A vizsgálatban azonban a Degludec alacsonyabb éjszakai és súlyos hipoglikémiával járt együtt, mint riválisa.
A CONCLUDE vizsgálat (a Degludec inzulin és a Glargine inzulin 300 egység/mL hatékonyságának és biztonságosságának összehasonlítása a bazális inzulinnal és orális antidiabetikus gyógyszerekkel nem megfelelően kezelt DM2-ben szenvedő egyéneknél) eredményeit szeptember 19-én Athena Philis-Tsimikas, MD, a Scripps Whittier Diabetes Institute, San Diego, Kalifornia, itt mutatta be az Európai Diabétesz Tanulmányozó Társaság (EASD) 2019-es éves ülésén.
Philis-Tsimikas számos, a vizsgálatot érintő problémát ismertetett, ami némileg bonyolulttá tette az értelmezést.
Az ülés moderátora, Dr. Tim Heise, a németországi Neussban működő Profil Intézet vezető tudósa kérésre a Medscape Medical Newsnak elmondta:
“Azt hiszem, mindenkinek úgy kell látnia az adatokat, ahogy vannak”.
“Ha egy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő, hipoglikémiára hajlamos beteget kellene kezelnem, még mindig kevesebb az éjszakai hipoglikémia, és kevésbé súlyos, ezért használhatnám a Degludec inzulint” – mondta.
“Mások talán nem értenek ezzel egyet. Szerintem mindig meg kell vizsgálni az összes bizonyítékot. Nem lehet egy klinikai vizsgálatot egyetlen végpontra redukálni” – folytatta.
A független kommentátor, Dr. Stefano del Prato, Pisa Egyetem, Olaszország, a következőket mondta:
“A hipoglikémia megelőzése fontos feladat a 2-es típusú cukorbetegek, különösen az inzulinterápiában részesülők kezelésében”.
A CONCLUDE vizsgálatból azonban “sok bizonytalanság” miatt nem lehet határozott következtetéseket levonni – foglalta össze.
A vizsgálatot problémák gyötrik
A vizsgálat nem érte el a fenntartási időszak alatt bekövetkezett súlyos vagy vércukorszint-megerősített hipoglikémiás epizódok (<3,1 mmol/l) számának elsődleges végpontját.
A vizsgálat hierarchikus felépítése miatt ez azt jelenti, hogy a másodlagos végpontok, köztük az éjszakai és a súlyos hipoglikémia, az A1c és a testsúly nem bizonyító erejűek, és csak hipotézisalkotónak tekinthetők, annak ellenére, hogy a Degludec statisztikai fölényét mutatták, mondta Philis-Tsimikas.
Mindamellett sürgette, hogy “az adatok konzisztenciáját a végpontok között figyelembe kell venni… Minden vizsgálat klinikai értelmezésében figyelembe kell venni a bizonyítékok összességét.”
A CONCLUDE-t az is hátráltatta, hogy a vizsgálat közepén kiderült, hogy a vizsgálati mérők glükózmérései nem feleltek meg az arany standard központi laboratóriumban mért értékeknek. Az alacsony tartományokban túl magas értékeket mutattak, így a hipoglikémiás epizódok kimaradtak.
A vizsgálóknak ki kellett cserélniük a mérőket újakra, és módosítaniuk kellett a vizsgálati protokollt, meghosszabbítva a fenntartási időszakot a tervezett 36 hétről 88 hétre egy 16 hetes titrálási időszak után.
Az elsődleges végpont nem változott, de több másodlagos végpontot is módosítani kellett a hosszabb követés miatt.
Mindenesetre azt mondta, hogy ez “nagy kár… A vizsgálati hierarchiát jobban is csinálhatták volna, de a mérőprobléma csak balszerencse”.
Szuperioritást nem értek el, de a másodlagos végpontok a Degludecnek kedveznek
ACONCLUDE egy multicentrikus, nyílt, randomizált, célzottan kezelt vizsgálat volt 1609 olyan 2. típusú cukorbeteg felnőtt bevonásával, akik már szedtek bazális inzulint (glargin U100, detemir vagy NPH) orális glükózcsökkentő szerekkel (szulfonilureákkal) vagy azok nélkül.
Minden résztvevőnél fokozott volt a hipoglikémia kockázata, mivel az előző évben jelentős hipoglikémiás eseményeik voltak, több mint 5 éve kaptak inzulint, nem voltak tudatában a hipoglikémiának, vagy mérsékelt krónikus vesebetegségben szenvedtek .
A Degludec U200 vagy a glargin U300 naponta egyszer, reggel vagy este került beadásra. Az adagokat 4,0-5,0 mmol/l (71-90 mg/dl) glükózcélértékre titrálták.
A fenntartási időszakban nem volt szignifikáns különbség az elsődleges végpont, az összes hipoglikémiás esemény tekintetében, amely a Degludec esetében 40,6% volt, míg a glargin U300 esetében 46,3% (arányszám 0,88; p=0,17).
Az éjszakai tünetekkel járó hipoglikémia aránya azonban szignifikánsan alacsonyabb volt a Degludec alkalmazásakor (17,8% vs. 24,8%; 0,63; P=0,0014) és a súlyos hipoglikémiás események aránya, amelyeket úgy definiáltak, hogy harmadik fél segítségét igényelték (0,5% vs. 2,7%; 0,20; P=0,0027).
A teljes inzulinadag körülbelül 12%-kal volt alacsonyabb a Degludec esetében (P<0,0001), de a testtömeg valójában 1,18 kg-mal volt magasabb (P<0,0001).
A mellékhatások aránya nem különbözött a csoportok között, jelentette Philis-Tsimikas.
Philis-Tsimikas arról számolt be, hogy kutatási és tanácsadói díjakat kapott a Dexcom, az Eli Lilly, a Merck, a Novo Nordisk és a Sanofi cégektől. Heise arról számolt be, hogy részvényese a Profilnak, amely kutatási támogatást kapott az Adocia, Boehringer Ingelheim, Dance Pharmaceuticals, Eli Lilly, Johnson & Johnson, MedImmune, MSD, Mylan, Nordic Bioscience, Novo Nordisk, Poxel, Roche Diagnostics, Saniona, Sanofi , Senseonics és Zealand Pharma cégektől. A Novo Nordisk tanácsadó testületének is tagja. Del Prato az AstraZeneca, Boehringer Ingelheim, Eli Lilly, GlaxoSmithKline, Hanmi Pharmaceuticals, Intarcia, Janssen, MSD, Novartis, Novo Nordisk, Sanofi, Servier és Takeda tanácsadó testületének tagja vagy volt tagja; Az AstraZeneca, Boehringer Ingelheim, Eli Lilly, Janssen, MSD, Novartis, Novo Nordisk, Sanofi és Takeda előadói irodájának tagja vagy tagja;
EASD 2019 Annual Meeting. Presented September 19, 2019.
Source: Medscape – By: Miriam E. Tucker, September 26, 2019.