A krónikus hiperkortizolizmus klinikai korrelátuma a Cushing-szindróma (CS). Az iatrogén ok (glükokortikoidok adása) kizárása után a diagnózis felállításának két megbízható laboratóriumi módszere: (i) a “szabad” (nem metabolizált) kortizol mérése 24 órás vizeletmintában (UFC) és (ii) a kis dózisú (1 vagy 1,5 mg) dexametazon (Dex) teszt. Ez utóbbinál a Dexet szájon át kell bevenni éjfélkor, és a plazma kortizolt reggel 8 órakor kell mérni. Normális betegekben és CS hiányában a reggeli kortizol (200-650 nmol/L) <80 nmol/L-re szupprimálódik. Minden okból származó endogén CS esetén a kortizol Dex általi szuppressziója hiányzik vagy nem teljes. Súlyos mentális depresszióban vagy stresszben szenvedő betegeknél a szuppresszió szintén hiányos lehet (“álpozitív”). Az UFC azonban az utóbbi csoportban normális vagy csak enyhén emelkedett, míg klinikailag nyilvánvaló CS-ben mindig jelentősen emelkedett. CS-ben az UFC arányosan jobban emelkedik, mint a plazma kortizol, mivel a kortizolkötő plazmafehérje (transzkortin) csak kb. 500 nmol/L kortizolt képes megkötni. A fehérjéhez kötött kortizolt a vese nem választja ki. A CS diagnózis felállítása után az agyalapi mirigy (kb. 70%), mellékvesekéreg (kb. 20%) vagy “ektopikus” (ACTH-termelés nem hipofízis tumorok által) (kb. 10%) eredetének megkülönböztetése plazma ACTH méréssel, kortikotropin felszabadító hormon injekciós teszttel (plazma ACTH/kortizol méréssel) és nagy dózisú Dex (8 mg vagy több) szuppressziós teszttel történik. A krónikus hypocorticolismus lehet elsődleges (mellékvese betegség, Addison-kór) vagy másodlagos (hypophysis vagy hypothalamus rendellenesség). Az UFC-mérés nem bevett módszer a hypocortisolismus igazolására, mert a legtöbb analitikai módszer túlságosan nem specifikus és érzéketlen a szubnormális tartományban. Az alacsony normális vagy szubnormális plazmakortisol és az emelkedett ACTH az Addison-kór jellemzője. Nagy dózisú ACTH beadása ezeknél a betegeknél nem vezet a plazma kortizolszintjének emelkedéséhez. Egyértelműen szubnormális kortizolszint és alacsony ACTH bizonyítja a másodlagos hipokortizolizmust. Az alacsony normális plazmakortisollal járó enyhe formákat azonban nehezebb bizonyítani. A diagnózis megerősítéséhez a teljes hipotalamo-hipofízis-mellékvese tengelyt stimuláló úgynevezett “dinamikus” vizsgálatokra (inzulin-hypoglikémia teszt vagy metyrapon teszt) van szükség. A hypocortisolizmusban szenvedő betegeket a betegség súlyosságától függően állandóan vagy csak stresszhelyzetben kell hidrokortizonnal kezelni, kivéve, ha a “mellékvese-krízis” klinikai állapotának átmenetele után meghalhatnak.