NYAYA-SHASTRA

Nyaya-Sastrát Gautama Rishi alapította. Ő 521 szútrát írt. Ezek a szútrák 5 részre vannak osztva 10 fejezettel és 80 alfejezettel. Sok szerző írt kommentárokat a tanításaihoz, értelmezték az elképzeléseit, és újakat adtak hozzá. A Nyaya szó szerint logikát jelent. Magát a szót logikai módszerként alkalmazzák, nem csupán a logika szabályai szerint felépített rendszer leírására.

A Nyaya tanítása szerint az emberi lét szenvedését a halál és az újraszületés körforgása okozza. Az újraszületés az előző életekben végrehajtott cselekedetek vagy tettek eredményeként következik be. A cselekvés oka abban rejlik, hogy mind a kellemes élmények iránti vágy, mind a kellemetlenek elkerülésének vágya megvan. A kívánságok és az ellenszenvek az emberi Lélek valódi természetének, valamint a testhez és a teremtés többi tárgyához való viszonyának tudatlanságából erednek.

A Léleknek a teremtés többi részétől nem különböző létezéséről szóló igaz tudás eloszlatja a tudatlanságot. A tudatlanság megszüntetése a vágyat és az ellenszenvet boldogsággá (Ananda) változtatja, és megadja a karmától való megszabadulást. Ily módon a tudás az emberi lét újraszületésének és szenvedésének végéhez vezet.

A tudást az észlelés igaz forrásain keresztül lehet megszerezni:

a) MEGFIGYELEM
b) ELEMZÉS
c) DEDUKCIÓ
d) MESTERI TANÍTÁS

Az induktív és deduktív logika szabályainak részletes magyarázata következik, az okokkal és eredményekkel együtt. AZ ÉRZÉS TIZENKÉT TÁRGYA:

1. A Lélek, amely különbözik az emberi elmétől és testtől és minden más teremtett tárgytól.
2. Az értelem vagy Buddhi, a Lélek és nem az elme tulajdonsága.
3. Az érzékelés öt érzékszerve: látás, hallás, érzés, szaglás és ízlelés.
4. Az érzékek öt tárgya: éter, levegő, tűz, víz és föld.
5. Az egyes érzékszerveknek az érzékek tárgyaival való érintkezésének öt képessége:
   • Az Éter hallása a füllel
   • A Levegő érintése a bőrön
   • A Tűz látása a szemmel
   • A Víz ízlelése a nyelvvel
   • A Föld szaglása az orral
6. Az emberi test az érzékek öt tárgyából áll: Föld, Víz, Tűz, Levegő, Éter.
7. Karma vagy tettek.
8. A tettek pozitív vagy negatív eredményei.
9. Kívánság és elutasítás (Raga és Dvesa).
10. Reinkarnáció
11. Religion
12. Realizáció

Az indiai filozófia ezen rendszere elismeri Isten létezését, mint az Univerzum teremtőjét. Az Univerzumnak ugyanúgy kell, hogy legyen teremtője, mint minden más tárgynak. Az alaptéma az emberi Lélek (Atma) valódi természetének megvalósítása. Isten vagy Paramatma különbözik a testtől és más teremtett dolgoktól, és mindenütt jelenlévőnek és mindent áthatónak tekintik. Ez az elv az anyag részletes atomelméletét írja le.

VAISHESHIKA – SHASTRA

Kanada Rishi

Kanada Rishi által alapított. 100 szútrát írt, 10 részre osztva 20 fejezetre. Számos kommentár és értelmezés követte. Eredeti elképzeléseit további szútrákkal bővítette. A Vaisheshika név a Visesh = különbség szóból ered. A különböző részeket jelenti, amelyekre az emberi Lélek és a tárgyak feloszthatók.

A filozófia célja hasonló a Nyaya Sásztráéhoz. A szenvedéstől való megváltás az újraszületéstől, a kívánságoktól és a tudatlanságtól való megszabaduláson keresztül jön el.

Ez az iskola is elismeri Isten vagy a legfelsőbb Lélek létezését, amely áthatja az egész Univerzumot. E rendszer tanításainak középpontjában a Lélek valódi természetének megvalósítása áll, amely különbözik az egész teremtéstől.

Kanada nem foglalkozik annyira a logikai magyarázatokkal, mint Gautama, inkább tudományos szempontból próbálja értelmezni a dolgokat. Azt mondja, hogy az idő, a tér és a Lélek külsődlegesek. Az elmének a Lélekre való összpontosításával el lehet érni a felszabadulást, mindenféle természetfeletti erőt és a Valóság ismeretét, valamint a világi dolgok és események ismeretét.”

