Anaxagorasz a kis-ázsiai Clazoménében született. Korai férfikorában (i. e. 464-462 körül) a görög kultúra központjává gyorsan váló Athénba ment, ahol 30 évig maradt. Periklész megtanulta szeretni és csodálni őt, a költő Euripidész pedig a tudomány és az emberiség iránti lelkesedést merítette belőle.

Anaxagorasz a filozófiát és a tudományos kutatás szellemét hozta el Ióniából Athénba. Az égitestek megfigyelése az egyetemes rend új elméleteinek megalkotására késztette, és összeütközésbe hozta a népi hittel. Megkísérelt tudományos magyarázatot adni a napfogyatkozásokról, a meteorokról, a szivárványokról és a Napról, amelyet lángoló fémtömegként írt le, amely nagyobb, mint a Peloponnészosz; az égitestek a földből kiszakadt és a gyors forgás által meggyulladt kőtömegek voltak.

Anaxagoraszt barátja, Periklész politikai ellenfelei letartóztatták a bevett vallási nézetekkel való szembeszegülés vádjával, és Periklész minden ékesszólására szükség volt ahhoz, hogy szabadon engedjék. Még így is arra kényszerült, hogy Athénból az ióniai Lampszákoszba vonuljon vissza (Kr. e. 434-433), ahol Kr. e. 428 körül meghalt. Lampszákosz polgárai állítólag oltárt emeltek az Elmének és az Igazságnak az emlékére, és még sok éven át megemlékeztek halálának évfordulójáról.

Anaxagorasz írt egy filozófiai könyvet, de ennek csak az első részének töredékei maradtak fenn a ciliciai Simplicius (Kr. e. VI. század) megőrzése révén.

Filozófia

A kozmosz anyagi eredete

Anaxagorasz megpróbálta feloldani a lét két, Hérakleitosz és Parmenidész által bemutatott ellentmondásos leírását. Hérakleitosz a létezést állandó áramlásként vagy állandóan változó folyamatként, Parmenidész pedig önmagában létező, változatlan Egyként fogta fel. Empedoklész négy állandó elem (tűz, levegő, víz és föld) tételezésével próbálta megoldani a problémát, ahol a változásokat és a sokféleséget a négy állandó elem kombinációjával és felbomlásával magyarázta.

Anaxagorasz a végső elemeket nem megszámlálható különálló egységekként, hanem egyetlen kontinuumként fogta fel. A potencialitás és aktualitás kezdetleges formájú fogalmi eszközének segítségével Anaxagorasz a kontinuumot olyan homogén egységként fogta fel, amely a kozmosz minden elemét potenciális formában tartalmazza. Ezeket az elemeket “magoknak” (sperma) nevezte. A kozmosz eredete a “magok” előzetesen létező összessége volt.”

Ezek a “magok” állandóak, elpusztíthatatlanok és változatlanok. Számuk végtelen, és a kozmosz minden részében léteznek: “Mindenben mindenből van egy rész” (11. töredék). Amikor az egyik “mag” uralkodóvá válik, egy dolog megnyilvánítja sajátos tulajdonságait, és a homogén kontinuum változatos formákra differenciálódik. Anaxagorasz azért mutatta be ezt az elképzelést, hogy választ adjon olyan kérdésekre, mint például: “Hogyan jöhet a haj a nem-hajból, és a hús a nem-húsból?” (4. töredék) A potencialitás és aktualitás gondolata implicit formában létezett Anaxagorasznál, amelyet később Arisztotelész fejlesztett ki teljesen.

Nous (elme vagy szellem) mint a kozmosz rendjének adója

A “magok” összessége volt a kozmosz anyagi eredete. Anaxagorasz bevezette a Nous-t, az elmét vagy értelmet, amely a kozmosz anyagi eredetétől független, önmagában létező állandó lét volt; egy olyan lény, amely rendet, célt és teleologikus kapcsolatokat adott a kozmosz minden lényének.

