A Délkelet-Ázsiából származó, utcán élő hangyáknak van egy robbanékony védekező mozdulatuk: A rovarok úgy intézik el ellenségeiket, hogy felrobbantják magukat. Ha ez önnek gyomorforgatóan hangzik, csak képzelje el, milyen érzés a hangyának.

Az e csoportba tartozó, “robbanó hangyák” néven is ismert dolgozók úgy reagálnak a fenyegetésekre, hogy szándékosan (és halálosan) megrepesztik a testük falát, és mérgező folyadékkal spriccelik ki a riválisokat.

A robbanó hangyákat általában a Colobopsis cylindrical nevű fajcsoportba sorolják, de a kutatók nemrég megállapították, hogy legalább 15 faj létezik ezekből az önfeláldozó rovarokból – köztük egy eddig ismeretlen faj Borneón, amelyet egy új tanulmányban írtak le.

Néhány állat vegyi hadviselést folytat, mérgező főzeteket párolnak a saját testükben, hogy legyőzzék a zsákmányt vagy elriasszák az ellenséget. A mérges élőlények – amelyek közé kígyók, pókok, rovarok, halak, fejlábúak, kétéltűek, hüllők és még egyes emlősök is tartoznak – csípésekkel, szúrásokkal vagy harapásokkal juttatják ki a mérgeket.

Mások azonban, mint például a görények, a mérget szívó skorpiók és a bombardier bogarak, a vegyszerek permetezését választják. Sőt, a bombardier-bogarak még a lenyelés után is képesek leadni felhevített, mérgező robbanásaikat, ami ragadozójuk emésztése szempontjából szerencsétlen következményekkel jár (és a bogár számára ragacsos meneküléssel).

A saját testének védekező feltépése – az autothysisnek nevezett folyamat, a görög “self” és “sacrifice” szavakból – azonban valamivel szokatlanabb, és csak hangyáknál és termeszeknél ismert, számoltak be a tudósok.

Tick, tick, bumm!

Az új hangyafajt – Colobopsis explodens – korábban “sárga ragacsnak” nevezték, a robbanó munkáshangyák által termelt élénk színű trutymó után. Kolóniáik több ezer egyedet is tartalmazhatnak, és olyan fák lombkoronájában élnek, amelyek akár 60 méter magasak is lehetnek, és legalább 26 900 négyzetláb (2500 négyzetméter) területet foglalnak el – számoltak be a tanulmány szerzői.

A kutatók úgy döntöttek, hogy a C. explodens-t modellfajjá teszik – olyanná, amelyet a tudósok megvizsgálnak, hogy következtetéseket vonjanak le egy nagyobb csoportról; ebben az esetben a robbanó hangyákról. Megjegyezték, hogy a C. explodens hangyák “különösen hajlamosak az önfeláldozásra” fenyegetések – köztük a behatoló kutatók – jelenlétében.

A felrobbantáshoz a vörösesbarna kisebb dolgozók – mindannyian steril nőstények – összehúzták hasuk egy részét, az úgynevezett gasztrát. Ezt olyan erősen összeszorították, hogy megrepedt, és egy sárga váladékot okádott ki, amelyet a hangyák állkapocsmirigyeiben állítottak elő, és a tanulmány szerint “jellegzetes fűszeres szaga volt”.

És az öngyilkos robbanás nem az egyetlen furcsa alkalmazkodás a C. explodensnél. A nagyobb dolgozóknak – a nagyobb “katona” hangyáknak, amelyek egyben steril nőstények is – megnagyobbodott feje van, felemelt pajzsszerű részekkel, amelyek kör alakúak és felül lapítottak. A furcsa alakú fejek tökéletes dugót alkotnak, amelyet a hangyák arra használnak, hogy ideiglenesen elzárják a fészkükbe vezető nyílásokat – írták a tudósok.

Az eredményeket ma (április 19-én) tették közzé online a ZooKeys folyóiratban.

Original article on Live Science.