Magyarázatok > Szükségletek > A figyelem iránti igény

Szükséglet | Példa | Kapcsolódó | Vita | Szóval mi?

Szükséglet

Mindannyiunknak mély szükséglete van mások figyelmére. Ha mások ránk néznek, ha meghallgatnak és értékelnek minket, jól érezzük magunkat. Még az agresszív vagy büntető figyelem is jobb lehet, mint a figyelem hiánya.

Ha figyelmet keresünk, és figyelmen kívül hagynak bennünket, fokozhatjuk erőfeszítéseinket, például azzal, hogy elérzékenyülünk, fizikailag megérintjük a másik embert, vagy olyan módon viselkedünk, ami bosszantja őt.

Példa

Egy fiatalember élvezi a vonzó nők társaságát, és korlátozott mennyiségű hízelgő figyelmességgel udvarol nekik, mindig ügyelve arra, hogy ne tűnjön kétségbeesettnek.

A tanár arra ügyel, hogy minden diáknak figyelmet szenteljen, ne csak a rosszcsontoknak.

Egy hirdető úgy reklámoz egy illatot, mint ami különösen hasznos a potenciális partnerek figyelmének megszerzésében.

Kapcsolódik

Vita

A figyelem fontossága már egészen kicsi korban elkezdődik, amikor még nem tudjuk magunkat táplálni vagy megvédeni. Csak jajgatni tudunk és reménykedni a segítségben. A figyelem ebben a szakaszban (és később is) fontos a más emberekkel való kapcsolatteremtésben és kötődés kialakításában is.

Amikor úgy érezzük, hogy túl kevés figyelmet kapunk, keressük azt. Ez akkor válhatdiszfunkcionálissá, ha ez uralja az ember életét, és ha azok, akiktől a figyelmet kérik, fárasztónak, szorongatónak vagy egyszerűen csak idegesítőnek találják a követeléseket. A figyelemkeresés így problémássá válhat, és olyan kórképeket eredményezhet, mint a nárcisztikus személyiségzavar és a Münchausen-szindróma. Az emberek a figyelem elnyerése érdekében akár önsértést is okozhatnak.

Amikor mások figyelnek ránk, összekötnek bennünket, kibővítve identitásérzetünket. Figyelmük egyben megbecsülést is mutathat, és egyfajta státuszérzetet adhat nekünk, mivel elismerik, hogy méltóak vagyunk a figyelmükre. Ellenkező értelemben lehangoló és könnyen lehet, hogy sértő, ha mások nem vesznek rólunk tudomást, különösen, ha beszélgetésbe elegyedünk velük. A figyelem megtagadása azt jelenti, hogy megtagadjuk a személy létezését, és ezzel ténylegesen csökkentjük az identitástudatát.

A figyelem adása és elnyerése így játékká válik, és hatalmi játékként is használható: a hatalomra vágyók a figyelmet egyfajta jutalomként használják, míg azok, akik gyengébbnek érzik magukat, a figyelmet megerősítésként keresik. Ez akkor történik, amikor úgy érezzük, hogy az erős emberek nagyobb szférával rendelkeznek, és hogy mások valahogy kitágíthatják a saját kisebb szférájukat azáltal, hogy a nagyobb szférával rendelkezőkhöz kapcsolódnak.

Tudatos elménk meglehetősen lineárisan működik, és ezért csak korlátozottan vagyunk képesek a környezetünkre (vagy akár a belső gondolatainkra) összpontosítani. Míg figyelmünket szélesre tudjuk terjeszteni, például amikor a környezetünket pásztázzuk fenyegetések után, amikor találunk valami érdekeset, a figyelmünk arra az egy dologra zoomol. Ezáltal a figyelem korlátozott erőforrássá válik, ami még kívánatosabbá teheti.

A figyelem felajánlása jutalomként szolgálhat a kérés teljesítéséért. Adj kellemes figyelmet, majd kérj valamit, miközben azt sugallod, hogy utána még több figyelmet fogsz adni, például azzal, hogy elmondod, mennyire hálás leszel.

Lásd még

Figyelem,hatalom, szűkösség elve

.