ORIGINAL ARTICLE

Evaluation of the function and quality of life of patients submitted to girdlestone’s resection arthroplastica

Priscila Akemi YamamotoI; Gisele Landim LahozII; Edmilson Takehiro TakataIII; Danilo MasieroIV; Therezinha Rosane ChamlianV

Az ortopédia és traumatológia területén alkalmazott kórházi és ambuláns motoros fizikoterápia specializációs tanfolyam hallgatója, Ortopédiai és Traumatológiai Tanszék, Paulista Orvosi Iskola, São Paulo-i Szövetségi Egyetem (DOT EPM / UNIFESP)
IIMaster in Sciences by UNIFESP, a kórházi és járóbeteg motoros fizikoterápia ortopédiai és traumatológiai szakirányú specializációs tanfolyam koordinátora – Kórházi Tanszék – DOT EPM / UNIFESP
IIIMaster, Felnőttkori csípőbetegségek csoport vezetője – DOT EPM / UNIFESP
IVTeljes professzor, egyetemi docens, a Fiziátriai Tanszék helyettes vezetője – DOT EPM / UNIFESP
VPhD, docens, a fiziátriai tudományág vezetője, DOT EPM / UNIFESP

Korrespondenciák

Összefoglaló

célkitűzések: A Girdlestone-ízületi protézisnek alávetett betegek funkciójának és életminőségének értékelése, valamint az eredmények összehasonlítása az egyoldali Girdlestone-csoport és a kontralaterális teljes csípőprotézissel rendelkező csoport között.
MÓDSZEREK: Keresztmetszeti vizsgálat, amelyben 9 beteget értékeltek egyoldali Girdlestone-műtéttel és 3 beteget Girdlestone-műtéttel az egyik csípőben és kontralaterális teljes csípőprotézissel. Az értékelés egy általános életminőségi kérdőív (SF-36) és egy specifikus csípőfunkciós kérdőív (Harris Hip Score (HHS)) kitöltéséből állt. A csoportok közötti összehasonlítást a Student-féle t-próbával és a Fisher-teszttel végezték.
Eredmények: Az egyoldali Girdlestone-csoport betegei nagyobb számban mutatták be az SF-36 magasnak minősített tartományait, bár 77,8%-uk rossz eredményeket mutatott a HHS-en. Minden betegnél volt lábhosszeltérés és pozitív Trendelenburg-teszt, ami a 12 vizsgált betegből 11-nél sántító járást eredményezett. Közülük csak 6 beteg részesült fizioterápiában a műtét után.
KÖVETKEZTETÉS: A Girdlestone műtét utáni életminőség és funkció egy brazil populációban még további vizsgálatokat igényel, mivel ezek az eredmények a vizsgálati változók viselkedését mutatják, és nem tekinthetők véglegesnek.

Kulcsszavak: Életminőség; Arthroplastika; Módszer; Csípő

BEVEZETÉS

Girdlestone-féle arthroplastikát először Schmalz (1817) és White (1821) végezte és dokumentálta a coxofemorális ízületi tuberkulózisban szenvedő gyermekek kezelésére(1-3). Girdlestone 1928-ban röviden leírta ezt az eljárást, amelyet a csípőtuberkulózis kezelésére használt(4), majd később, 1943-ban Girdlestone világszerte elterjesztette ezt a technikát, mint megoldást a szeptikus és tuberkulózisos csípőbetegségek kezelésére(2, 4-6). 1960-ban, a csípőprotézis protézis kifejlesztésével a reszekciós protézisek fokozatosan háttérbe szorultak(3). Napjainkban a Girdlestone-féle reszekciós artroplastikát (GRA) mentőeljárásként alkalmazzák a teljes csípőprotézisek (THP) meghibásodása és/vagy fertőzése esetén(1-3,5,7-18), súlyos csípőszepszis(9,17,19) és korábbi műtéti kudarcok esetén, amikor a csontok nem engedhetik meg maguknak az ízület funkcionális anatómiáját megőrző műtéti beavatkozást(2,6,7,16,20). Jelenleg a “Girdlestone-csípő” kifejezést alkalmazzák arra az állapotra, amelyben a protézisüket eltávolított betegek találhatók(21).

