Ebben a sorozatban a korszakok során alulismert nőket tekintünk át.

A világ első ismert írónőjének széles körben Enheduannát tartják, aki az i. e. 23. században élt az ókori Mezopotámiában (kb. i. e. 2285-2250). Enheduanna figyelemre méltó alak: ősi “hármas fenyegetés”, hercegnő és papnő, valamint író és költő volt.

A Kr. e. harmadik évezred a felfordulások időszaka volt Mezopotámiában. Nagy Sargon hódításával kialakult a világ első nagy birodalma. Akkád városa a világ egyik legnagyobbjává vált, és Észak- és Dél-Mezopotámia a történelemben először egyesült.”

Ezekben a rendkívüli történelmi körülmények között találkozunk Enheduanna, Sargon lányának lenyűgöző személyiségével. Nanna-Suen holdistenség főpapnőjeként dolgozott az ő templomában, Urban (a mai Dél-Irakban). Foglalkozásának égi jellegét tükrözi a neve, amelynek jelentése “Égi dísz”.

Enheduanna több irodalmi művet is írt, köztük két himnuszt a mezopotámiai szerelemistennőhöz, Inannához (sémi nyelven Isztárhoz). Megírta Inanna és Ebih mítoszát, valamint egy 42 templomi himnuszt tartalmazó gyűjteményt. Az írástudói hagyományokat az ókori világban gyakran a férfiak hatáskörébe tartozó területnek tekintik, de Enheduanna művei fontos részét képezik Mezopotámia gazdag irodalomtörténetének.

Enheduanna mint megnevezett költő státusza jelentős, tekintve a még korábbi szerzők műveit övező névtelenséget. Mégis szinte teljesen ismeretlen a modern korban, és eredményeit nagyrészt figyelmen kívül hagyták (figyelemre méltó kivételt képez Betty De Shong Meador jungi analitikus munkássága). Írott művei mélyen személyes témájúak, számos életrajzi vonást tartalmaznak.

Enheduanna templomi himnuszciklusa a mű eredetiségének és szerzőségének bizonyításával zárul:

A táblák összeállítója En-hedu-ana volt. Királyom, valami olyat alkottak, amit még senki sem alkotott.”

Miközben Enheduanna egyértelműen bizonygatja a műve alkotói tulajdonjogát, az alkotási folyamat nehézségeiről is nyilatkozik – úgy tűnik, az írói blokk már az ókori Mezopotámiában is probléma volt.”

Hosszú órákon át dolgozott az éjszakában

Himnuszaiban Enheduanna az isteni csodáknak az írott szóval való megragadásának kihívását kommentálja. Leírja, hogy hosszú órákat töltött éjszakai munkával a művein, hogy aztán nappal előadhassa őket. Munkájának gyümölcseit a szerelem istennőjének ajánlja.

Enheduanna költészetének elgondolkodtató minősége van, amely hangsúlyozza isteni múzsájának szuperlatívuszát, ugyanakkor kiemeli az írott kompozíciókhoz szükséges művészi készséget is.

Az égi istenségek írásos dicséretét a modern csillagászatban is elismerték. A csillagok méréseiről és mozgásáról szóló leírásait lehetséges korai tudományos megfigyelésekként írták le. Sőt, 2015-ben a Merkúron egy krátert neveztek el a tiszteletére.

Enheduanna műveit ékírással, egy ősi, agyagtáblákat használó írásmóddal írták, de csak sokkal későbbi másolatok formájában maradtak fenn Kr. e. 1800 körülről, az óbabiloni korból és későbbről. A korábbi források hiánya egyesek számára kétségeket ébresztett azzal kapcsolatban, hogy Enheduannát a mítoszok és himnuszok szerzőjeként és magas rangú vallási tisztségviselőként azonosították. A történelmi feljegyzések azonban egyértelműen Enheduannát ókori irodalmi művek szerzőjeként azonosítják, és ez kétségtelenül fontos aspektusa az őt körülvevő hagyományoknak.

A költészet mellett Enheduanna életére vonatkozó egyéb forrásokat is felfedeztek a régészek. Ezek közé tartoznak a szolgáihoz tartozó hengeres pecsétek és egy alabástrom dombormű, amelyre az ő dedikációja van felírva. Enheduanna korongját 1927-ben fedezte fel Sir Charles Leonard Woolley brit régész és ásatócsoportja.

A Korongot az ókorban eldobták és láthatóan elrongálták, de a darabokat ásatások során megtalálták, és az írót ábrázoló jelenetet sikeresen helyreállították. A jelenet a papnőt munka közben ábrázolja: három férfi kísérőjével együtt figyeli, ahogy egy korsóból italáldozatot töltenek.

Enheduanna a kép közepén helyezkedik el, tekintete a vallásos áldozatra összpontosul, kezét pedig a jámborság gesztusaként felemeli. A korongon lévő kép a papnő vallási és társadalmi státuszát hangsúlyozza, aki sapkát és fodros ruhát visel.

A művészet az életet utánozza

Enheduanna költészete tartalmaz feltételezhetően önéletrajzi elemeket, például egy bitorló, Lugalanne elleni harcának leírását. Az Inanna felmagasztalása című művében Enheduanna leírja Lugalanne próbálkozásait, hogy kiszorítsa őt a templomban betöltött szerepéből.

Enheduanna a holdistenhez intézett könyörgéseire a jelek szerint hallgatással válaszoltak. Ezután Inannához fordult, akit dicsérnek, amiért visszahelyezte őt hivatalába.

Enheduanna tekintélyének megkérdőjelezése és isteni segítőjének dicsérete más műveiben is visszaköszön, például az Inanna és Ebih néven ismert mítoszban.

Ez elbeszélésben Inanna istennő konfliktusba kerül egy gőgös heggyel, Ebih-vel. A hegy megsérti az istenséget azzal, hogy magasan áll, és nem hajlandó meghajolni előtte. Inanna az apjától, Anu istenségtől kér segítséget. Ő (érthető módon) azt tanácsolja neki, hogy ne menjen háborúba a félelmetes hegylánccal.

Inanna, tipikusan merész formában, figyelmen kívül hagyja ezt az utasítást, és megsemmisíti a hegyet, majd megdicséri Enlil istent a segítségéért. A mítosz érdekes párhuzamokat tartalmaz az Enheduanna költészetében leírt konfliktussal.

Enheduanna alakjában egy nagy kreativitású, erőteljes alakot látunk, akinek a szerelem istennőjének szenvedélyes dicsérete 4000 évvel azután is visszhangzik az időben, hogy először agyagtáblába vésték.

Jegyzet: A templomi himnuszok fordításai a Black, J.A., Cunningham, G., Fluckiger-Hawker, E, Robson, E., és Zólyomi, G., The Electronic Text Corpus of Sumerian Literature, Oxford 1998.

.