Még néhány hónappal ezelőtt Cheng Yongcai egy virágzó farmot vezetett az északi Guangdong tartományban, Qingyuanban.

A helyi önkormányzat aktívan támogatta ezt a tevékenységet hitelekkel és egyéb támogatással, mondja.

De a Covid-19 járvány kitörése, amelyről széles körben feltételezik, hogy Kína hatalmas vadállat-ipari ellátási láncából származik, Yongcai üzemének teljes leállásához vezetett, amelyet most határozatlan időre bezárt, amíg várja a végleges szabályokat arra vonatkozóan, hogy a válság elmúltával mit lehet majd engedélyezni.

Kína február végén ideiglenes tilalmat vezetett be a vadon élő állatok kereskedelmére és fogyasztására. De annak végleges eldöntését, hogy mi lesz legális vagy illegális az évek óta tartó hiányos szabályozás után, elhalasztották, amíg a pekingi hatóságok nem tudják kezelni a járvány emberi oldalát.

“Még mindig nem mondták meg, hogy mit tegyünk, csak azt, hogy további értesítésig nem adhatjuk el, nem engedhetjük szabadon, de még csak ki sem selejtezhetjük őket, így még mindig tartjuk őket, és ez az elmúlt három hónapban napi 300 jüanba került nekünk” – mondta a 30 éves Yongcai a Guardiannek telefonon.

“Reméljük, hogy át tudunk térni más típusú üzletekre, de amíg nem tisztázódik, hogy mi a teendő a patkányokkal, könnyebb mondani, mint tenni” – mondta. “Ehhez finanszírozásra és megfelelő létesítményre lenne szükségünk.”

Mint Yongcai, sok más vadgazdálkodót is egyre jobban bosszantanak a január vége óta érvényben lévő kereskedelmi tilalmak. Azt állítják, hogy igazságtalanul őket hibáztatják, amikor a kínai kormány nem szolgáltatott bizonyítékot a járvány pontos forrásának meghatározására.

A járványt okozó Sars-Cov-2 vírus természetes hordozójaként azonosítottak bizonyos denevér- és pangolin-fajokat járványtani vizsgálatok. De még mindig nem világos, hogy mennyire valószínű, hogy ezek közül valamelyik volt a forrás. Eközben más állatokról, például a cibetmacskákról, a bambuszpatkányokról és többféle rágcsálóról kimutatták, hogy koronavírusok hordozói.

A probléma az, hogy az ágazat szabályozása és felügyelete zavaros. A kínai hatóságok által tenyésztésre engedélyezett szárazföldi vadon élő állatok utolsó frissített katalógusa, amelyet a Guardian talált, és amely 2008-as keltezésűnek tűnik, tartalmazza a cibetmacskákat. De nem tartalmazza a pangolint, a denevéreket vagy a bambuszpatkányokat.

Mégis a helyi önkormányzatok, az állami erdészeti és gyepgazdálkodási hivatal és tartományi irodáik mindenféle vadállatfarmot bátorítottak és támogattak. “A valós szám több száz vagy akár több mint ezer fajta is lehet, szabályozás nélkül” – mondta Yin Shanchuan, a Kínai Biodiverzitás Megőrzése és Zöld Fejlődés Alapítvány önkéntese, aki régóta részt vesz a csoporttal folytatott vizsgálatokban.

“Valahogy ezeket mégis engedélyezték az erdészeti hatóságok” – mondta Yin.

A közelmúltban a bambuszpatkányok tenyésztéséért lobbizó ipari szövetség felszólította a kormányt, hogy továbbra is engedélyezze az állatok tenyésztését, azzal érvelve, hogy évek óta ösztönzik őket, és nem találták, hogy a Covid-19 járvány forrása lennének.

A csoport a Guardian április 3-i megkeresésére nem kívánt nyilatkozni a tilalom feloldására irányuló fellebbezéséről.

“Természetesen ez egy kicsit igazságtalan, mert a vidéki emberek számára ez egy nagyon jövedelmező üzlet” – mondta Yongcai. “Nem kell sokat befektetni, nem okoz nagy környezetszennyezést, és csak bambuszt és füvet kell etetni velük.”

Gao Guanxing, egy Guangdong állambeli Heyuan melletti faluban élő gazda egyike volt azoknak a több ezer embernek, akik az elmúlt években a szegénység 2020 végére történő enyhítésére irányuló kínai erőfeszítések részeként vadállat-tenyésztésbe kezdtek. 2016-ban bambuszpatkányok tenyésztésébe kezdett, és a közeli Sencsen és a helyi kormányzat tisztviselői a gazdák között ünnepelték.

De most ugyanezek a helyi tisztviselők megpróbálnak meggyőzni 230 családot, akik bambuszpatkányok, vaddisznók, kígyók, cibetmacskák, békák és szika szarvasok tenyésztésébe fogtak, hogy más kereskedelmi formák felé forduljanak: sörfőzés, csirketenyésztés, halastavak ásása, a műveletenként akár 23 000 fontig terjedő kompenzációval.

Guanxingot arra bátorították, hogy gombatermesztéssel foglalkozzon. “Miután a két régi bambusz patkányházat megtisztítjuk és fertőtlenítjük, háromdimenziós gombafarm lesz belőlük” – mondta a Yicai állami pénzügyi lapnak, hozzátéve, hogy amint a gombái elültetésre kerülnek és növekednek, napi 50 kg-ot tud majd termelni. Guanxing közvetlen elérésére tett kísérletek nem jártak sikerrel.

Yongcai nehezebb helyzetben van, mivel gazdasága hivatalosan nem volt része a szegénységcsökkentő programnak, így bizonytalan, hogy jogosult lesz-e kártérítésre vagy további támogatásra, hogy más termelési formára váltson.

“Hallottuk, hogy a hejüani kormány segíti az ottani tenyésztőket, hogy más tevékenységet folytassanak, például gombatermesztéssel és csirketenyésztéssel, de ez csak az elszegényedett háztartási tenyésztőknek szól” – mondta Yongcai. “A rendes tenyésztők esetében még mindig magunkra vagyunk utalva, és várjuk a döntést.”

Azt nem tudni, mi fog történni, ha a kormány végre eldönti, hogyan szabályozza a vadállat-ipart. A tisztviselők már tárgyaltak arról, hogy a vadon élő állatok bizonyos formáit, amelyek nem veszélyeztetettek vagy védettek, és nem is ismert potenciális zoonózisforrások, felveszik egy olyan listára, amely lehetővé tenné, hogy az általában a baromfira és a haszonállatokra vonatkozó szabályok szerint tenyésszenek. Az ilyen változtatásokra vonatkozó átfogó listát még nem tették közzé.