Bittar és Petty(8), Morscher(18), Clegg(27), Petty és Goldsmith(29) áttekintették a GRA-val kezelt fertőzött csípőprotéziseket, és megállapították, hogy bár a fertőzés felszámolható és a fájdalom enyhül, a betegek végül funkcionális fogyatékossá válnak. Továbbá McElwaine és Colville(15) azt állítják, hogy bár korlátozott és gyenge funkcionális eredményeket érnek el, a GRA nem tekinthető teljes kudarcnak, ha a fájdalomcsillapítás – a módszer fő célja – megvalósul.

A Floridai Egyetemen 21 beteget vetettek alá GRA-nak, miután fertőzött THP diagnózisát kapták, és a beavatkozás után áttekintették őket. E betegek eredményei azt sugallták, hogy a fertőzött THP esetén végzett reszekciós arthroplastika rossz funkcionális eredményeket biztosít(8). De Laat(6) arra a következtetésre jutott, hogy a Girdlestone szerinti arthroplastika bizonyos esetekben az egyetlen megoldást jelenti a csípőízületi patológiás betegek jó életminőségének biztosítására; McElwaine és Colville(15) azonban azt állítja, hogy ennek az eljárásnak az egyik legnagyobb hátránya az ezen betegek életmódjában bekövetkező változás.

A vizsgálat célja a Girdlestone reszekciós arthroplastikát (GRA) követő betegek funkciójának és életminőségének felmérése, valamint az eredmények összehasonlítása az egyoldali Girdlestone-csoport és a kontralaterális HTP-vel rendelkező csoport között.

MÓDSZEREK ÉS MÓDSZEREK

A vizsgálatot 2005 májusa és decembere között végeztük a São Paulo-i Kórház felnőtt csípőbetegségek csoportjának járóbeteg-ellátó intézményében, az Ortopédia szakterületen, az Ortopédiai és Traumatológiai Osztályon – UNIFESP EPM, ahol 3 olyan személyt vizsgáltunk, akiknél az egyik csípőben GRA-t és kontralaterális csípő teljes protézist diagnosztizáltak, és 9 egyoldalú GRA-val. A vizsgálatba bevont valamennyi alany tájékoztatást kapott a kutatás jellegéről, és beleegyezésüket egy beleegyezési nyilatkozaton rögzítették. A betegek átlagéletkora 58,67 év volt, 27 és 89 év között változott.

A bevonási kritérium a Girdlestone-rezekciós ízületi protézis diagnózisa volt. A primer GRA-ban szenvedő és kognitív deficitet mutató betegeket kizártuk a vizsgálatból.

A vizsgálat kezdetén 37 beteggel számoltunk, de 1 beteg elment, 8-at nem találtunk, 5 beteg más városban élt, 9 beteg nem volt hajlandó részt venni a vizsgálatban, 2 beteget pedig teljes hallásvesztést eredményező stroke (1 eset) és protéziscsere (1 eset) miatt zártunk ki. A megmaradt 12 alanyból 8 férfi és 4 nő volt. Ami az érintett oldalt illeti, 6 személynél a jobb csípőre, a másik 6-nál pedig a bal oldalra végeztek GRA-t.

Minden alanyon elvégezték a vizsgálatot, amely egy általános életminőségi kérdőív, az SF-36 és egy csípőízületre specifikus funkcionális kérdőív, a “Harris Hip Score” alkalmazásából állt. Az SF-36 egy 36 tételből álló többdimenziós kérdőív, amely 8 területet ölel fel: funkcionális képesség, fizikai szempontok, fájdalom, általános egészségi állapot, vitalitás, szociális és érzelmi szempontok, mentális egészség, valamint egy olyan kérdés, amely a jelenlegi egészségi állapotot méri az előző évihez képest. Ez a kérdőív mind a negatív (fájdalom), mind a pozitív (jólét és vitalitás) szempontokat értékeli(34) A “Harris Hip Score” funkcionális kérdőív 4 tételből áll: fájdalom az érintett ízületben, deformitás megléte vagy hiánya, valamint az ízület mozgástartománya. A funkciót a betegek mindennapi élettevékenységének és járásának megkérdezésével értékelik, amely magában foglalja a sántítás jelenlétét, a külső támasz szükségességét és a maximális járási távolságot(35).

A csoportok összehasonlítása az SF-36 pontszámok tekintetében a Student’s t-teszttel, a kategorikus változókkal való összehasonlítás pedig a Fisher-féle egzakt teszttel történt.

