A másodlagos megerősítő kialakulását egy semleges inger (zúgó) és a morpin intravénás (IV) dózisok társításának eredményeként patkányokban vizsgálták. A másodlagos megerősítés fizikai függőség hiányában alakult ki, és követte az inger társítását a válaszfüggő vagy nem függő morfiuminjekciókkal. A kondicionált megerősítő erőssége, amelyet az ingerre és a sóoldat infúziójára adott karra való reagálásban mértek, arányos volt a zúgó és a gyógyszer párosításában alkalmazott morfium egységnyi dózisával. Amikor az intravénás morfiumra adott karnyomásos válasz kihalása (a morfiumoldat sóoldattal való helyettesítésével) a kondicionált megerősítő inger hiányában történt, később azt tapasztalták, hogy az inger még mindig kiválthat karreakciókat, amíg az is jelen nem volt egy elegendő ideig a nem megerősített válaszadásban. Hasonlóképpen, a morfiumra adott válasz kihalása a morfium hatásának naloxonnal történő blokkolásával az inger hiányában nem szüntette meg a kondicionált megerősítést. Egy másik vizsgálat kimutatta, hogy egy passzív, szubkután (SC) morfiumadag szolgálta a kar lenyomásának fenntartását a csengő és a sóoldat infúzió kontingenciáján. Továbbá, a morfium jelenlétéből származó ingerek (SC injekciót követően) képesek voltak újraindítani a karral való reagálást csak a zúgó-sóoldat kontingenciával, amikor ezek a válaszok korábban megszűntek. Továbbá kimutatták, hogy a d-amfetamin ugyanilyen körülmények között képes volt helyreállítani a válaszadást, és a morfium is képes volt erre olyan patkányok esetében, amelyekben az elsődleges erősítőszer a d-amfetamin volt. A javaslat szerint az ehhez hasonló állati adatok azt mutatják, hogy az emberi droghasználati viselkedés megszüntetésére tervezett eljárásoknak figyelembe kell venniük a másodlagos megerősítőket, valamint az elsődleges megerősítő(ke)t is.