Bevezetés

A rap antológiája az első olyan dalszöveg-antológia, amely a rap rögzített történetét mutatja be az 1970-es évek végétől napjainkig. A rap mint lírai költészet történetét meséli el. A benne szereplő dalszövegek Grandmaster Flash és az (akkori) Furious Four 1978-as élő előadásának átiratától Jay-Z, Mos Def, Jean Grae és Lupe Fiasco legújabb költői újításaiig terjednek. Az antológia célja hármas: (1) a rap költői hagyományának desztillálása, közvetítése és megőrzése az afroamerikai szóbeli kultúra és a nyugati költői örökség kontextusában; (2) a rap széles körű és átfogó kultúrtörténetének megalapozása alapvető irodalmi és művészi jellege alapján; és (3) olyan eszközök biztosítása, amelyekkel a rapszövegeket nagy figyelemmel lehet olvasni.

A rap és a hip-hop nem szinonimák, bár olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy egyesek felváltva használják a kifejezéseket. Mások különböző értékekkel ruházzák fel őket – vagy a rap a kommercializált zenét, a hip-hop pedig az underground hangzását írja le; vagy a rap egy durva stílust sugall (mint a gangsta rap), a hip-hop pedig egy politikailag és társadalmilag tudatosabb megközelítést (mint a hátizsákos hip-hop). A “HipHop Knowledge” című dalának végén a legendás rap-előadó és producer, KRS-One tömören kifejti a különbséget: “A rapzenét csináljuk, de a hiphopot éljük”. A hip-hop, más szóval, egy gyűjtőfogalom annak a sokrétű kultúrának a leírására, amelynek a rap csak egy része. Az MC-k, a hip-hop ceremóniamesterei, a hip-hop irodalmi művészei. Ők a költők, és a rap a hip-hop kultúra költészete.

A hip-hop az 1970-es évek közepén az elszegényedett Dél-Bronxból bukkant fel. A körülményekkel dacolva a fiatalok egy generációja – többnyire feketék és barnák – a szavak és a dalok, a művészet és a mozgás gazdag kultúráját alkotta meg. A rap volt ennek a kultúrának a hangja, a hiperkinetikus táncmozdulatok, az élénken festett metrókocsik és az ügyesen kevert break ütemek nyelvi analógja. “A rap a hiány valóságával elnyomott kreatív emberek generációjának végső konklúziója volt” – magyarázza KRS-One. A hip-hop úttörői a rapben olyan művészeti formát formáltak, amely nemcsak az afrikai diaszpóra népi idiómáiból, hanem a nyugati verselés örökségéből és a jazz, a blues, a funk, a gospel és a reggae zenei hagyományaiból is merít. Ezek a fiatal művészek magukévá tették az angol nyelvet, és saját kifejezési céljaikhoz hajlították. Idővel az általuk ütemekre hangszerelt költészet a saját tömbjük, a városrészük, a nemzetük és végül az egész világ fülének parancsolóvá vált.

A rap ma ennek az első generációnak az örökségét viseli magán, és ennek következtében joggal társítják az afroamerikai kultúrához.

A rap ma ennek az első generációnak az örökségét viseli magán, és ennek következtében joggal társítják az afroamerikai kultúrához. Ugyanígy egy olyan kifejezési forma, amelyet mindenki számára elérhető konvenciók szabályoznak, és amelyet bárki kreativitása elevenít meg, aki megtanulja a rap történetét és elsajátítja a rap mesterségét. Ez segít megmagyarázni, hogy a rap – és általában a hip-hop kultúra – miért vált minden fajhoz és nemzethez tartozó ember által elfogadottá. Mára a globális ifjúsági kultúra lingua francájává vált, amely változatos kifejezésmódokkal rendelkezik, de közös múltban gyökerezik.

A rap ugyanakkor heves vitákat váltott ki az explicit beszédmódjával és témáival kapcsolatban. Egyesek számára a rap a korábban elnyomott, üdvözlendő hangok kórusát jelenti; mások számára a kulturális zűrzavar aggasztó jelét jelenti. A vitákon túl azonban a hip-hop lírai hagyománya a rapperek által az idők során kifejlesztett költői gesztusok és formák révén alakot öltött. A kialakult jelentős irodalom egyszerre kapcsolódik és különbözik a múlt költészetétől. Az elmúlt harminc évben a rap a szó reneszánszát élte, és a költészet visszatérését ösztönözte a közéletben.

Bár a rap ma már széles körben elterjedt az amerikai kultúrában, még mindig nem kapta meg a költészet megfelelő elismerését, még akkor sem, ha az egyetemek beépítik az angol, az afroamerikai tanulmányok és a zenei tantervekbe. Csak néhány költészeti antológia tartalmaz rapszövegeket. Azok, amelyek tartalmaznak, mint például a Norton Anthology of African American Literature és Ishmael Reed From Totems to Hip Hop című kötete, reprezentatív módon teszik ezt. Az olyan könyvek, mint a Flocabulary Shakespeare Is Hip Hop és Alan Sitomer és Michael Cirelli Hip Hop Poetry and the Classics hatékony és szórakoztató eszközöket kínálnak a rap felhasználására a kanonikus költészet középiskolások és középiskolások számára történő tanításához, de nem világítják meg a rap sajátos költői hagyományát.

Ez a kötet a rapet mint olyan szöveggyűjteményt kezeli, amely költészetként reagál az átírásra, kifejtésre és elemzésre. A benne szereplő dalszövegek egyfajta nyelvi laboratóriumot kínálnak a poétika alapelvei iránt érdeklődők számára. A rap tanulmányozása valóban hatékony eszköz a költői hagyományt meghatározó kulcsfontosságú formák és fogalmak bemutatására: a rapperek magukévá teszik a ritmus és a rím egyértelmű hangzásbeli tulajdonságait, bőségesen használják az olyan alakzatokat és formákat, mint a hasonlat és a metafora, művészetük kulcsfontosságú elemévé teszik a történetmesélést, és hangsúlyozzák a verselésben egykor központi szerepet játszó versenyszellemet.

Mint ahogy a költészet bármely teste több szempontból is tanulmányozható, úgy a rap is. A rap esztétikájának életképes megközelítései bővelkednek. Formai szempontból vizsgálhatjuk egy dal retorikai alakzatait, helyi hangzásbeli tulajdonságait vagy a műfaji konvenciók felülvizsgálatát. A kulturális tanulmányok iránti érdeklődés valószínűleg arra késztet, hogy a rapet szociológiai, földrajzi vagy faji kontextusaihoz viszonyítva vizsgáljuk meg. A rapnek mint művészetnek a történeti megközelítések széles skálája tűnik relevánsnak, akár a dalnak a távoli vagy közelmúltbeli afroamerikai szóbeli költészethez, akár az angol nyelvű lírai költészethez való viszonyát vizsgáljuk Beowulftól napjainkig, akár általában a kereskedelmi népszerű dalszövegek széles skáláját – a költészet gazdag és változatos történettel rendelkező alkotásai, amelyeknek a rap is része. Ahogy a könyvben szereplő dalszövegek is tanúsítják, a rap sok ember számára sok minden volt és marad; talán az a legbölcsebb megközelítés, ha olyan tágas, mint maga a művészeti forma.

Kivonat a The Anthology of Rap

Edited by Adam Bradley and Andrew DuBois

kötetből.