EREDMÉNYEK

Az egyes pontszámokat elemezve éppen ebben a kérdőívben láthatjuk, hogy az egyoldalú Girdlestone-csoportban a fájdalom, az érzelmi és szociális szempontok, az általános egészségi állapot (OHS) és a mentális egészség tekintetében jónak bizonyultak. Közepes pontszámot kaptak a vitalitás kritériumára, és alacsony pontszámot kaptak a funkcionális kapacitás és a fizikai szempontok tekintetében. A kontralaterális HTP-vel rendelkező Girdlestone-csoportban csak 3 tétel esetében mutattak ki jó pontszámokat: fájdalom, érzelmi szempontok és mentális egészség (1. táblázat).

Az 1. táblázat az SF-36 mind a nyolc területének leíró szintjét mutatja, amikor összehasonlítjuk a két csoport között elért átlagpontszámokat.

A HHS funkcionális kérdőív végeredményében csak egy beteg ért el jónak tekinthető pontszámot, és ez a beteg a kontralaterális HTP-vel rendelkező GRA csoportba tartozott, míg a többiek a közepestől a rosszig terjedt. Az egyoldali Girdlestone-csoportba tartozó egyének mintegy 77,8%-a mutatott rossz funkcionális eredményt.

Amint azt korábban a módszereknél említettük, a HHS egyik követelménye a betegek funkciójának értékeléséhez a járás. A 12 vizsgált beteg közül 11 az 1. csoport esetében enyhe vagy súlyos, a 2. csoport esetében pedig enyhe vagy közepes mértékű sántító járást mutatott. A kontralaterális HTP-vel rendelkező csoport minden alanyának külső segítségre volt szüksége a járáshoz. Az egyoldali Girdlestone-csoportban csak egy beteg volt képes támogatás nélkül járni, de súlyos bicegést mutatott. Szintén ebben a csoportban 1 beteg a beavatkozástól másodlagosan kerekesszékre szorult, 1 beteg mankó segítségével, 1 beteg egy mankóval járt, 2 beteg pedig csak botot használt rövid távokon (2. ábra).

Mindkét csoportban az alsó végtagok eltérése mutatkozott, átlagosan 5,5. cm az egyoldali GRA-s csoportban (4,0 10,0 cm) és 7,0 cm a kontralaterális HTP-s csoportban (3,5 9,5 cm). A Trendelenburg-teszt minden betegnél pozitív volt, és a 12 vizsgált beteg közül csak 7 használt speciális cipőt. A fennmaradó 5 beteg közül 2 beteg arról számolt be, hogy nem kapott speciális cipőre vonatkozó receptet, a másik 3 pedig arról, hogy azért nem használt speciális cipőt, mert a túlsúly és esztétikai okok miatt nem tudott alkalmazkodni hozzá.

A HHS-ben elért eredmények miatt egyéb további tényezőket is figyelembe vettek, mint például a kórházi vagy ambuláns fizikoterápiát posztoperatívan (PO) (2. táblázat), a más ízületben és helyen jelentkező fájdalmat (3. táblázat) és a fájdalom valós nagyságát a Girdlestone-csípőben (4. táblázat).

Ezeket az érdekes kategorikus változókat összehasonlítva (1. ábra) láthatjuk, hogy az egyetlenek, amelyek potenciálisan jelentős különbséget mutatnának, ha a minta nagyobb lenne, a posztoperatív kórházi vagy ambuláns alapú fizikoterápia és a HHS lenne.

DISZKURZUS

A vizsgálatban részt vevő összes betegnél pozitív Trende-lenburg-teszt és diszkrét végtagok jelentkeztek, ami sántításhoz vezetett, ami összhangban van a cikkek többségével(1-20,22,24,25,27-33). Egyetlen cikk sem említette a fizikoterápiát, de ezek közül több is megállapította, hogy ez a fajta mentőműtét funkcionálisan rossz(1,8,12,14,15,17,18,21,22,25-27). Mivel az általános eredményeink ezt megerősítették, úgy döntöttünk, hogy ellenőrizzük, hogy a vizsgálat alanyai kórházi vagy ambuláns fizikoterápiában részesültek-e posztoperatívan, és megállapítottuk, hogy az egyoldali GRA csoport 9 alanyából 6 mindkét típusú fizikoterápiában részesült, és a kontralaterális HTP-vel rendelkező csoportba tartozó alanyok közül senki sem részesült kórházi és ambuláns fizikoterápiában posztoperatívan. A fizikoterápiának alávetett betegek nem tudtak tájékoztatást adni annak idejéről és gyakoriságáról, valamint az alkalmazott módszerről. Miután a minta kicsi, a becslések pontossága súlyosan veszélyeztetett. Így ez az eredmény csak arra utal, hogy ha a minta nagyobb lenne, akkor potenciális különbségek lennének a fizikoterápiára alávetett és a fizikoterápiára nem alávetett csoportok között.

