Amikor Joseph Smith, a mormon egyház alapítója 1831 körül kinyilatkoztatást kapott, amelyben Isten azt parancsolta neki, hogy szegje meg a törvényt és vegyen több feleséget, először ellenállt. Tudta, hogy ha felvállalja a többnejűséget, akkor ezért megbélyegzik.

De aztán 1834 és 1842 között egy angyal szállt le hozzá, nem kevesebb mint háromszor, és arra biztatta, hogy vágjon bele. Az utolsó ilyen megjelenéskor az angyal karddal hadonászott, és megfenyegette Smitht, hogy megöli, hacsak “nem megy előre, és nem engedelmeskedik teljes mértékben a parancsolatnak”.

Ezzel nem lehet vitatkozni. Így történt, hogy Joseph Smith, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának látnoka és megalapítója akár 40 feleséget is magához vett, közülük 12 és 14 között szexuális kapcsolatot létesített. A házasságkötés vagy “pecsételés” – ahogy a mormonok nevezték – idején betöltött életkoruk a Fanny Young 56 évesétől a mindössze 14 éves Helen Kimballig terjedt. Néhány nő már házas volt, mielőtt Smith “megpecsételte” magát velük az örökkévalóságra. (Néhány esetben ezek a “pecsételések” nyilvánvalóan nem olyan házasságok voltak, amilyennek mi gondolnánk őket, hanem kizárólag a halál utánra szánták őket.)

A “többes házasság” Smith általi hosszú és termékeny felkarolásának ténye önmagában nem meglepő – a gyakorlatnak a mennyei felmagasztaláshoz vezető útként való elfogadását már régóta vitatják történészek és teológusok. Ami viszont megdöbbentő, hogy poligámista életének hivatalos verzióját most maga a mormon egyház tette közzé, egy olyan intézmény, amely az elmúlt évtizedekben mindent megtett azért, hogy lekicsinyelje korai férfi alapítóinak, nem utolsósorban magának Smithnek a nem szokványos házassági gyakorlatát.

A beszámolót egy esszé tartalmazza, amelyet a mormon egyház hivatalos weboldalán tettek közzé a többnejűségnek a vallás történetében betöltött szerepéről szóló cikksorozat részeként. Az esszé Smith poligámista magatartását Istentől kapott szó szerinti kinyilatkoztatás eredményeként mutatja be, amit az angyali végrehajtó megjelenése is aláhúz, aki “kivont karddal jött, és pusztulással fenyegette Joseph-et”.

A közzététel része annak a kísérletnek, hogy az egyház megnyíljon és szembenézzen néhány legvitatottabb cselekedetével, mint például az afrikai származású fekete férfiak laikus papságra való felszentelésének vagy a fekete férfiak és nők templomi házasságkötésének tilalma, amely még 1978-ig tartott. Steven Snow, a mormonok hivatalos történésze és az egyház vénje a New York Timesnak nyilatkozott: “Annyi minden van az interneten, hogy úgy éreztük, tartozunk a tagjainknak egy biztonságos hellyel, ahol megbízható, hitet támogató, igaz információkat kaphatnak történelmünk néhány nehezebb aspektusáról.”

A hivatalos beszámoló heves vitát váltott ki a mormonok között, akiket úgy neveltek, hogy Smith-t viszonylag makulátlannak tartják társai néhány furcsább viselkedésétől. A Salt Lake Tribune-t, amely a múlt hónapban foglalkozott a hivatalos történettel, több mint 5000 kommentárral bombázták.

Az ugyanebben az újságban Kristy Money mormon pszichológus arra figyelmeztetett, hogy az egyház által Smith tetteinek Isten parancsának eredményeként való ábrázolása negatív hatással lehet a fiatal olvasókra. Szerinte a hivatalos történelemnek világossá kell tennie, hogy a modern vezetés szemében “Joseph talán tévedett a poligámia gyakorlásában.”

Más tekintetben azonban az egyház nem riad vissza múltja e sötét elemének néhány fájdalmasabb aspektusától. Smith halála után, teszi világossá, az egyház vezetői új politikát dolgoztak ki, amelyben gyakorlatilag hazudtak a világnak – nyilvánosan kijelentették, hogy a mormonizmusban a monogámia az egyetlen legális házasság, miközben nyíltan tolerálták a többnejűséget a soraikban.

Az egyház foglalkozik Joseph Smith feleségének, Emmának az álláspontjával is, aki nyíltan ellenséges volt a többnejűséggel szemben. Azt írja, hogy “gyötrelmes megpróbáltatásokon” ment keresztül, és hogy bár a későbbi években jóváhagyta Smith négy másik házasságát, a férfi sok “pecsételést” eltitkolt előle.

A mormon egyház 1896-ban tiszta szakítást hajtott végre a többnejűséggel, amikor elfogadta az amerikai kormánnyal kötött megállapodást, amelyben elítélte a gyakorlatot, cserébe azért, hogy Utah államjogot kapjon. A hívők kisebbsége nem volt hajlandó elfogadni az új protokollt, és ragaszkodva ahhoz, hogy hűek maradnak a hithez, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Fundamentalista Egyháza néven folytatták a poligámia gyakorlását. A poligámista mormonok kis közösségei a mai napig fennmaradtak olyan kisvárosokban, mint Hilldale, Utah és Arizona határán.