Incheon, Koreai Köztársaság, október 8. – A globális felmelegedés 1,5°C-os korlátozásához gyors, mélyreható és példátlan változásokra lenne szükség a társadalom minden területén – áll az IPCC új értékelésében. Az emberek és a természetes ökoszisztémák számára egyértelmű előnyökkel járna, ha a globális felmelegedés 2°C-hoz képest 1,5°C-ra történő korlátozása együtt járna egy fenntarthatóbb és igazságosabb társadalom biztosításával – közölte az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hétfőn.

A 1,5°C-os globális felmelegedésről szóló különjelentést az IPCC szombaton hagyta jóvá a Koreai Köztársaságbeli Incheonban. A jelentés kulcsfontosságú tudományos hozzájárulás lesz a decemberi lengyelországi Katowicei Éghajlatváltozási Konferenciához, amikor a kormányok felülvizsgálják az éghajlatváltozás elleni küzdelemről szóló párizsi megállapodást.

“A több mint 6000 hivatkozott tudományos hivatkozással és világszerte több ezer szakértő és kormányzati bíráló elkötelezett közreműködésével ez a fontos jelentés az IPCC széleskörűségéről és politikai jelentőségéről tanúskodik” – mondta Hoesung Lee, az IPCC elnöke.

40 ország 91 szerzője és felülvizsgáló szerkesztője készítette el az IPCC-jelentést az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) felkérésére, amikor az 2015-ben elfogadta a párizsi megállapodást.

A jelentés teljes címe: Globális felmelegedés 1.5°C, az IPCC különjelentése az iparosodás előtti szintet meghaladó 1,5°C-os globális felmelegedés hatásairól és a kapcsolódó globális üvegházhatásúgáz-kibocsátási pályákról, az éghajlatváltozás veszélyére adott globális válaszlépések, a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolására irányuló erőfeszítések megerősítésének összefüggésében.

“A jelentés egyik legfontosabb üzenete az, hogy az 1°C-os globális felmelegedés következményeit már most látjuk, többek között a szélsőségesebb időjárás, a tengerszint emelkedése és a sarkvidéki tengeri jég csökkenése révén” – mondta Panmao Zhai, az IPCC I. munkacsoportjának társelnöke.

A jelentés számos olyan éghajlatváltozási hatást emel ki, amelyek elkerülhetők lennének a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozásával, szemben a 2°C-os vagy annál magasabb értékkel. Például 2100-ra a globális tengerszint-emelkedés 10 cm-rel alacsonyabb lenne 1,5°C-os globális felmelegedés esetén, mint 2°C esetén. Annak valószínűsége, hogy a Jeges-tenger nyáron mentes lesz a tengeri jégtől, 1,5°C-os globális felmelegedés esetén évszázadonként egyszer fordulna elő, míg 2°C esetén legalább évtizedenként egyszer. A korallzátonyok 70-90 százalékkal csökkennének 1,5°C-os globális felmelegedés esetén, míg 2°C esetén gyakorlatilag az összes (> 99 százalék) elveszne.

“Minden plusz felmelegedés számít, különösen mivel az 1.5°C vagy annál magasabb hőmérséklet növeli a hosszú távú vagy visszafordíthatatlan változásokkal kapcsolatos kockázatot, mint például egyes ökoszisztémák elvesztése” – mondta Hans-Otto Pörtner, az IPCC II. munkacsoportjának társelnöke.

A globális felmelegedés korlátozása az embereknek és az ökoszisztémáknak is nagyobb teret adna az alkalmazkodásra és arra, hogy a vonatkozó kockázati küszöbértékek alatt maradjanak – tette hozzá Pörtner. A jelentés megvizsgálja a felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozásához rendelkezésre álló utakat is, valamint azt, hogy mi kellene ezek eléréséhez, és milyen következményekkel járhatna. “A jó hír az, hogy a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozásához szükséges intézkedések egy része már folyamatban van világszerte, de ezeket fel kellene gyorsítani” – mondta Valerie Masson-Delmotte, az I. munkacsoport társelnöke.

A jelentés megállapítja, hogy a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozása “gyors és messzemenő” átalakításokat igényelne a földterületek, az energia, az ipar, az épületek, a közlekedés és a városok területén. Az ember által okozott szén-dioxid (CO2) globális nettó kibocsátásának a 2010-es szinthez képest 2030-ig mintegy 45 százalékkal kellene csökkennie, és 2050 körül kellene elérnie a “nettó nullát”. Ez azt jelenti, hogy a fennmaradó kibocsátást a CO2 levegőből való eltávolításával kellene ellensúlyozni.

“A felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozása a kémia és a fizika törvényei szerint lehetséges, de ehhez példátlan változásokra lenne szükség” – mondta Jim Skea, az IPCC III. munkacsoportjának társelnöke.