És bármi is lesz, és bármi is volt akkor, ami most nem létezik, és minden, ami most létezik és ami létezni fog – mindezt az Elme rendezte el, ahogyan a csillagok, a Nap és a Hold, valamint a Levegő és az Éter által elkülönített, most követett forgást is. (12. töredék)

A Nous volt a kozmosz építésze és a kozmikus mozgások első mozgatója, amelyek a korábban létező homogén anyagi eredet változatosságát okozták. Nous szerepe azonban a kozmogóniai kiindulópontra korlátozódott, és Anaxagorasz a kozmosz fejlődését természeti elvekkel magyarázta.

Kozmológia

Anaxagorasz a továbbiakban az eredeti kontinuumtól a jelenlegi elrendezésekig tartó folyamat egyes szakaszairól adott számot. A hideg ködre és meleg éterre való felosztás törte meg először a zűrzavar varázsát. A hideg növekedésével az előbbiből víz, föld és kövek keletkeztek. A levegőben továbbra is lebegő élet magjai az esőzésekkel lefelé szálltak, és növényzetet hoztak létre. Az állatok, köztük az ember is, a meleg és nedves agyagból bújtak elő. Ha ezek a dolgok így vannak, akkor az érzékek bizonyítékait csekély becsben kell tartani. Úgy tűnik, hogy látjuk a dolgok keletkezését és elmúlását; de a reflexió azt mondja nekünk, hogy az elmúlás és a növekedés csak új halmozódást (sugkrisis) és bomlást (diakrisis) jelent. Anaxagorasz tehát bizalmatlan volt az érzékekkel szemben, és az elmélkedés következtetéseit részesítette előnyben. Azt állította, hogy a hóban a fehérség mellett feketeségnek is kell lennie; hogyan másképp válhatna sötét vízzé?

Anaxagorasz fordulópontot jelent a filozófia történetében. vele a spekuláció Görögország gyarmatairól átkerül Athénba, ahol megtelepedik. Az észből fakadó rend kimondásával azt az elméletet sugallta – bár úgy tűnik, nem fogalmazta meg kifejezetten -, hogy a természet a tervezés műve. A dolgok apró alkotóelemeiről szóló elméletével és a rend kialakulásában a mechanikai folyamatok hangsúlyozásával az atomelméletnek is utat tört.

A világban mozgást okozó gondolat elképzelése tőle Arisztotelészhez került, aki egy ősmozgót tételezett fel.

Szövegek

• Diels, H. és W. Kranz, szerk. Die Fragmente der Vorsocratiker. Berlin: Weidmannsche Verlagsbuchhandlung, 1960.
• Freeman, K., szerk. Ancilla a preszókratikus filozófusokhoz. Cambridge: Harvard University Press, 1983.
• Kirk, G.S., J.E. Raven, and M. Schofield. A preszókratikus filozófusok, 2. kiadás. Cambridge: Cambridge University Press, 1983.
• Hicks, R. D. Diogenes Laertius, Lives of Eminent Philosophers, 2 köt. Loeb Classical Library, 1925.

Általános

• Allen, R. E., and David J. Furley, ed. Studies in Presocratic Philosophy, vol. 2. Atlantic Highlands, NJ: Humanities Press, 1975.
• Barnes, Jonathan. A preszókratikus filozófusok, 1. kötet. London: Routledge, 1979.
• Guthrie, W.K.C. A History of Greek Philosophy, 6 vol. Cambridge: Cambridge University Press, 1986.
• Mourelatos, Alexander P.D., szerk. The Presocratics: kritikai esszék gyűjteménye. Garden City, NJ: Doubleday, 1974.
• Schofield, Malcolm. An Essay on Anaxagoras. Cambridge: Cambridge University Press, 1980.

All links retrieved március 19, 2016.

• Anaxagoras of Clazomenae, School of Mathematics and Statistics, University of St Andrews, Scotland.
• Anaxagoras The Internet Encyclopedia of Philosophy.
• Anaxagoras: Töredékek és kommentárok, Hanover Historical Texts Project

General Philosophy Sources

• Stanford Encyclopedia of Philosophy
• Paideia Project Online
• The Internet Encyclopedia of Philosophy
• Project Gutenberg