SANKHYA – SASTRA

Kapila Acharya

Az alapítója Kapila Acharya, de eredeti művei elvesztek. A “Sankhya” szó számot (rejtjelet) jelent. Ez a filozófia 25 elemet tárgyal. E rendszer szerint az Univerzum 25 elemének ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy legyőzzük létünk szenvedéseit és a két ilyen elem közötti különbséget: PURUSHA (vagy Lélek), és PRAKRITI (vagy természet). A Sankhya gondolatmenete a következő:

Amikor képesek vagyunk elemezni azokat az elemeket, amelyekből az egész Univerzum áll, arra a meggyőződésre jutunk, hogy valódi Énünk alapvetően különbözik a világ többi részétől, beleértve a testet és az elmét is. Amikor az egész Univerzumban megfigyeljük a természeti törvényeket, automatikusan közömbössé válunk a fizikai és mentális szenvedéssel szemben, amelyek az emberi lét problémáinak okozói. A Sankhya szerint két külső valóság létezik:

1. Lélek, vagy PURUSHA, az Univerzum tudatos külső, mindent átható megfigyelője,
2. Természet, vagy PRAKRITI, a teremtés oka.

Három GUNAS (tulajdonság) létezik az egész természetben:

1. SATTVA, amely a tisztaságot, a természetet, a harmóniát, a ritmust és mindent, ami jó,
2. RAJAS, amely a vágyakat, a mohóságot, az egoizmust és az egocentrizmust jelképezi,
3. TAMAS, amely a tudatlanságot, az ostobaságot, a sötétséget és a lustaságot jelenti.

Mindent ennek a három természeti erőnek tulajdonítanak. A teremtés előtt egyensúlyi állapotban vannak. Először az öt elem, majd minden érző és érzéketlen lény ezekből az erőkből fejlődik ki, a PURUSHA (Lélek) és a három GUNAS (tulajdonság) egyesülése révén. PRAKRITI – a természet, megnyilvánulatlan állapotában tökéletes egyensúlyban van ezzel a három Gunával. A teremtés a természet, a PRAKRITI átalakulását jelenti az evolúció folyamatán keresztül a megnyilvánulatlan állapotból a megnyilvánult állapotba. A fejlődés lépésről lépésre történik, a finomabb anyagtól a durvább anyagig. Az Univerzum felbomlása az ellenkező irányban történik – a durva anyag egyre finomabbá válik. Elsőként a legfinomabb és legfinomabb anyag keletkezett. Ez a tény magyarázza a SATTVA GUNA felsőbbrendűségét. Az első teremtett objektumokat MAHAT-nak nevezik, ami átmenet a megnyilvánulatlan természet és a megnyilvánult világ között. Ezt hívják BUDDHI-nak, vagyis a teremtés “okának”. Az eredeti ok nem indivduális, inkább Egyetemes. A teremtés a MAHAT-ból – az AHAMKARA – az ego vagy a megosztott egyéni lény mögötti egyetemes okból fejlődött ki. PRAKRITI átalakult MAHAT-tá, MAHAT pedig AHAMKARA-vá. Ezután jött az elme és az öt elem. Ezek a megnyilvánulás sorrendje szerint nyilvánultak meg a legfinomabb elemtől (Éter) a legdurvábbig, (Föld). A PRAKRITI nem manifesztálódott. A MAHAT félig megnyilvánult, az öt elem és a teremtés megnyilvánult. AHAMKARA, az elme és az érzékek megnyilvánultak, de fizikailag nem anyagiak, mint az Univerzum összes többi objektuma.”

Ez a filozófiai rendszer szerint PRAKRITI, a természet a teremtés oka, és PURUSHA, a Lélek csak megfigyelője ennek a folyamatnak. A Purusha csak a természettel (PRAKRITI) való kapcsolatán keresztül vesz részt a teremtésben, amely minden élőlényt és anyagot tartalmaz.

