Amint a Baby Boomers öregszik, egyre nagyobb kihívást jelent az egészségügyi rendszereknek az időskorú betegek ellátására való képességeivel kapcsolatos aggodalma. Ez különösen igaz az “idősek legidősebbikének” tekintett népességre, konkrétan a 85 év felettiekre. A történelem bármely más időszakával ellentétben a legtöbb fejlett országban ez a demográfiai csoport a leggyorsabban növekvő szegmens. Az Egyesült Államokban a legidősebb idősek száma az előrejelzések szerint 2030-ra 4,3 millióról 9,6 millióra fog megduplázódni.
A lakosság várható élettartamának növekedése az 1900-as évek eleje óta az életkörülmények, a táplálkozás, a közegészségügy és az orvosi ellátás fejlődésére épült. Ezzel együtt folyamatosan csökkent az érrendszeri és szívbetegségek, a stroke, sőt a demencia életkori sajátosságaiból adódóan is. Az idősek ma egészségesebbek, mint évtizedekkel ezelőtti társaik. Minden más korcsoportnál fontosabb, hogy a legidősebb idősek gondozásának egyénre szabottnak kell lennie; a kezelési döntéseket az idősek kifejezett kívánságainak, életminőségének, funkciójának és szellemi képességének figyelembevételével kell meghozni.
Az elkerülhetetlen következmény az, hogy a krónikus betegségekben, többszörös társbetegségekben és neurodegeneratív betegségekben szenvedő idősek gyakorisága növekedni fog. Az idősödő népesség legidősebb tagjai gyakran ki vannak zárva a gyógyszerkísérletekből, és kezelésük nagyrészt a fiatalabb idősekéból extrapolált eredményeken alapul. Ráadásul a legidősebb idősek élettanilag sokkal változatosabbak, mint a népesség más szegmensei. Demográfiai jellemzőik páratlanok és különböznek a fiatalabb idősekétől. Számos tanulmány felhívta a figyelmet az egészségügyi szakemberek eltérő hozzáállására az idősekkel szemben, és sokan előítéleteket mutatnak azért, mert idősek. Ennek eredményeképpen az életkornak mint kritériumnak a kezelés megfelelőségének meghatározásakor való használata nagyon korlátozott érvényességű, ugyanakkor korlátozottak azok a források, amelyek eligazítják az orvosokat ezekben a kihívásokban.
Ez a könyv nagyobb tudatosságot teremt ezekkel a kihívásokkal kapcsolatban, és gyakorlati iránymutatásokat kínál az e demográfia számára létfontosságú infrastruktúrán belüli munkavégzéshez. Ez a könyv geriáterek, alapellátó orvosok, kezdő orvosok, geriátriai szakápolók és gerontológusok számára készült. A könyv 3 részre tagolódik: Általános megfontolások, krónikus betegségek és geriátriai szindrómák. Minden fejezet a Kulcspontok címszó alatt összefoglalja a fontos és alapvető információkat. Néhány fejezetben esettanulmányok is szerepelnek a kezelési elvek kiemelése érdekében.