V2-06: A fossa navicularis és a meatus urethralis szűkületének rekonstrukciója transzverzális sziget fasciocutan péniszlebeny (TIFP) alkalmazásával a glans cap technikával

Video

Bevezetés és célkitűzések
A fossa navicularist és a meatus externát érintő urethralis szűkületek mind a funkcionális, mind a kozmetikai kivezetés rekonstrukcióját igénylik. Ismertetjük a ventralis TIFP-vel szerzett tapasztalatainkat a distalis húgycsőszűkületek kezelésében.
Módszerek
1997 és 2012 között 46 férfin (átlagéletkor: 54 év), akiknél a fossa navicularisra és a meatus urethralisra korlátozódó distalis húgycsőszűkület állt fenn, végeztünk ventralis TIFP uretroplastikát glans cap technikával. A szűkület etiológiája 40 esetben iatrogén volt (prosztata vagy hólyagdaganat transzurethralis reszekciója), 6 esetben pedig gyulladásos/idiopátiás. Négy beteg kivételével valamennyi betegnél többszörös korábbi húgycsőtágításon estek át. A műtét előtti értékelés magában foglalta az uroflowmetriát a maradék vizelet mennyiségének meghatározásával, retrográd uretrográfiát (RU) és voiding cystourethrographiát (VCUG), valamint uretrocisztoszkópiát gyermek ureterorenoszkóppal. A műtét során szubkoronális bemetszést végeztek a pénisz ventrális bőrén, és a Buck-fascián keresztül a húgycsőig vezették lefelé. A fossa navicularis-t és a meatus-t a húgycsőnek a glans alatt történő boncolásával tártuk fel. A szűkült húgycsövet ezután ventralisan bemetszettük, beleértve a húgycsőnyílást is. Egy ventrális fasciocutan szigetlebenyt mobilizáltunk és anasztomosztizáltunk a húgycsőmetszés széleihez, megnövelve a húgycsövet, hogy a 24-26F hangot nehézség nélkül beengedje. A húgycsőkatétert 2 hét múlva eltávolították. A betegeket obstruktív tünetek és 3 havi uroflowmetriás vizsgálat miatt követték az első évben, majd ezt követően évente. A gyógyulást a beteg elégedettségeként és további beavatkozást igénylő restenózis hiányaként határozták meg.
Eredmények
A szűkület hossza 7 és 25 mm között mozgott. Az átlagos műtéti idő 50 perc volt. Egy betegnél alakult ki a lebeny nekrózisa, ami később sipolyképződéssel járt. A gyógyulást 43 (93,4%) férfinél érték el a 78 hónapos átlagos követési idő alatt (tartomány: 3-144). Az eljárás 2 betegnél sikertelen volt lichen sclerosus miatt, amelyet a kiújulás után diagnosztizáltak, és 2 lépcsős szájnyálkahártya-graftos uretroplastikával kezeltek. Az átlagos Qmax a műtét előtti 7,2 ml/sec-ről 19,4 ml/sec-re emelkedett az utolsó kontrollvizsgálatra (p=0,001, Wilcoxon-jelpróba).
Következtetések
A TIFP hatékony technika a fossa navicularist és a külső meatus-t érintő húgycsőszűkületek rekonstrukciójára. Helyreállítja a funkcionális és kozmetikai eredményt a mirigy integritásának megőrzése mellett. A gyulladásos genitális bőrbetegségeket gondosan fel kell mérni a műtét előtt, hogy ezzel a technikával optimális sikert érjünk el.

Finanszírozás: nincs