A békalábak megoldhatnak egy ragacsos problémát

július 3, 2011

by Society for Experimental Biology

A fehérfa békák (Litoria caerulea) rendkívüli képességet mutatnak a felületeken való megtapadásra. Ezt speciális lábujjpárnáikkal érik el, amelyek képesek az öntisztulásra. Credit: Diana Samuel

A fabékák speciálisan adaptált öntisztuló lábakkal rendelkeznek, amelyeknek gyakorlati alkalmazása lehet az orvostudományban.

“A békalábak olyan öntisztuló, ragadós felületek kialakítását nyújthatják, amelyek számos termék esetében hasznosak lehetnek, különösen szennyezett környezetben – orvosi kötszerek, gumiabroncsok teljesítménye, sőt tartós ragasztók esetében is” – mondja Niall Crawford, a Glasgow-i Egyetem kutatója, aki 2011. július 3-án Glasgow-ban, a Society for Experimental Biology éves konferenciáján mutatja be ezt a munkát.

A békák lábujjain ragacsos tappancsok vannak, amelyekkel nehéz helyzetekben kapaszkodnak, de eddig nem volt világos, hogyan akadályozzák meg, hogy ezek a tappancsok felvegyék a szennyeződéseket.

“Érdekes módon ugyanazok a tényezők, amelyek lehetővé teszik a békák számára a kapaszkodást, egyben öntisztító szolgáltatást is nyújtanak. Ahhoz, hogy lábuk ragacsossá váljon, a békák nyálkát választanak ki, majd a tapadást úgy tudják növelni, hogy lábukat a felülethez mozgatva súrlódást keltenek. Most kimutattuk, hogy a nyálka ezzel a mozgással kombinálva lehetővé teszi a békák számára, hogy járás közben megtisztítsák a lábukat” – mondja Crawford úr.

A kutatók egy forgatható platformra helyezték a fehér fabékákat, és megmérték, hogy milyen szögekben veszítik el a tapadásukat. Amikor a kísérletet megismételték olyan békákkal, amelyek lába porral volt szennyezve, kezdetben elvesztették a tapadást, de ha tettek néhány lépést, a tapadóerejük helyreállt. “Amikor a békák nem mozogtak, a tapadóerők sokkal lassabban álltak helyre” – mondja Crawford úr. “Ez azt mutatja, hogy már egy lépés megtétele is lehetővé teszi a békák számára, hogy megtisztítsák a lábukat és helyreállítsák tapadási képességüket.”

A fehérfa békák lábán apró, hatszögletű minták vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy a tappancs egyes részei érintkezésben maradjanak a felülettel és súrlódást hozzanak létre, míg a köztük lévő csatornák lehetővé teszik, hogy a nyálka szétterjedjen a tappancsban. Ez a nyálka egyszerre teszi lehetővé, hogy a béka megtapadjon, majd amikor mozog, a szennyeződéseket is elszállítja. Ha ezt át lehet ültetni egy ember alkotta konstrukcióba, akkor ez egy újrafelhasználható, hatékony ragasztóanyagot eredményezhet.

A Society for Experimental Biology

gondozásában.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.