Sokat hallunk Amerika leggazdagabb 1 százalékáról, de a Duke Egyetem kutatója szerint a legokosabb 1 százalékra kellene koncentrálnunk.
“Sokan azok közül az emberek közül, akik átalakítják a társadalmat, fejlesztik a tudást és feltalálják a modern kultúrát, az intellektuális képességek tekintetében a felső 1 százalékba tartoznak – írta Jonathan Wai, a Duke Tehetségazonosító Programjának kutatója. “Mégis, ironikus módon Amerika alulértékeli a matematikai és térbeli képességeket – társadalmilag elfogadható, ha valaki rossz matematikából.”
A The Daily Circuit csütörtöki adásában Wai azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak több pénzt kellene fordítania a tehetséges és tehetséges tanulóknak szóló programokra, hogy elősegítse képességeik ápolását.
“Ha megnézzük a szövetségi oktatási költségvetést, a tehetséges tanulók finanszírozása a teljes költségvetés 0,02 százalékát teszi ki” – mondta. “Tehát a tehetséges diákjainkba való befektetés szempontjából a közoktatásban ez egyszerűen nincs… Alapvetően nem finanszírozunk programokat a tehetséges diákok számára, és nem fektetünk be Amerika jövőjébe.”
Ez a hozzáállás az olyan tantárgyakhoz, mint a tudomány és a matematika, Wai szerint felnőttkorban is folytatódik.
“Ma, ha elmész egy barátoddal vacsorázni, vagy ilyesmi, és nem tudod helyesen kiszámolni a borravalót, a barátod valószínűleg nevetni fog rajtad” – mondta. “Ha azt mondod, hogy ‘igazából nem tudok olvasni’, az emberek kinevetnek, és elborzadnak emiatt… Ma Amerikában nem baj, ha valaki rossz matekból… Mint kultúra és társadalom, ez nem jó dolog, mert meg kell becsülnünk a matematikát.”
Az “ijesztően okosak” oktatásának leértékelése hosszú távú gazdasági kihívásokhoz vezethet, mondta Wai.
A Wai Psychology Today cikkéből:
Egy longitudinális tanulmány, amelyen egyetemi hallgatóként dolgoztam, kimutatta, hogy az intellektuálisan tehetséges diákok a képességek felső 1 százalékában (a szuperokosok) körülbelül 25-ször nagyobb arányban szereznek doktori fokozatot (pl. M.D., J.D. vagy Ph.D.), mint az általános lakosság, és hogy a felső 0,01 százalékban (az ijesztően okosak) körülbelül 50-szer nagyobb arányban szereznek doktori fokozatot, mint az alap. A David Lubinski és Camilla Benbow, a Vanderbilt Egyetem munkatársai által vezetett Study of Mathematically Precocious Youth (SMPY) című tanulmány megállapította, hogy nemcsak a megszerzett doktori címek száma függ a képességektől, hanem az is, hogy a jövedelem, a publikációk száma, a szabadalmak száma, sőt még annak a valószínűsége is jelentősen nő az IQ növekedésével, hogy egy csúcsegyetemen kinevezik őket.
Egy átlagos személy 100 pontot ér el a Stanford-Binet IQ-skálát használó IQ-teszten. A 137 és 160 közötti pontszámot a legjobb 1 százalék és 0,01 százalék közötti eredményt elérők között tartják számon.”
Frank Lawlis, az amerikai Mensa pszichológiai tesztekért felelős igazgatója szintén csatlakozott a The Daily Circuit vitájához. Lawlis szerint fontos az ország legokosabbjai számára a tehetségesek és tehetségesek programjainak finanszírozása, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szociális alkalmazkodásukat is támogatni kell.
“Ezeknek a magas IQ-jú gyerekeknek valóban nehezebb dolguk van szociálisan, mert kisebbségben vannak” – mondta. “Gyakran nehézségeik vannak a szociális készségekkel, mert annyira okosak. Más a humoruk, mások a társas kapcsolataik, és nyilvánvalóan nagyon belebonyolódnak absztrakt gondolatokba, amelyekkel nem különösebben értenek egyet a barátaik és a társaik. Támogatnám azt a gondolatot, hogy több pénzt kell adnunk arra, hogy segítsünk ezeknek a gyerekeknek alkalmazkodni a világukhoz.”
A Facebookon Clint Buhs felhozta a megbélyegzést, amellyel találkozott.
“Van egy társadalmi stigma azzal kapcsolatban, ha valakit intelligensnek bélyegeznek ebben az országban, amit jól mutat a Mensa gyakran negatív megítélése, mint a sznobok szervezete” – mondta. “Tagja vagyok, de szinte soha nem szívesen említem ezt másoknak.”
Vegyél részt a beszélgetésben a Facebookon.