A zöld tea kivonat és a hidroklorotiazid lehetséges kölcsönhatása a diuretikus aktivitásra patkányokban

Abstract

Az iszkémiás hipertóniás betegek hidroklorotiaziddal történő kezelése szívritmuszavarokat válthat ki. Jelen vizsgálatban a zöld tea önmagában és a hidroklorotiazid hatásának diuretikus potenciálját vizsgáltuk interaktív csoportokban. Patkányokat magas (500 mg/kg, p.o.) és alacsony (100 mg/kg, p.o.) dózisú zöldtea-kivonattal kezeltünk 30 napon keresztül önmagában és interaktív csoportokban. A standard, a magas és az alacsony dózisú interaktív csoportok hidroklorotiazidot (10 mg/kg, p.o.) kaptak a kísérlet napján. A különböző kezelések hatását a diuretikus hatás, a vizelethajtó aktivitás, a kiválasztódott sóterhelés százalékos aránya, valamint a vizelet nátrium- és káliumszintjének értékelésével vizsgálták. A zöld tea mind magas, mind alacsony dózisban jelentős diuretikus potenciált mutatott, és hidroklorotiaziddal kombinálva jelentős javulást eredményezett az aktivitásban a csak hidroklorotiaziddal kezelt csoporthoz képest. Megállapítható, hogy a zöld tea kivonat hidroklorotiaziddal kombinálva jelentős növekedést mutatott a diuretikus aktivitásban. A jelen vizsgálat legfontosabb megfigyelése, hogy bár a kombináció növeli a diuretikus potenciált, mégis felelős a vizelet káliumveszteségének csökkenéséért.

1. Bevezetés

A vízkiválasztást serkentő diuretikus vegyületek potenciálisan hasznosak a legtöbb betegségben, beleértve az ödémát mutató betegségeket is, mint például a pangásos szívelégtelenség, a nefritisz, a terhességi toxémia, a premenstruációs feszültség és a magas vérnyomás. A jelenleg rendelkezésre álló diuretikumok, mint például a tiazidok és a hurokdiuretikumok különböző káros hatásokat mutatnak, például elektrolitegyensúlyzavart és anyagcsere-változásokat. A diuretikumok egy része gyógynövényekből származik, és az ayurvédikus gyógyászati rendszerben említett számos gyógynövényről ismert, hogy diuretikus tulajdonságokkal rendelkezik, mint például az Abelmoschus esculentus, Bacopa monnieri, Barbara vulgaris és Cissampelos pareira .

A diuretikumok, különösen a hidroklorotiazid (HCTZ), szoros megfigyelés alatt állnak az ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek magas vérnyomásának kezelésében. A tiazidok a vizelet káliumveszteségének növekedése révén felelősek a hipokalémia kialakulásáért . Dokumentálták, hogy még az enyhe vagy mérsékelt hypokalaemia is növeli a morbiditás és a mortalitás kockázatát a kardiovaszkuláris betegségben szenvedő betegeknél . Mostanra több tanulmány is bizonyította, hogy a diuretikumok által kiváltott hipokalémia esetén a kamrai ektópiás aktivitás jelentős gyakorisága felelős a hirtelen halálért . A tiazidokkal összefüggő plazma káliumszint mellett a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktiválása és különösen a mineralokortikoid receptorok stimulálása kulcsfontosságú meghatározó tényezők a gyulladásos folyamatban és a szív- és érrendszeri betegségek progressziójában .

A zöld tea az egyik legtöbbet fogyasztott ital a világon . A Theaceae családba tartozó Camellia sinensis nem fermentált leveleiből nyerik, amely több katechint tartalmaz, mint a fekete tea vagy az oolong tea. A magas katechintartalom miatt bizonyos ásványi anyagok és vitaminok növelik az ilyen típusú tea antioxidáns potenciálját. A zöld teát a hagyományos kínai orvoslás ősidők óta egészséges italnak tekinti. A legújabb tanulmányok arról számoltak be, hogy a zöld tea hozzájárulhat a szív- és érrendszeri betegségek és a rák egyes formáinak kockázatának csökkentéséhez, valamint a száj egészségének elősegítéséhez. Antibakteriális, antivirális, neuroprotektív és antifibrotikus tulajdonságokkal rendelkezik. A jelentések szerint a zöld tea védelmet nyújt a nap ultraibolya sugarai ellen és növeli a csontok ásványi sűrűségét.