Megfigyeltük, hogy a 12 vizsgált alany közül 5 egyáltalán nem mutatott fájdalmat a Girdlestone-csípőn, és csak 1 mutatott súlyos fájdalmat, ami arra enged következtetni, hogy a HHS-szel elért általános rossz funkcionális eredmény a GRA-t követő másik ízület érintettségének köszönhető, mivel a 12 beteg közül 8 panaszkodott fájdalomra más régiókban, a kontralaterális csípő volt a leggyakrabban érintett. Számos cikk számol be a GRA után több ízület, például a kontralaterális csípő és/vagy térd érintettségének jeleiről és tüneteiről(5,7,15,21,23,36), és azt állítják, hogy ezek a betegek funkcionális fogyatékosságáért és mindennapi életük korlátozásáért elsősorban ezek felelősek(5,49).

Számos tanulmány említette a betegek funkcionális eredményeit a GRA után(1,5,7-10,12,14,15,17-19,21-23,25,27-29,31) ; azonban csak egy cikket találtunk, amely arról számolt be, hogy bizonyos esetekben ez az eljárás lehet az utolsó erőforrás a csípőbetegségben szenvedő betegek jó életminőségének biztosítására(12). Bár egyetlen cikk(1-36) sem említette az egyik csípőben végzett GRA-t és a kontralaterális HTP-t alkalmazó személyeket, a mi populációnk (37 beteg) 14 egyoldali GRA-t és 23 kontralaterális HTP-t tartalmazott; ezért úgy döntöttünk, hogy megvizsgáljuk a két csoportban a QoL és a funkció közötti különbségeket.

Az SF-36 eredményeinek értékelésével észrevettük, hogy az egyoldali eljárás alá vont betegek több magas pontszámú kritériumot mutattak, mint a másik csoport; azonban a minta kicsi, és az egyetlen tétel, amely a két csoport összehasonlításakor jelentős különbséget mutat, a szociális szempontok. Az általunk a HHS-szel értékelt funkciót illetően, ha a minta nagyobb lenne, talán lenne különbség a csoportok között; azonban ezt a vizsgálatot nem tekinthetjük befejezettnek, mert eredményei csak a változók viselkedését mutatják.

KONKLÚZIÓK

1. Összességében az egyoldali Girdlestone-csoport alanyai több SF-36 tartományban mutattak magasnak minősített pontszámot, mint a kontralaterális HTP-csoport egyedei, bár a funkcionális képesség itemben mindkét csoport rosszul teljesített.

2. A 12 vizsgált beteg közül csak egy mutatott jónak minősített HHS végeredményt. Ez a beteg a kontralaterális HTP csoportba tartozott. A fennmaradó értékek a közepestől a rosszig terjedtek, az egyoldali Girdlestone-csoportba tartozó személyek többsége rossz pontszámot mutatott.

3. Mivel ez a minta kicsi, a becslések pontossága súlyosan sérült. Így az itt leírt eredmények csak a vizsgálati változók viselkedését mutatják, és nem tekinthetők befejezettnek.

1. Castllanos J, Flores X, Llusà M, Chereboga C, Navarro A. A Girdlestone pszeudarthrosis a fertőzött csípőprotézisek kezelésében. Int Orthop. 1998; 22: 178-81.

4. Parr PL, Croft C, Enneking WF. A combcsont fejének és nyakának reszekciója angulációs oszteotómiával és anélkül. Harmincnyolc beteg követéses vizsgálata. J Bone Joint Surg Am. 1971; 53: 935-44.

