A makulátlan elme örök napsugara minden idők egyik legkülönlegesebb filmes szerelmi története. A film főszereplői Jim Carrey és Kate Winslet, mint szerelmesek, akik szakítanak egymással, és mindketten úgy döntenek, hogy egy kísérleti eljárással kitörlik a másikat az emlékeikből. Köszönhetően az alakításoknak, Michel Gondry vizuálisan ötletes rendezésének és Charlie Kaufman észbontó forgatókönyvének; a film ironikus módon felejthetetlen.

A Örök napsütés édes, vicces és sok nagyon érdekes dolgot mond a szerelemről és a kapcsolatról. Mondanom sem kell, hogy van néhány rendkívül emlékezetes és mélyreható idézet a filmben. Idézzük fel ezt az egyedülálló remekművet A makulátlan elme örök napsugara néhány felejthetetlen sorával.

10 “Miért leszek szerelmes minden nőbe, akit meglátok, aki a legkevésbé sem mutat rám figyelmet?”

Jim Carrey Joelként karrierje egyik legjobb alakítását nyújtja. Nagyon különbözik a szokásos energikus szerepektől, amelyekről Carrey leginkább ismert, Joel igazi szomorkodó. Nagyon bizonytalan és elzárkózik a környező világtól, ami miatt kerüli a többi embert. Ráadásul a magányossága miatt nagyon vágyik a szerelemre is.”

A film nyitányában Joel meglát egy gyönyörű nőt az üres montauki tengerparton, és azonnal vonzódik hozzá. Bár Joel szánalmasnak tartja ezt a reakciót, nem is sejti, hogy máris szerelmes ebbe a lányba.

9 “Igyál, fiatalember. Ettől kevésbé lesz visszataszító az egész csábítás része.”

A Joel és Clementine első interakciójában egyértelmű, hogy ők ketten nagyon különböző emberek. A lány spontán és nyers, míg a férfi visszafogott és halk szavú. Mégis tagadhatatlan a kapcsolat kettejük között.

Amikor visszamennek Clementine lakására, és közösen isznak egy italt, a lány ezzel a kötekedő mondattal töri meg a jeget. A pillanat vicces, de egyben bebetonozza a kettejük közötti hatalmas különbséget, hiszen Clementine-nek kényelmes egy ilyen vicc, míg Joel kínosan vonaglik. Ez arra utalhat, hogy talán sosem működtek volna párként.

8 “Túl sok pasi azt hiszi, hogy egy fogalom vagyok…”

Teljes idézet:

Túl sok pasi azt hiszi, hogy egy fogalom vagyok, vagy kiegészítem őket, vagy életre keltem őket. De én csak egy f***ott lány vagyok, aki a saját lelki békéjét keresi. Ne oszd rám a tiédet.”

Clementine nagyon rétegzett és érdekes karakter, meglehetősen ritka tulajdonságok a hollywoodi szerelmi történetekben. Bár állandóan változó hajviselete és szabad szellemű hozzáállása tipikus “Manic Pixie Dream Girl” típusnak tűnhet, egyre többet fed fel magáról, hogy mélyebb karaktert alkosson.

Mivel Joel a főszereplő, a közönség számára könnyű lenne a szakításban a férfi pártjára állni, és a nőt irracionálisnak tekinteni. Az elején Clementine figyelmezteti Joelt a különcségére, és arra, hogy mire van szüksége tőle ahhoz, hogy a kapcsolatuk működjön. A férfi beleegyezik, de végül nem tartja be.”

7 “Micsoda veszteség ennyi időt tölteni valakivel, csak azért, hogy kiderüljön, hogy egy idegen.”

A film egyik témája, hogy inkább ismerd meg azokat az embereket, akikkel kapcsolatban vagy, mint hogy csak egy kapcsolatban legyél. A végén Joel megérti, hogy talán nem tett meg mindent, amit megtehetett volna, hogy a dolgok működjenek, és megismerje az igazi Clementine-t.

Amikor visszatekint a meghiúsult kapcsolatukra, azon kesereg, hogy egyáltalán nem ismerték jól egymást. Ezek a szavak visszatérnek hozzá, amikor Clementine szó szerint idegenné válik.

6 “Le akarom mondani!”

A múltbeli kapcsolat kitörlése az elmédből önmagában is egyedi és zseniális ötlet, de Kaufman ennél sokkal érdekesebb koncepciókat is hoz. Minden alkalommal, amikor a film berendezkedik egy észbontó ötletre, bevezet egy másikat, és a történet tovább bővül.