Mostanáig nem végeztek olyan vizsgálatot, amely a zöld tea vizelethajtó hatását bizonyította volna. A Srí Lanka-i fekete tea forró vizes infúziójának potenciális vizelethajtó hatásáról számoltak be, és a koffein jelenlétét a hatás fő kulcskomponenseként jelölték meg .

A jelen vizsgálatot tehát úgy tervezték, hogy értékeljék a zöld tea önmagában és hidroklorotiaziddal kombinálva diuretikus hatását.

2. Anyagok és módszerek

2.1. A zöld tea hatása a vizelethajtó hatásra. Vegyszerek

Minden felhasznált vegyszer analitikai minőségű volt, és szabványos cégektől vásárolták. A hidroklorotiazid tiszta mintáját a Bangalore Test House (Bangalore, India) ajándékozta. A biokémiai készleteket a Crest Biosystems (Goa, India) cégtől szereztük be.

2.2. Bioanalitikai készletek Kísérleti állatok

Egészséges, felnőtt, 175-250 g súlyú, négyhetes, mindkét nemű Wistar albínó patkányokat a Shree Devi College of Pharmacy, Mangalore állatházából szereztük be. A patkányokat polipropilén ketrecekben tartották, és standardizált körülmények között (12 óra L: D ciklus, 25° ± 5°C), paddy-héj alommal a Shree Devi College of Pharmacy, Mangalore központi állatházában tartották. Az állatok standard pellet eledelt kaptak, és szabadon hozzáférhettek a tisztított ivóvízhez. Az Állatkísérletek Ellenőrzésének és Felügyeletének Bizottsága (CPCSEA), az Indiai Kormány Társadalmi Igazságosság és Jogosultság Minisztériumának iránymutatásait követték, és a vizsgálat elvégzéséhez előzetes engedélyt kértek az Intézményi Állat Etikai Bizottságtól (SDCP/IAEC-19/2012-13).

2.3. Az állatokkal végzett kísérletek ellenőrzése és felügyelete. Növényi anyagok

A zöld tea (Camellia sinensis) leveleit 2013 júniusában vásároltuk Mangalore helyi piacáról, amely a GREEN TEA márkanevet viseli (gyártó: New hilltop traders, Vandiperiyar, Kerala). A hitelesítést Dr. Neoline J. Pinto, H.O.D., Botanikai Tanszék, St. Agnes College, Mangalore (SAC/MNG/SMP/Drug/2013-06/52) végezte. A leveleket kalapácsmalomban őrölték, és 1 mm-es szitán átszitálták. Száz gramm levelet 1 liter desztillált vízzel 10 percig 70°C-on főztünk. A felmelegített oldatot leszűrtük, vákuumban bepároltuk és fagyasztva szárítottuk, hogy sűrű gumiszerű masszát kapjunk . A hozam 24,76% (W/W) volt.

2.4. A kivonat fitokémiai becslései

A zöld tea vizes kivonatát minőségi elemzésnek vetettük alá a következő szerves növényi összetevőkre vonatkozóan: alkaloidok, fehérjék aminosavak, antrakinonok, flavonoidok, szénhidrátok, szaponinok, tanninok, szteroidok, triterpenoidok és szívglikozidok (1. táblázat).

A különböző növényi összetevők Tesztek
Teszt alkaloidokra Mayer-teszt, Dragendroff-teszt, Wagner-teszt és Hager-teszt
Fehérjék és aminosavak vizsgálata Millon-teszt, Biuret-teszt, és ninhidrin teszt
Antrakinonok vizsgálata Módosított Borntrager-teszt
Módosított Borntrager-teszt
Teszt a flavonoidok Vér-klorid teszt és ólom-acetát teszt
Szénhidrátok tesztje Molisch teszt
Redukálócukor-vizsgálat Fehling-teszt és Benedict-teszt
Szaponin-vizsgálat Foam képződési teszt
Tanninok tesztje Hidrogén-klorid teszt és ólom-acetát teszt
Szteroidok tesztje, triterpenoidok és szívglikozidok Liebermann-Burchard-teszt, Salkowski-teszt, Noller-teszt, Legal-teszt, Baljet-teszt és Keller Kiliani-teszt
1. táblázat
A kivonat minőségi elemzése.

2.5. Akut toxicitási vizsgálat

Az akut toxicitási vizsgálatot az OPPTS (Office of Prevention, Pesticide and Toxic Substance) irányelvek szerint végeztük a határérték vizsgálati eljárást követve .

