A platina könnyen összetéveszthető az ezüsttel, de valójában nem olyan fehér, mint az ezüst, hanem szürkésfehér, és sokkal értékesebb, mint az arany.

A platina család fémjei, amelyek a rúthéniumból, ródiumból, palládiumból, ozmiumból, irídiumból és platinából állnak, átmeneti fémek, amelyek jellemzően erős atomközi kötéseikről és nagy sűrűségükről ismertek. E kötések jellege és erőssége határozza meg a platina kristályszerkezetét és fizikai tulajdonságait, amelyekről a platina leginkább ismert – alakítható, képlékeny, korrózióálló, magas forrás- és olvadáspontú, stabil elektromos tulajdonságokkal rendelkezik, levegőn semmilyen hőmérsékleten nem oxidálódik, sósavban és salétromsavban nem oldódik. Mindezeket az értékes tulajdonságokat szem előtt tartva a platinát az ipari alkalmazások számos formájában hasznosítják. Hogy csak néhányat említsünk, az ezüstös-fehér fém megtalálható a finom ékszerekben, a laboratóriumi berendezésekben és a fogászatban. Bár a platina a leggyakoribb fém a csoportból, az aranynál nemesebbnek számít, és általában jóval többe kerül.

A tiszta platina sűrűsége 21,45 g/cm3 , azaz adott térfogatra jutó tömeg. A platina azonban gyakran más platinacsaládba tartozó fémek kis mennyiségével együtt található meg Kolumbiában, Ontarióban, az Urál-hegységben és az USA egyes nyugati államaiban található lelőhelyeken. A fémben lévő szennyeződések százalékos aránya, legyen az a fémcsalád valamelyik fémje, szilícium vagy kalcium, megváltoztatja a késztermék mechanikai tulajdonságait. A szilícium jelenléte keménygé és törékennyé teszi, míg a platinacsoportba tartozó fémek csökkentik a képlékenységet. Ezért különös figyelmet kell fordítani a fém olvasztása, finomítása és feldolgozása során alkalmazott módszerekre a kívánt tulajdonságok megőrzése érdekében.

Olivia Tai — 2004