Amint Joel újra átéli a Clementine-nel közös emlékeit, kezd rájönni, hogy hiányozni fognak neki. Fájdalmasan bánja a beavatkozást, ahogy az emlékek tovább halványulnak. Ez egy gyönyörű pillanat, amikor Joel rájön, hogy a fájdalom megéri a sok jó emléket, és egyben kísérteties is, amikor azon tűnődik, vajon mások is hasonlóan megbánták-e az eljárást.”

5 “Nem emlékszem semmire nélküled.”

Amikor Joel úgy dönt, hogy nem akarja többé elveszíteni ezeket az emlékeket, a film zseniálisan átvált egyfajta üldözéses filmre Joel elméjében. Ő és Clementine megpróbálnak elmenekülni az eljárás elől, miközben az kitörli őt az elméjéből.

Amikor világossá válik, hogy a menekülés nem opció, Clementine azt javasolja Joelnek, hogy rejtse el egy olyan visszaemlékezésben, amelynek semmi köze hozzá. Édesen Joel semmit sem tud felidézni a Clementine előtti életéből. Bárki számára, aki volt már szerelmes, nagyon is átérezhető az a gondolat, hogy ez a kapcsolat az egész világoddá válik.”

4 “Nos, technikailag ez IS agykárosodás.”

A film bölcsen nem tölt túl sok időt a középpontjában álló fiktív eljárás magyarázatával. Nyilvánvaló, hogy ez a mi világunkban nem lehetséges, és a sci-fi világába sodródik. Ennek ellenére a film szereplői nem tartják ezt túlságosan “out-there” ötletnek, és ugyanolyan hétköznapi módon kezelik, mint a kozmetikai műtétet.

Az egyik rövid jelenetben, ahol az eljárásról beszélnek, Dr. Howard (Tom Wilkinson) foglalkozik Joel aggodalmaival a lehetséges veszélyekkel kapcsolatban. Nyersen azt mondja, hogy az eljárás szó szerint agykárosodást okoz, “egy éjszakai erős alkoholfogyasztással egyenértékű”, ahogy ő mondja.”

3 “Mi lenne, ha ezúttal maradnál?”

Joel emlékei végül visszavezetik őt oda, ahol ő és Clementine először találkoztak. Ahogy újra átéli a jelenetet, azon kesereg, hogy saját bizonytalanságai miatt nem tudott vele maradni. Ahogy ez az utolsó emlék kezd elhalványulni, Clementine arra kéri, hogy ezúttal maradjon, ahelyett, hogy elmenne.

A pillanat egy emlék, így bármennyire is szeretné Joel, nem változtathat azon a tényen, hogy elment. Ennek a sornak azonban mélyebb jelentése van a kapcsolatukra nézve. Ha lenne még egy esélyük, mit tudna másképp csinálni? Milyen erőfeszítéseket tehetne annak érdekében, hogy ezúttal működjön a dolog?

2 “Találkozzunk Montaukban.”

Amint ez az utolsó emlék elhalványul, Clementine suttogva kéri Joelt, hogy találkozzon vele ugyanott, ahol először találkoztak. Ebben a pillanatban zárul be a film körforgása, és tárja fel zsenialitásának egy újabb rétegét.

Joel és Clementine valahogyan hagynak maguk után egy nyomot, hogy visszatérjenek egymáshoz, még akkor is, ha minden közös emléküket kitörölték. Még elmebajosabb, ha kiderül, hogy a film első jelenete, ahol látszólag először találkoznak, valójában az újbóli találkozásuk.

1 “…Oké.”

Teljes idézet:

Clementine:

Joel: De fogsz, kitalálsz majd dolgokat, én pedig unatkozni fogok veled, és csapdába esve érzem magam, mert velem ez történik.

Joel: Oké

A legtöbb filmes szerelmi történettel ellentétben ennek a történetnek keserédes vége van. Joel és Clementine újra egymásra találnak, és úgy tűnik, készen állnak arra, hogy újra belevessék magukat a kapcsolatba. Sajnos hamarosan szembesülnek azzal, hogy megpróbálták kitörölni egymást az emlékeikből.

Tudván, hogy előbb-utóbb meg fogják neheztelni egymásra, és megtalálják azokat a dolgokat, amiket utálnak egymásban, Joel mégis hajlandó végigcsinálni. Megtanulta, hogy még ha nem is működik a dolog, az együtt töltött idő értékes, és megéri a fájdalmat, ami később bekövetkezhet.