A képen

A NASA Hubble űrteleszkópjának színes képén egy közeli aktív galaxis fekete lyukak által táplált magja tűnik fel, amely egy izzó gőzökből álló, kavargó boszorkány üstjéhez hasonlít. A galaxis 13 millió fényévre található a déli Circinus csillagképben.

Ezt a galaxist 2-es típusú Seyfertnek nevezik, amely a többnyire spirálgalaxisok azon osztályába tartozik, amelyek kompakt középponttal rendelkeznek, és feltételezhetően hatalmas fekete lyukakat tartalmaznak. A Seyfert-galaxisok maguk is részei az aktív galaxismagoknak vagy AGN-nek nevezett objektumok egy nagyobb osztályának. Az AGN-ek képesek a galaxisok középpontjából a gázt eltávolítani azáltal, hogy azt fenomenális sebességgel kifújják az űrbe. A Circinus galaxist tanulmányozó csillagászok ennek a galaxisnak a középpontjában is egy erős AGN-re utaló jeleket látnak.

A Circinus spirál korongjában lévő gáz nagy része két különleges gyűrűben koncentrálódik – egy nagyobb, 1300 fényév átmérőjű gyűrűben, amelyet földi távcsövekkel már megfigyeltek, és egy korábban nem látott, 260 fényév átmérőjű gyűrűben.

A Hubble-képen a kisebb belső gyűrű a zöld korong belső oldalán található. A nagyobb külső gyűrű kinyúlik a képből, és a galaxis korongjának síkjában van. Mindkét gyűrűben nagy mennyiségű gáz és por található, valamint jelentős “csillagrobbanási” aktivitással rendelkező területek, ahol 40-150 millió év közötti időintervallumban gyorsan keletkeznek új csillagok, ami jóval rövidebb, mint az egész galaxis kora.

A csillagrobbanási gyűrűk közepén található a Seyfert-mag, amely egy szupermasszív fekete lyuk feltételezett jele, amely a környező gázt és port akkrétálja. A fekete lyuk és akkréciós korongja a galaxis korongjából a galaxis halójába (a korong feletti és alatti régió) taszítja ki a gázt. Ennek a gáznak a részletes szerkezete a kép teteje felé húzódó magenta színű patakok formájában látható.

A galaxis közepén és a belső csillagkeletkezési gyűrűn belül egy V alakú gázszerkezet található. A struktúra fehéres-rózsaszínesnek tűnik ezen a négy szűrőből összeállított kompozit képen. Két szűrő az oxigén és a hidrogén atomos átmeneteiből származó keskeny vonalakat rögzíti; két szélesebb szűrő a zöld és a közeli infravörös fényt érzékeli. A keskeny sávú szűrőkön a V alakú struktúra nagyon hangsúlyos. Ez a régió, amely a galaxismagtól a galaxis halójáig terjedő háromdimenziós kúp vetülete, olyan gázt tartalmaz, amelyet az akkrétálódó fekete lyuk által kibocsátott sugárzás melegített fel. A feltételezett “ellenkúpot” a galaxis korongjában lévő por eltakarja a szem elől. A központi forrásból kilépő ultraibolya sugárzás gerjeszti a közeli gázt, amitől az izzani kezd. A gerjesztett gáz az ellentétes irányú kúpokba sugárzik, mint két óriási reflektor.

A saját Tejútrendszerünk síkja közelében található Circinus galaxist részben eltakarja a látóvonalunk mentén lévő por. Ennek eredményeként a galaxis egészen 25 évvel ezelőttig észrevétlen maradt. Ez a Hubble-felvétel 1999. április 10-én készült a Wide Field Planetary Camera 2-vel.

A Marylandi Egyetem Andrew S. Wilson által vezetett kutatócsoport ezeket a látható fényű felvételeket a közeli infravörös adatokkal együtt használja fel, hogy jobban megértse ennek az erős galaxisnak a dinamikáját.