A SANKHYA filozófia huszonöt eleme a következő:

• PURUSHA – Lélek, mindent átható
• PRAKRITI – Természet
• MAHAT – Egyetemes intelligencia
• AHAMKARA – Ego, egyéni lét, öntudat
• INDRIYAS – Az érzékelés és a cselekvés érzékei. A 11 INDRIYAS a következő:
  • MANAS – Központi érzékszerv vagy az Elme. A MANAS irányítja az INDRIYAS – az érzékszerveket a tudatalatti érzékszerveken keresztül.
  • Az érzékelés öt érzéke (Jnana Indriyas):
    1. szem – Caksu – látás
    2. fül – Srotra – hallás
    3. bőr – Tvak – érzés
    4. bőr – Tvak – érzés
    4. orr – Ghrana – szaglás
    5. nyelv – Jihva – ízlelés
  • A cselekvés öt érzéke (Karma Indriyas):
    1. száj – Vani – beszéd
    2. kéz – Pani – cselekvés
    3. láb – Pad – mozgás
    4. nemzőszervek – Upastha – nemzés
    5. szaporítószervek – Upastha – nemzés
    5. Kiválasztó szervek – Guda – kiválasztás
• Az öt MAHA-BHUTAS (érzékelhető elem) a Tamas minőségével rendelkezik:
  • Akasha – Éter
  • Vaju – Levegő
  • Tejas – Tűz
  • Apas – Víz
  • Prithvi – Föld
    Az öt Bhutas az öt Jnana-Indriyával kombinálva az Univerzumban 25, egymástól jól elkülönülő, látszólagos formát eredményez.
• Az öt TANMANTRAS (finom elem) a tárgyak és az anyag érzékszerveken keresztül történő érzékelésének típusai. Ezek a Sattva minőségével rendelkeznek:
  • Sabda – Az éter hangja a fülön keresztül
  • Sparsa – A levegő érintése a bőrön keresztül
  • Rupa – A tűz látványa a szemen keresztül
  • Rasa – A víz íze a nyelven keresztül
  • Gandha – A föld szaga az orron keresztül

PURUSHA, PRAKRITI, MAHAT, AHAMKARA, 11 INDRIYAS, 5 BHUTAS és 5 TANMANTRAS alkotják e filozófiai rendszer 25 elemét. PURUSHA az eleven, tudatos, örök, végtelen, változhatatlan, a teremtés megfigyelője és élvezője. Anélkül, hogy teremtője lenne, PURUSHA a három GUNASZ fölött áll: Sattva, Rajas és Tamas. A PRAKRITI örök és határtalan, tartalmazza az anyagot és az élőlényeket is, a PURUSHA-val való társulása révén teremti az Univerzumot.

Az emberi test 2 hüvelyből (burkolatból) áll:

1. A finom test, amely MAHAT-ból, AHAMKARA-ból, 11 INDRIYAS-ból és 5 TANMATRAS-ból áll.
2. A durva test, amely 5 BHUTAS-ból – föld, víz, tűz, levegő és éter – áll.

A finom test nem hal meg, és mint a Lélek, ez is az ATMA-val együtt megy át egy másik testbe. Csak az anyagi (durva) test hal meg, azaz újra feloldódik abban az 5 elemben, amelyből származott.”

A SANKHYA filozófia rendszerében nagyon fontos szempont a három GUNAS. A PRAKRITI-ban a teremtés előtt tökéletes egyensúly van a GUNAS-ok között. A teremtés után ezek a tulajdonságok vagy erők különböző kombinációkban fejeződnek ki az emberben. A három minőség kapcsolatának megfelelően számos tulajdonság keletkezik. Ha a SATTVA dominál, akkor jó jellemről beszélünk. Ha a TAMAS dominál, az eredmény egy rossz jellem. Az egyes lények tudatának minősége attól függ, hogy a három Gunas tulajdonságai hogyan kombinálódtak.”

PATANJALI JOGA-SHASTRA

TEzt a rendszert Rishi PATANJALI alapította. Ő 195 szútrát írt, 4 részre osztva. A Sankhya iskolához hasonlóan ő is a 25 elemről írt, plusz egy további elemről – Istenről. PATANJALI felismerte e 25 elem megismerésének szükségességét, de még tovább ment. Tanítása szerint a Léleknek a természettől való elszakadása (ami szükséges ahhoz, hogy lehetővé váljon a szenvedéstől való megszabadulás), lehetséges. Ezt a célt a jógatechnikák, például a koncentráció és a meditáció gyakorlásával lehet elérni, ahogyan azt a Szútráiban részletesen leírja. PATANJALI elemzi és feltárja az elme különböző állapotait aszerint, hogy melyik guna a legdominánsabb:

• jó vagy SATTVIC
• keveredett vagy RAJASIC
• rossz vagy TAMASIC

Ez a három guna minden egyes lényben létezik. Leírja azokat a technikákat, amelyekkel elérhetjük az egypontos koncentrációt és az elme békéjét. Beszél az ösvényen lévő akadályokról. Ír a lelki fejlődés fokozatos fejlődéséről és az önmegvalósítás útján tett erőfeszítéseiről. PATANJALI a jógát az elme tevékenységének ellenőrzésére szolgáló technikaként határozza meg. Azt tanítja, hogy az elme lecsendesítése mindaddig lehetetlen, amíg az elmét és annak tevékenységét alaposan ellenőrzés alá nem vonjuk. Ez az állapot szükséges az üdvösséghez. Az elme ilyen irányításának elérése előtt számos akadály áll, mint a betegség, a büszkeség, a lelkesedés elvesztése, a koncentrációra való képtelenség, a nemtörődömség, a mohóság, a depresszió stb. A tanítás követőinek naponta kell gyakorolniuk a koncentrációt és a meditációt, az isteni erényben, hogy elérjék a kívánt célt. Patandzsali két nagyon hatékony “fegyvert” nevez meg az úton lévő akadályok leküzdésére: ABHYAS, vagyis az összpontosítás folyamatos gyakorlása a nehézségekre való odafigyelés nélkül, és VAIRAGYA, a cselekedetek gyümölcseivel szembeni nyugalom és a szüntelen törekvés szüntelen gyakorlása az ismétlődő szerencsétlenségek ellenére. A PATANJALI pontosan leírja és útmutatást ad, hogyan lehet elérni az elme ellenőrzését a légzés szabályozásával és végleges megszűntetésével. Szabályokat és előírásokat ad az életvitelre vonatkozóan, útmutatást ad a helyes meditációs pozícióról, a légzésszabályozás technikáiról és a koncentráció különböző tárgyairól, pl. Istenről, az Anahat csakráról, az Ajna csakráról vagy a Sahasrar csakráról.

Leírja a koncentrációs és meditációs gyakorlatok tapasztalatait és hatásait. PATANJALI számos természetfeletti erőről beszél, amelyeket a koncentráció és a meditáció gyakorlása révén érhetünk el, mint például a múlt, a jelen és a jövő ismerete, a gondolatolvasás, az éhség és a szomjúság ellenőrzése, az igazi Én felismerése stb. Míg végül bekövetkezik az Atma felszabadulása. PANTANJALI óva int attól, hogy túl nagy figyelmet szenteljünk ezeknek a természetfeletti vagy pszichikai erőknek. Ezeknek az erőknek az egoista alkalmazása akadályozza az igazi BHAKTA (bhakta) felszabadulását (ami az egyetlen cél).

PATANJALI a következőképpen írja le a koncentráció és a meditáció által elért tudatállapotot:

• csendes elme – egy bizonyos tárgyra való koncentráció révén, vagy
• a legmagasabb szinten az elme részben leállítja tevékenységét, és teljesen kontroll alatt van.

MIMANSA-SHASTRA

Rishi JAIMINI több mint 1000 szútrát írt 12 fejezetre osztva. Filozófiája szerint a szenvedés legyőzésének egyetlen lehetősége a VEDÁK-ban leírt szertartások helyes gyakorlása. Számára a VEDAS-ok megváltoztathatatlan igazságot és tekintélyt képviselnek. A VEDASA szertartások eredmény utáni vágyakozás nélküli gyakorlása az újraszületéstől való megszabaduláshoz vezet. Ezért ez a filozófiai rendszer értelmezi a szertartások szabályait és megmagyarázza azok pontos gyakorlatát. A Nyaya Shastrához hasonlóan megmagyarázza az igaz tudás forrásait, azaz a megfigyelést, a másoktól hallottakat, az analógiákból való következtetést és a Bölcsek tanításait. A Vaisheshika Sásztrához hasonlóan az anyag és a tárgyak különböző típusairól és tulajdonságairól – funkcióikról, hasonlóságaikról és különbségeikről – szóló szövegek. Művei az előzőekhez hasonlóan a testről, az elméről, a lélekről, az elemekről és az érzékekről szólnak. Különleges értéket tulajdonít a hangnak. Filozófiai rendszerének alapja a hang csalhatatlan valósága, amelyet a Védák szavai képviselnek. Ez az iskola elismeri a KARMA és az újjászületés törvényeit, azonban Istent itt nem említi, mint a Sankhyában. A felszabadulást a Védákból vett szertartások hűséges elvégzésének eredményeként várják. Ezeket a szertartásokat tökéletes kötelességtudattal és a gyümölcsök utáni vágyakozás nélkül kell elvégezni. A felszabadulás itt a tökéletes, tudatos boldogságot jelenti az igazi Én megvalósítása révén.

VEDANTA-SHASTRA

Veda = a Védák; Anta = vég.