Ha a globális hőmérséklet átmenetileg meghaladná vagy “túllépné” az 1,5°C-ot, akkor a CO2 levegőből való eltávolítását célzó technikákra kellene támaszkodni, hogy a globális hőmérséklet 2100-ra 1,5°C alá csökkenjen. Az ilyen technikák hatékonysága nagy léptékben nem bizonyított, és egyesek jelentős kockázatokat hordozhatnak a fenntartható fejlődés szempontjából – állapítja meg a jelentés.

“A globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozása a 2°C-hoz képest csökkentené az ökoszisztémákra, az emberi egészségre és jólétre gyakorolt kihívást jelentő hatásokat, ami megkönnyítené az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérését” – mondta Priyardarshi Shukla, az IPCC III. munkacsoportjának társelnöke.

A ma meghozott döntéseink döntő fontosságúak ahhoz, hogy most és a jövőben mindenki számára biztonságos és fenntartható világot biztosítsunk – mondta Debra Roberts, az IPCC II. munkacsoportjának társelnöke.

“Ez a jelentés a politikai döntéshozóknak és a gyakorlati szakembereknek olyan információkat nyújt, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek a helyi körülmények és az emberek igényeinek figyelembevételével kezelik az éghajlatváltozást. A következő néhány év valószínűleg a legfontosabb a történelmünkben” – mondta.”

Az IPCC a világ vezető szerve az éghajlatváltozással, annak hatásaival és lehetséges jövőbeli kockázataival, valamint a lehetséges válaszlépésekkel kapcsolatos tudományos eredmények értékelésében.

A jelentés az IPCC mindhárom munkacsoportjának tudományos vezetésével készült. Az I. munkacsoport az éghajlatváltozás fizikai-tudományos alapjait értékeli; a II. munkacsoport a hatásokkal, az alkalmazkodással és a sebezhetőséggel foglalkozik; a III. munkacsoport pedig az éghajlatváltozás mérséklésével foglalkozik.

A 195 nemzet által az UNFCCC részes feleinek 21. konferenciáján 2015 decemberében elfogadott Párizsi Megállapodásban szerepel az éghajlatváltozás veszélyére adott globális válaszlépések megerősítésének célja azáltal, hogy “a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest jóval 2°C alatt tartják, és folytatják a hőmérséklet-emelkedés 1°C-ra való korlátozására irányuló erőfeszítéseket.5°C-kal az iparosodás előtti szint fölé.”

A párizsi megállapodás elfogadásáról szóló döntés részeként az IPCC-t felkérték, hogy 2018-ban készítsen különjelentést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5°C-os globális felmelegedésről és a kapcsolódó globális üvegházhatásúgáz-kibocsátási pályákról. Az IPCC elfogadta a felkérést, hozzátéve, hogy a különjelentés ezeket a kérdéseket az éghajlatváltozás veszélyére adott globális válaszlépések, a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolására irányuló erőfeszítések megerősítésének összefüggésében fogja vizsgálni.

A 1,5°C-os globális felmelegedés az első az IPCC hatodik értékelési ciklusában elkészítendő különjelentések sorában. Jövőre az IPCC kiadja az Óceán és krioszféra a változó éghajlatban című különjelentést, valamint az Éghajlatváltozás és földterület című különjelentést, amely azt vizsgálja, hogy az éghajlatváltozás hogyan befolyásolja a földhasználatot.

A politikai döntéshozók számára készült összefoglaló (SPM) bemutatja a különjelentés legfontosabb megállapításait, amelyek az 1,5°C-os globális felmelegedéssel kapcsolatos, rendelkezésre álló tudományos, műszaki és társadalmi-gazdasági szakirodalom értékelésén alapulnak.

Az 1,5°C-os globális felmelegedésről szóló különjelentés politikai döntéshozók számára készült összefoglalója.5°C (SR15) összefoglalója elérhető a https://www.ipcc.ch/sr15 vagy a www.ipcc.ch címen.

Az 1°C-os globális felmelegedésről szóló különjelentés főbb statisztikái.5°C

91 szerző 44 állampolgárságból és 40 lakóhely szerinti országból
– 14 koordináló vezető szerző (CLA)
– 60 vezető szerző (LA)
– 17 felülvizsgálati szerkesztő (RE)

133 hozzájáruló szerző (CA)
több mint 6000 hivatkozott hivatkozás
összesen 42 001 szakértői és kormányzati felülvizsgálati észrevétel
(Első rendű tervezet 12 895; Második rendeleti tervezet 25 476; Végleges kormányzati tervezet: 3,630)

Bővebb információért forduljon:
IPCC Sajtóiroda, e-mail: [email protected]
Werani Zabula +41 79 108 3157 vagy Nina Peeva +41 79 516 7068