A vizsgálatokat megelőzően az egereket egy éjszakán át éheztették, majd két, egyenként háromfős csoportra osztották. A 2 g/testsúlykilogramm és 5 g/testsúlykilogramm vizsgálati dózist szájon át adták be az egerek bármelyik csoportjának, majd 72 órán keresztül megfigyelték az elhullást. A maximális biztonságos dózis 1/10-ed részét és 1/50-ed részét, amely 500 és 100 mg/kg orális adagnak felel meg, választották ki magas, illetve alacsony dózisnak.

2.6. Kísérleti protokoll

A macskákat a következő hat, egyenként nyolc állatból álló csoportra osztottuk: I. csoport: vivőanyag (1 ml/kg, p.o. 30 napig), II. csoport: hidroklorotiazid (HCTZ) 10 mg/kg a kísérlet napján, p.o., III. csoport: zöld tea kivonat (GTE) 100 mg/kg 30 napig, p.o., IV. csoport: zöld tea kivonat (GTE) 500 mg/kg 30 napig, p.o., V. csoport: zöld tea kivonat (GTE) 100 mg/kg 30 napig + HCTZ, VI. csoport: zöld tea kivonat (GTE) 500 mg/kg 30 napig + HCTZ.

A profilaktikusan kezelt állatokat egy éjszakán át koplaltatták, és ad libitum vizet kaptak. Másnap reggel a patkányok szájon át 25 ml/kg normál sóoldatot kaptak, és közvetlenül a normál sóoldat beadása után a patkányokat egyenként egy módosított, dróthálóval ellátott tölcsérbe helyezték, amelybe egy beosztásos kémcsövet helyeztek. A HCTZ-t tartalmazó csoportokban a HCTZ-t szájon át adták be finom homogenizált szuszpenzió formájában, 25 ml/kg normál sóoldatban. A következő 5 óra alatt ürített vizeletet összegyűjtöttük, és az egyes patkányok teljes vizeletmennyiségét összehasonlítottuk a normál sóoldat beadása után keletkezett vizelet mennyiségével. A csoport minden egyes állatának 5 óra alatt ürített vizeletmennyiségét a beadott folyadék (normál sóoldat) százalékában fejeztük ki. Ez a százalékos arány az állat súlyától független mérőszámot ad a vizeletkiválasztásra. A vizsgált csoport vizeletkiválasztásának és a kontrollcsoport vizeletkiválasztásának hányadosa a diuretikus hatás mérésére szolgál a gyógyszer adott dózisára. Mivel a diuretikus hatás hajlamos a változékonyságra, ehelyett a diuretikus aktivitás néven ismert paramétert számították ki. A diuretikus aktivitás meghatározásához a vizsgálati csoportok (zöldtea-kivonat) diuretikus hatását a standard (HCTZ) diuretikus hatásával hasonlították össze.

A kiválasztódott sóterhelés százalékos aránya = a vizelet mennyisége/a sóterhelés mennyisége × 100.

Húgyúti kiválasztás = a teljes vizeletkibocsátás/az összes beadott folyadék × 100.

Diuretikus hatás = a kezelt csoport vizeletkiválasztása/kontrollcsoport vizeletkiválasztása.

Diuretikus aktivitás = a vizsgált gyógyszer vizelethajtó hatása/szabványos gyógyszer vizelethajtó hatása.

A vizelet Na+ és K+ tartalmát automatikus analizátorral elemeztük.

2.7. A vizeletkiválasztás és a vizelettartalom meghatározása. Statisztikai elemzés

Az eredményeket átlag +/- SEM-ben fejeztük ki. A statisztikai szignifikanciát egyirányú varianciaanalízissel (ANOVA), majd Tukey-Kramer többszörös összehasonlító teszttel értékeltük. szignifikánsnak tekintettük.

3. Eredmények

3.1. Az eredmények

3. Előzetes fitokémiai vizsgálat

A zöld tea vizes kivonatának előzetes fitokémiai vizsgálata kimutatta alkaloidok, flavonoidok, szteroidok, tanninok, fehérjék, aminosavak, szénhidrátok, redukáló cukor és dezoxiszugárok jelenlétét, és jelezte a terpenoidok, szaponinok, glikozidok és antrakinonok hiányát. A GTE százalékos hozamát 24,76%-nak találták.

