Az életben gyakran kifizetődő a versenytársak és a riválisok szemmel tartása. Doris Kearns Goodwin történésznő A riválisok csapata című könyvében elmeséli, hogyan győzte meg Abraham Lincoln amerikai elnök minden egyes politikai riválisát, hogy csatlakozzon a kabinetjéhez, és ezáltal a szövetségesévé tette őket.
De a potenciális versenytársakkal való szövetségkötés nem csak az emberre jellemző. A Current Biology című folyóiratban megjelent tanulmányban kollégáimmal leírtuk, hogy ez a viselkedés a palackorrú delfinek körében is megtalálható.
Megállapítottuk, hogy az egyes hím delfinek megőrzik egyedi jellegzetes füttyüket, amely lehetővé teszi számukra, hogy szociális hálózatukban sok különböző barátot és riválist ismerjenek fel, ami jelenleg egyetlen más nem emberi állatról sem ismert.
A Shark Bay-i hálózat
A nyugat-ausztráliai Shark Bay-ben a nem rokon hím delfinek párjai és hármasai szövetségben dolgoznak együtt, hogy párzási lehetőségekért egyetlen nőstényt terelgessenek. Második szinten a szövetségek csapatai együttműködnek, hogy ellopják a nőstényeket a szemben álló szövetségekből, és védekeznek az ilyen lopási kísérletek ellen.
A hímek tehát olyan egyedekkel működnek együtt, amelyekkel közvetlen szaporodási versenyben állnak, mivel az apasági siker nem osztható meg. Az ilyen rivális csapatok közötti kötelékek azonban ugyanolyan erősek, mint az anyák és borjak között, és ezek a barátságok és szövetségek egész életeken át tarthatnak.
Hogyan tartják számon ezek a hímek ezeket a különböző kapcsolatokat, és hogyan tartanak fenn ilyen erős társadalmi kötelékeket? A válasz talán közelebb van otthonunkhoz, mint gondolnánk.
A delfinek hangcímkéi
A korábbi kutatások kimutatták, hogy a palackorrú delfinek egyéni hangcímkét, úgynevezett jellegzetes sípjukat fejlesztik ki, amellyel identitásukat sugározzák.
Ezek a delfinek nem saját jellegzetes füttyszóval születnek. Inkább minden delfin életének első néhány hónapjában kialakít egy olyan jellegzetes füttyöt, amely szerkezetileg különbözik társaiéitól.
Kimutatták, hogy ezek a jellegzetes füttyök némileg az emberi nevekhez hasonlíthatók. A delfinek arra használják őket, hogy bemutatkozzanak, vagy akár másokat lemásolva megszólítsanak bizonyos egyedeket.
Az évtizedekig úgy gondolták, hogy a hím delfinek egy közös jellegzetes füttyszóhoz közelítenek, amikor szövetséget kötnek egymással.
Azt feltételezték, hogy egy ilyen szövetségi aláírás lehetővé teszi a hímek számára, hogy a szövetségi tagságot a konkurens hímeknek vagy a szexuálisan fogékony nőstényeknek hirdessék. Egyfajta hangjelzés vagy csoportcímke.
Érdekes módon azt találtuk, hogy a Cápa-öbölben élő hím delfinek megtartják a szövetségeseiktől eltérő egyéni hangjelzéseket.
Egyenként “elnevezett” delfinek
Ez egy váratlan eredmény, mivel köztudott, hogy az erős társas kötelékeket kialakító állatok hangilag alkalmazkodnak egymáshoz, így hangjuk egyre hasonlóbbá válik. Ezzel az állatok nemcsak kapcsolataik erősségét, hanem csoporttagságukat is hirdetik.
Az ilyen hangi konvergencia számos állatnál megtalálható, beleértve a papagájokat, énekesmadarakat, denevéreket, elefántokat és főemlősöket.
Mégis úgy tűnik, hogy a cápabeli delfinszövetségek összetett hálózatában az egyéni “nevek” megtartása fontosabb, mint a közös hívások. Ez lehetővé teszi a hím delfinek számára, hogy szociális hálózatukban számos különböző barátot és riválist ismerjenek fel.
A hímek még ezeken a delfinszövetségeken belül is mutathatnak preferenciákat és elkerüléseket azzal kapcsolatban, hogy kivel működnek együtt.
A torkos delfinekről kimutatták, hogy még 20 év különélés után is emlékeznek más egyedek jellegzetes füttyeire. Ez a hosszú távú szociális memória az egyéni hangcímkék használatával kombinálva lehetővé teszi a delfinek számára, hogy számos különböző kapcsolatot, valamint e kapcsolatok történetét nyomon kövessék.
Kutatásaink arra utalnak, hogy a hangcímkék központi szerepet játszanak az együttműködő partnerek és a versenytársak felismerésében a biológiai piacokon.
Hímek kötődése, delfinek módjára
Ha a szövetséges hím delfinek nem közelednek hasonló hangokra, akkor hogyan erősítik meg erős kötelékeiket?
Nos, a hímek a Cápa-öbölben sok időt fordítanak gyengéd kontaktusviselkedésekre, például simogatásra.
Ez hasonló lehet a főemlősök ápoló viselkedéséhez, amelyet az oxitocin felszabadulásával hoztak összefüggésbe. Az oxitocin egy olyan hormon, amelyről ismert, hogy elősegíti a társas kötődést mind az emberek, mind a nem emberi állatok között, valamint a bizalmat és az együttműködést.
A delfinek szövetségeit a Cápa-öbölben szintén a szinkron viselkedés magas szintje jellemzi. A szövetségben lévő hímek pontosan ugyanabban az időben képesek ugyanazokat a viselkedési formákat végrehajtani, pontosan szinkronban felbukkanni a felszínre, vagy összehangolt bemutatót tartani.
Úgy tűnik, hogy nem a közös hívások, hanem a szinkronitás jelenti a szövetség egységét.
Az emberi társadalmakban a szinkron viselkedés, mint például a koreografált tánc, a katonai menetelés vagy a felvonulás, feltehetően a kapcsolatok minőségének jelzésére alakult ki.
Úgy tűnik tehát, hogy a többszintű delfinszövetségek a Cápa-öbölben bizonyos vonásokon osztoznak az emberi társadalmakkal, ahol az egyéni hangjelzések segítenek az együttműködő partnerek felismerésében, a szinkronitás pedig e partnerségek erősségét jelzi.