Jegyzetek a szerkesztők számára

A globális felmelegedésről szóló különjelentés az 1.5 °C-os hőmérsékletről szóló, SR15 néven ismert jelentés az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciáján (COP21) 2015 decemberében, a párizsi megállapodás megkötésekor megfogalmazott felkérésre készül, és a részes felek 24. konferenciáján (COP24) a Talanoa-párbeszédet fogja tájékoztatni. A Talanoa-párbeszéd számba veszi a Felek közös erőfeszítéseit a Párizsi Megállapodás hosszú távú célja felé tett előrehaladással kapcsolatban, és tájékoztatást nyújt a nemzeti szinten meghatározott hozzájárulások előkészítéséhez. A jelentés részletei, beleértve a jóváhagyott vázlatot is, a jelentés oldalán találhatók. A jelentés mindhárom IPCC-munkacsoport közös tudományos vezetésével készült, az I. munkacsoport technikai támogató egységének támogatásával.

Mi az IPCC?
Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) az ENSZ éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos értékeléssel foglalkozó szerve. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UN Environment) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) hozta létre 1988-ban azzal a céllal, hogy rendszeres tudományos értékelésekkel lássa el a politikai döntéshozókat az éghajlatváltozással, annak következményeivel és lehetséges jövőbeli kockázataival kapcsolatban, valamint hogy alkalmazkodási és enyhítési stratégiákat javasoljon. A szervezetnek 195 tagállama van.

Az IPCC értékelései minden szinten tudományos információkkal látják el a kormányokat, amelyeket felhasználhatnak az éghajlat-politikák kidolgozásához. Az IPCC értékelései az éghajlatváltozás kezelését célzó nemzetközi tárgyalások egyik legfontosabb alapját képezik. Az IPCC-jelentéseket több szakaszban készítik el és vizsgálják felül, így garantálva az objektivitást és az átláthatóságot.

Az IPCC az évente közzétett több ezer tudományos cikket értékeli, hogy megmondja a politikai döntéshozóknak, mit tudunk és mit nem tudunk az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokról. Az IPCC azonosítja, hogy hol van egyetértés a tudományos közösségben, hol vannak véleménykülönbségek, és hol van szükség további kutatásokra. Saját kutatásokat nem végez.

A jelentések elkészítéséhez az IPCC tudósok százait mozgósítja. Ezek a tudósok és tisztviselők különböző háttérrel rendelkeznek. Az IPCC titkárságán mindössze egy tucat állandó alkalmazott dolgozik.

Az IPCC-nek három munkacsoportja van: I. munkacsoport, amely az éghajlatváltozás fizikai-tudományos alapjaival foglalkozik; II. munkacsoport, amely a hatásokkal, az alkalmazkodással és a sebezhetőséggel foglalkozik; és III. munkacsoport, amely az éghajlatváltozás mérséklésével foglalkozik. Van továbbá egy, az üvegházhatású gázok nemzeti leltárával foglalkozó munkacsoportja, amely a kibocsátások és az eltávolítások mérésének módszereit dolgozza ki.

Az IPCC értékelő jelentései mindhárom munkacsoport hozzájárulásaiból és egy összefoglaló jelentésből állnak. A különjelentések olyan interdiszciplináris kérdések értékelésére vállalkoznak, amelyek egynél több munkacsoportot érintenek, és rövidebbek és koncentráltabbak, mint a fő értékelések.

Sixth Assessment Cycle
Az IPCC 2015 februárjában tartott 41. ülésszakán döntött a hatodik értékelő jelentés (AR6) elkészítéséről. A 2015 októberében tartott 42. ülésszakán új elnökséget választott, amely felügyeli az ezzel a jelentéssel és az értékelési ciklusban elkészítendő különjelentésekkel kapcsolatos munkát. A 2016 áprilisában tartott 43. ülésszakán a testület három különjelentés, egy módszertani jelentés és az AR6 elkészítéséről döntött.

A nemzeti üvegházhatásúgáz-készletekről szóló 2006-os IPCC-iránymutatásokat pontosító módszertani jelentés 2019-ben készül el. Az 1,5°C-os globális felmelegedés mellett az IPCC 2019-ben két további különjelentést fog véglegesíteni: az Óceán és krioszféra a változó éghajlatban című különjelentést, valamint az Éghajlatváltozás és a föld: az IPCC különjelentése az éghajlatváltozásról, az elsivatagosodásról, a földek degradációjáról, a fenntartható földgazdálkodásról, az élelmezésbiztonságról és a szárazföldi ökoszisztémák üvegházhatású gázáramlásáról. Az AR6 összefoglaló jelentés 2022 első felében készül el, az AR6-hoz 2021-ben benyújtott három munkacsoport hozzájárulását követően.

További információkért, beleértve az IPCC-jelentések linkjeit, látogasson el a következő weboldalra: www.ipcc.ch

.