3.2. Hatás a vizeletben történő elektrolitkiválasztásra
3.2.1. Hatás a nátriumion-koncentrációra a vizeletben

Szignifikáns növekedést értünk el a Na+ ion kiválasztásában a vizeletben a normál kontrollhoz képest minden kezelésnél, a HCTZ önmagában (, ) vagy a GTE-vel együttesen ( és , , a GTE100 + HCTZ és a GTE-500 + HCTZ esetében a maximális kiválasztást idézte elő.).

A GTE-100 + HCTZ szignifikáns () növekedést mutatott, de a GTE-500 + HCTZ esetében szignifikáns () növekedés volt a Na+ ionkoncentrációban az egyedül HCTZ-vel kezelt csoporthoz képest (2. táblázat) (1. ábra).

.

Kezelés Elektrolitkoncentráció (mmol/l)
Na+ K+
Normál kontroll
HCTZ 120.82 ± 4.45*** 63.83 ± 2.29**
GTE-100 71.39 ± 3.81** 51.29 ± 2.34
GTE-500 95.83 ± 3.56**
GTE-100 + HCTZ 138.92 ± 3.83***# 51.48 ± 3.193#
GTE-500 + HCTZ 159.39 ± 4.39***## 46.52 ± 2.32##
Minden érték átlag ± SEM, , , a normál kontrollhoz képest; , a hidroklorotiazidhoz képest. GTE-100 (zöld tea kivonat, 100 mg/kg), GTE-500 (zöld tea kivonat, 500 mg/kg) és HCTZ (hidroklorotiazid, 10 mg/kg).
2. táblázat
A vizeletben történő elektrolitkiválasztásra gyakorolt hatás.

1. ábra
Effekt a vizeletben történő elektrolitkiválasztásra. Minden érték átlag ± SEM, , , a normál kontrollhoz képest; , a hidroklorotiazidhoz képest. GTE-100 (zöld tea kivonat, 100 mg/kg), GTE-500 (zöld tea kivonat, 500 mg/kg) és HCTZ (hidroklorotiazid, 10 mg/kg).

3.2.2. Hatás a káliumion-koncentrációra a vizeletben

A HCTZ-vel kezelt csoportban szignifikáns () növekedést mutatott a K+ koncentráció a vizeletben a normál kontrollhoz képest.

A GTE-100 + HCTZ szignifikáns (), míg a GTE-500 + HCTZ esetében a HCTZ csoporthoz képest szignifikáns () csökkenést tapasztaltunk a K+ koncentrációban a vizeletben (2. táblázat) (1. ábra).

3.2.3. Hatás a sótartalom százalékos kiválasztására és a vizelethajtó hatásra

Minden kezelés szignifikáns növekedést mutatott a sótartalom százalékos kiválasztásában a normál kontrollhoz képest.

A GTE-500 + HCTZ kezelt csoport felelős a sótartalom százalékos kiválasztásának és a vizelethajtó hatás jelentős () növekedéséért a HCTZ egyedül kezelt csoporthoz képest (3. táblázat).

.

Kezelés A kiválasztódott sóterhelés százalékos aránya Diuretikus hatás Diuretikus aktivitás
Normális kontroll 61.65 ± 2.92 1.34
HCTZ 136.91 ± 4.39*** 3.10***
GTE-100 86.28 ± 3.71* 1.89* 0.60
GTE-500 95.34 ± 3.27* 2.35* 0.75
GTE-100 + HCTZ 147.19 ± 5.11*** 3.36*** 1.08
GTE-500 + HCTZ 161.64 ± 5.16***# 3.97***# 1.28
Minden érték átlag ± SEM, , , a normál kontrollhoz képest; HCTZ-hez képest. GTE-100 (zöld tea kivonat, 100 mg/kg), GTE-500 (zöld tea kivonat, 500 mg/kg) és HCTZ (hidroklorotiazid, 10 mg/kg).
3. táblázat
Hatás a százalékos sóterheléses kiválasztásra és a diuretikus hatásra.

3.2.4. táblázat. Hatás a diuretikus aktivitásra

A diuretikus aktivitás a GTE-100 és a GTE-500 esetében 0,60 és 0,75, míg a GTE-100 + HCTZ és a GTE-500 + HCTZ esetében 1,08 és 1,75 volt.28 volt (2. táblázat).