5. Ahlgren SA, Gudmundson G, Bartholdsson E. Funkció egy szeptikus teljes csípőprotézis eltávolítása után. Egy felmérés 27 girdlestone-i csípőprotézisről. Acta Orthop Scand. 1980; 51: 541-45.

6. De Laat EAT, Van Der List JJJ, Van Horn JR, Slooff TJJJH. Girdlestone pszeudathrosis teljes csípőprotézis eltávolítása után; 40 beteg retrospektív vizsgálata. Acta Orthop Belg. 1991; 57: 109-13.

7. Renvall S, Einola S. Girdlestone-műtét. elfogadható alternatíva rekonstruálhatatlan csípőprotézis esetén. Ann Chir Gynaecol. 1990; 79: 165-67.

9. Tuli SM, Muckherju SK. Kivágásos arthroplastika a csípő tuberkulózisos és piogén arthritisében. J Bone Joint Surg Br. 1982; 63: 29-32.

10. Murray WR, Lucas DB, Inman VT. Combfej és nyak reszekció. J Bone Joint Surg Am. 1964; 46: 1184-97.

12. Scalvi A, Campacci A, Marcer M, Cassini M, Guerra C, Ferraresi M et al. Girdlestone arthroplastica a teljes csípőprotézis lazulása esetén: értékelési eredmények. Chir Organi Mov. 1995; 80: 279-85.

13. Sharma H, De Leeuw J, Rowley DI. Girdlestone reszekciós arthroplastika sikertelen műtéti beavatkozásokat követően. Int Orthop. 2005; 29: 92-95.

14. Schroder J, Saris D, Basselaar PP, marti RK. A Girdlestone-féle pszeudoparthrosis és a teljes csípőprotézis reimplamtációjának eredményeinek összehasonlítása. Int Orthop. 1998; 22: 215-18.

15. McElwaine JP, Colville J. Excision arthroplastica fertőzött teljes csípőprotéziseknél. J Bone Joint Surg Br. 1984; 66:168-71.

18. Morscher E. Reimplantációs vagy reszekciós arthroplastika szeptikus lazulás esetén. Chir Organi Mov. 1994; 79: 425-28.

19. Sharma S, Gopalakrishman L, Yadav SS. Girdlestone arthroplastika. Int Surg. 1982; 67: 547-50.

20. Haw CS, Gray DH. A csípő kimetszéses arthroplastikája. J Bone Joint Surg . 1976; 58: 44-47.

23. Ballard WT, Lowry DA, Brand RA. A csípő reszekciós arthroplastikája. J Arthroplasty. 1995; 10: 772-9.

24. Taylor RG. A csípőízület pszeudoarthrosisa. J Bone Joint Surg Br. 1950; 32: 161-5.

27. Clegg J. A pszeudarthrosis eredményei egy fertőzött teljes csípőprotézis eltávolítása után. J Bone Joint Surg Br. 1977; 59: 298-301.

29. Petty W, Goldsmith S. Rezekciós arthroplastika fertőzött teljes csípőprotézist követően. J Bone Joint Surg Am. 1980; 62: 889-96.

30. Carl LN. Combfej és nyak kimetszéses arthroplastika. Orthop Clin North Am. 1971; 2: 127-37.

31. Gudmundsson G, Ahlgren SA, Bertholdsson E, Hermansson I. Funkcionális állapot a teljes csípőprotézis eltávolítását követően. Acta Orthop Scand. 1977; 48:238.

32. Rittmeister ME, Manthei L, Hailer NP. A protézis pótlása másodlagos Girdlestone-ízületi protéziseknél kiszámíthatatlan kimenetelű. In Orthop. 2005; 29:145-8.

33. English H, Timperly AJ, Dunlop D, Gu G. A combcsont implantátuma a fertőzött teljes csípőprotézis kétlépcsős revíziójában. J Bone Joint Surg Br. 2002; 84: 700-05.

34. Peccin MS. Questionário específico para sintomas do Joelho “Lyshoem Knee Scoring Scale”. Tradução e validação para a língua portuguesa . São Paulo: Universidade Federal de São Paulo; 2001.

35. Harris WH. A csípő traumás ízületi gyulladása ficam és acetabularis törés után: kezelés penész arthroplastikával. egy végeredmény vizsgálat egy új eredményértékelési módszerrel. J Bone Joint Surg Am. 1969; 51: 737-55.