Szinte mindenki kipróbálta már a bowlingot valamikor az életében. Ez egy nagyszerű játék, amely magas szintű koordinációt, koncentrációt és erőt igényel. Legalábbis ha az a célod, hogy valóban sikeresek legyenek a tekekísérleteid. Ebben a kérdésben elhúzódó vita alakult ki, mivel az emberek oda-vissza vitatkoznak arról, hogy a bowling valóban sport-e.

Az első dolog, amit figyelembe kell venni, az az, hogy mi számít sportnak. A sportot különböző források különbözőképpen definiálhatják. Az egyik szilárd definíció a következő: “fizikai erőfeszítéssel és ügyességgel járó tevékenység, amelyben egy egyén vagy egy csapat szórakozás céljából versenyez egy másik vagy mások ellen.”

Ez a magyarázat tehát valóban tartalmazza a teke jellemzőit?

A teke bizonyosan magában foglal bizonyos fizikai erőfeszítést annak érdekében, hogy a golyót a pályán végigvigye. Ez különösen akkor igaz, ha valóban le akarjuk ütni az összes bábut. Ha nem használsz elég erőt a gurításhoz, a golyó könnyen a “csatornába” kerülhet. Más szóval, megfelelő erőre van szükség ahhoz, hogy a golyó oda menjen, ahová szándékozik.

A profi bowlingozók nagyon keményen edzenek. A legtöbben közülük az edzőterembe járnak, hogy az állóképességükön és az erejükön is dolgozzanak. Elengedhetetlen a megfelelő kar- és csuklóerő, hogy javuljon a labda feletti kontroll és a lendítésed. Már ez a tényező is jelzi, hogy milyen fizikai képességek szükségesek ahhoz, hogy jó tekéző legyen.

Mellett aligha kétséges, hogy a tekézéshez nagyfokú ügyességre van szükség. A golyó elengedését megelőző állástól kezdve a golyó tartásának és dobásának formájáig minden a tekézésben olyan technikát és készségeket igényel, amelyek a tekézőnek előnyt biztosítanak a potenciális ellenfelekkel szemben. Minél ügyesebb egy tekéző a szakmájában, annál nagyobb kontrollal rendelkezik a labda felett.

Egy profi tekebajnokságot több napon keresztül játszanak. Ez alatt az idő alatt minden tekéző nagyjából 40 mérkőzésen keresztül számos ellenféllel szemben mérettetik meg magát. Még ha egy kevésbé képzett tekéző rövid távon sikeres is, a jobb játékosok szinte mindig győzni fognak. Más sportágakhoz hasonlóan a bowling is koncentrációt és készségeket követel meg, amelyek jellemzően a legjobb résztvevőket emelik a játék csúcsára.

A bowling versenyszempontjait vizsgálva a “játék” mindent tartalmaz, ami egy szokványos sportághoz tartozik. Határozott eleme a verseny, amely akár egyéneket, akár csapatokat állíthat egymás ellen. Ez a koncepció ismerős a csapatsportokban, de a különböző atlétikai versenyekben is, beleértve az úszást és az atlétikát. Ha csapatként játsszák, a bowling megköveteli, hogy a csapattársak egymásra támaszkodjanak a verseny megnyerése érdekében.

Figyeljünk erre az érdekes tényre. Még az 1988-as szöuli nyári olimpián a bowlingot bemutató sportágként vezették be. Más szóval, az olimpia nagyszínpadát arra használták fel, hogy a bowling ismertségének bővítésére törekedve katapultálják a bowlingot. Elég nagy kár, hogy ez volt az egyetlen alkalom, amikor a teke szerepelt bármelyik olimpiai versenyen.

Az olimpia azonban nem egyszerűen ok nélkül ad hozzá versenyeket. Ha a globális olimpiai bizottság úgy érezte, hogy a teke megérdemli, hogy helyet kapjon a versenyeken, akkor ez sokat elmond magáról a játékról. A közelgő tokiói olimpiai játékokhoz most más, sokkal kevésbé vitatott sportágakat, köztük a szörfözést és a sziklamászást is hozzáadták. És mégis, annak ellenére, hogy a teke már 1988-ban is helyet kapott a játékokon, egyszerűen nem kapja meg a megérdemelt tiszteletet.