A Védánta két jelentéssel bír:

1. A Védákon túli (a Védákon túlra nyúló)
2. A Védák lényege.

Védánta a tudás végét, befejezését vagy tökéletességét jelenti.

A filozófiai iskola alapja a VED-VYAS volt. Ő 555 szútrát írt, 4 fejezetre lebontva. Az emberek számára csak egyetlen lehetőség van arra, hogy megszabaduljanak a létezés szenvedéseitől, ami az ő tanításai szerint az igaz tudás Istenről, az emberről, az Univerzumról stb. ahogyan azt a VEDÁK és az UPANISHADOK megfogalmazzák.

A VEDANTA iskola három részre oszlik aszerint, hogy hogyan tekintik az Isten és az Univerzum közötti kapcsolatot:

1. Abszolút monizmus vagy Advaita
2. Relatív monizmus vagy Vishista Advaita
3. Dualizmus vagy Dvaita

Advaita

vagy az abszolút monizmus Istent ismeri el a kozmosz egyetlen valóságának, és az egész teremtést (minden teremtett dolgot) valótlannak tartja. Nem létezik semmi más, csak egy végtelen BRAHMAN. A teremtés a tudatlanságunk miatt tűnik számunkra valóságosnak, és ez a tévedés azonnal nyilvánvalóvá válik számunkra, amint a tudatlanság eloszlik. SHANKARACHARYA, aki Krisztus után a 8. században élt, e filozófia egyik legjelentősebb képviselője volt. A VEDANTA filozófia lényegét a “Viveka Chudamani” – A megkülönböztetés ékköve című művében fogalmazta meg.

Vishista-Advaita

vagy relatív monizmus, elfogadja Istent mint érvényes valóságot, de két másik elvet ismer el valóságként: az elmét és a természetet (bár ezeket az egy két aspektusának tekinti). RAMANUJA a 13. századból, ennek a rendszernek a legjelentősebb képviselője.

Dvaita

vagy dualizmus, elválasztást tételez Isten és az Univerzum között. Ez az iskola azt tanítja, hogy az emberi lélek, bármennyire közel kerüljön is Istenhez, soha nem egyesülhet vele. Az elme és a természet két Istentől elkülönült valóság. A 14. századi MADHURA-ACHARYA ennek az iskolának nagy filozófusa volt.

Az ADVAITA írásait ragyogó logika és ragaszkodó bizonyítás jellemzi. A relatív monizmus egyfajta kompromisszum az ideális logika és a korlátozott emberi tudás között. A dualista iskola az Isten iránti odaadás kifejeződése. A meglévő különbségek ellenére mindhárom iskola ragaszkodik a VEDÁK és UPANISHADOK alapvető tanításához.

A vedanta filozófia az utolsó és a legelterjedtebb a hat indiai filozófiai rendszer közül. A VYAS elutasította a Sankhya tanítását, miszerint a teremtés a PRAKRITI (természet) és annak a PURUSHA-val (Lélek) való kapcsolata révén történik. A VEDAS-okra és UPANISHADS-okra hivatkozva magyarázza, hogy az Univerzumot Isten teremtette, közvetlenül tőle, az Ő isteni MAYA segítségével.

A VEDANTA-hoz számos filozófus írt kommentárokat és értelmezéseket. A legjelentősebb a SHANKARACHARYA-tól származó. Shankaracharya elfogadta az abszolút monizmus – ADVAITA – elméletét. Számára csak egyetlen valóság létezik – Isten. Az Univerzum és az egész teremtés irreális. Csak az isteni Maya vagy Illúzió ereje által tűnnek valóságosnak. A világ Isten általi és belőle való teremtése a pókháló analógiájához hasonlítható. A pók a saját testében állítja elő a háló anyagát. A tudatlanság okozza tévedésünket, amikor azt hisszük, hogy az Univerzum valóságos. Ez hasonló ahhoz a helyzethez, amikor valaki a földön lévő kötelet nézi, és kígyónak látja, vagy a tükröt víznek látja.

A tudás vagy Isten teremtéssel való egyesülésének érzékelése a következő három technikával érhető el:

1. A Szentírások tanulmányozása vagy hallgatása
2. Elmélkedés az e művekben található igazságon
3. Szamádhi vagy lelki egyesülés. Ebben az állapotban az Igazság tudatosan megtapasztalható és megvalósítható.

A védánta pontos útmutatást ad az elme megtisztítására, amely lehetővé teszi a legfőbb Igazság, Isten és az Univerzum megvalósítását. Ezen utasítások követése vezet a Felszabaduláshoz.