4. Megbeszélés

A jelen tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja a zöld tea önmagában és hidroklorotiaziddal (HCTZ) kombinációban kifejtett diuretikus hatását. A megfigyelt eredmények arra utaltak, hogy a GTE (100 és 500 mg/kg, p.o.) mindkét dózisban jelentős diuretikus aktivitást mutatott. További eredmények azt sugallták, hogy a zöld tea HCTZ-vel kombinálva jelentős növekedést mutatott a diuretikus potenciálban, de a vizelet K+-szintje jelentősen csökkent a csak HCTZ-vel kezelt csoporthoz képest.

A HCTZ diuretikus hatása a Na+/Cl- szimporter (kotranszporter) rendszer gátlásával függ össze a disztális konvolutált tubulusban, a Cl- kötőhelyekért való versengés révén, és a Na+ reabszorpció gátlásával a Na+ kiválasztásának növekedésével, ezáltal a vizeletürítés növekedésével. Közvetett módon a HCTZ diuretikus hatása csökkenti a plazma térfogatát, aminek következtében nő a vizelet káliumveszteség, a plazma renin aktivitása és az aldoszteron szekréció, valamint csökken a szérum kálium .

A jelen vizsgálatban a HCTZ a vizelet Na+ és K+ szintjének jelentős növekedését mutatta. A HCTZ a diuretikus hatás jelentős növekedését is kimutatta a normál kontrollhoz képest.

A GTE (100 és 500 mg/kg, p.o.), mind magas, mind alacsony dózisban, szintén jelentős növekedést mutatott a vizelet Na+ és diuretikus hatásában a kontrollhoz képest, jelentős vizelet K+ veszteség nélkül.

A zöld teában található fő flavanolok és purin alkaloidok felelősek az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) aktivitásának gátlásáért. A zöld tea vegyes gátló mechanizmussal gátolja az ACE aktivitását . Az ACE gátlás lehet az egyik fő oka a vizelethajtó hatásnak és a vizelet Na+ szintjének emelkedésének . Ettől eltekintve a zöld tea a szénsav anhidráz aktivitás gátlásáért is felelős. A zöld tea a vese véráramlás és a szív teljesítményének növekedése révén növeli a glomeruláris szűrési sebességet, ami hozzájárulhat a vizelethajtó hatáshoz. A jelen vizsgálat eredményei ezeket a tényeket a GTE diuretikus aktivitásának dózisfüggő módon történő jelentős növekedésével igazolják. A GTE HCTZ-vel kombinálva képes fokozott diuretikus hatékonyságot mutatni a csak HCTZ-vel kezelt csoporthoz képest.

A GTE-vel járóACE gátlás az aldoszteron aktivitás csökkenését és a kálium visszatartás növekedését okozza . Ezzel összhangban az eredmények nem mutattak szignifikáns káliumveszteséget a GTE kezeléssel. A kombinált csoportokban a GTE is szignifikánsan csökkentette a káliumveszteséget a csak HCTZ-vel kezelt csoporthoz képest. A GTE gyulladáscsökkentő tulajdonsága is hozzájárulhat a diuretikus aktivitás kimutatásához .

A HCTZ-vel együtt kis és nagy dózisú GTE-vel kezelt csoportok a diuretikus potenciál jelentős növekedését mutatták a Na+ ion kiválasztás, a kiválasztott sóterhelés százalékos aránya, a diuretikus hatás és a diuretikus aktivitás paramétereinek növelésével. Érdekes módon a K+ veszteség a kombinációs csoportokban szignifikánsan csökkent a csak HCTZ-vel kezelt csoporthoz képest. Ez a megfigyelés nagyon fontos, mivel a zöld tea képes csökkenteni a HCTZ által kiváltott hipokalémiát. Továbbá a kombinációs csoportokban a GTE dózisfüggő módon növeli a HCTZ hatékonyságát.

5. Következtetés

A jelen vizsgálatból arra lehet következtetni, hogy a GTE HCTZ-vel kombinálva jelentősen növelte a diuretikus aktivitást. A jelen vizsgálat legfontosabb megfigyelése, hogy bár a kombináció növeli a diuretikus potenciált, felelős a vizelet káliumveszteségének csökkenéséért, ami csökkenti a hipokalémia esélyét. Ez a vizsgálat előnyösnek bizonyulhat az iszkémiás hipertóniás betegek számára, ahol a HCTZ dózisa csökkenthető, és lehetséges a kapcsolódó mellékhatások minimalizálása GTE jelenlétében.

Érdekütközés

A szerzők kijelentik, hogy nincs érdekellentét a cikk publikálásával kapcsolatban.

A szerzők kijelentik, hogy nincs érdekütközés a cikk publikálásával kapcsolatban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.