A fogászati implantátumok a foghiány pótlására választott kezelés, és a páciensek sokszor szeretnék, ha az új fogakat minél hamarabb implantátumokra helyeznék. A hagyományos bölcsesség szerint a fogorvosok az implantátum beültetése után négy-hat hónapot várnak, mielőtt megfelelő fogpótlást rögzítenének rá. Fokozatosan terjed az a tendencia, hogy az implantátumokat a behelyezés után azonnal megterhelik; azonban mindkét megterhelési protokollnak vannak előnyei és korlátai. Ebben a cikkben öt olyan kérdést tárgyalunk, amelyet a fogorvosoknak mérlegelniük kell, mielőtt döntenek a kezelés helyes útjáról. Először is tegyünk egy lépést hátra, és tekintsük át a késleltetett és az azonnali fogászati implantátumterhelés protokolljait.
Késleltetett implantátumterhelés
A hagyományos implantátumterhelés során az implantátumot a behelyezést követő négy-hat hónapos gyógyulási időszakot követően protézissel terheljük. A késleltetett implantátumbetöltési eljárást eredetileg Dr. Tomas Albrektsson fejlesztette ki 1981-ben a megmunkált felületű implantátumokhoz.1 E protokoll első szakaszában egy sebészeti lebenyt emelnek fel, az implantátumot behelyezik a csontba, majd a lebenyt visszavarrják a helyére. Körülbelül hat hónap elteltével, amikor az osszeointegráció megtörtént, a műtéti területet ismét feltárják, hogy az implantátumot felfedjék. Viszonylag rövid időn belül az íny begyógyul, lenyomatot vesznek, és a hiányzó fogakat helyreállítják.
Implantátum azonnali terhelés
Az azonnali implantátum terhelés az implantátum behelyezését követő 48 órán belül történő funkcionális okklusális terhelését jelenti. A hagyományos terheléssel szemben az azonnali terhelés jelentősen csökkenti az implantátum behelyezése és a terhelés közötti várakozási időt, valamint a fogorvosnál tett látogatások számát. A feltételezés szerint a kezdeti elsődleges stabilitás a régi csontban érhető el, amely idővel másodlagos stabilitássá változik az új és oszteointegrált csontban.2
Kérdések, amelyeket fel kell tenni, mielőtt a kezelési módról döntünk
Öt kérdést kell feltennie a fogorvosnak, hogy eldöntse, késleltetett vagy azonnali implantátumterhelést javasoljon-e páciensének.
1.1. A fogorvosnak öt kérdést kell feltennie, hogy eldöntse, késleltetett vagy azonnali implantátumterhelést javasoljon-e páciensének. Mennyire fontos az implantált fogak esztétikája?
Természetes, hogy a páciensek a késleltetett implantátumoknál szokásos négy-hat hónapos várakozás helyett hamarabb szeretnék helyreállítani a fogaikat. Ha az esztétika szempont, például olyan fogak, amelyek láthatóak, amikor a páciens beszél vagy mosolyog, a fogorvosok kénytelenek azonnali megoldást nyújtani. Ezek alapulhatnak azonnali terhelésen vagy más ideiglenes fogpótlásokon, például egy Maryland-hídon. Azokban a helyzetekben, amikor a fogak nem látható területeken vannak, és nagyobb okklusális terhelést kell elviselniük, a biztonságosabb megközelítés a késleltetett implantációs terhelés alkalmazása.
2. sz. Milyen a páciens szájhigiénés állapota?
Noha a rossz szájhigiénia nem jelent abszolút ellenjavallatot az implantációs kezelésre, a rossz szájhigiéniával rendelkező betegek esetében nem tanácsos az azonnali implantációs terhelés. Ez hatással lehet a parodontális egészségre, a csont minőségére, és közvetlenül befolyásolhatja az implantátum osszeointegrációs potenciálját3
Nem 3. Milyen a páciens fogainak okklúziója és kopási mintázata?
A fogászati implantátumok sikeres osszeointegrációja nagymértékben függ attól, hogy a terhelés után milyen nagyságú erőket kell elviselniük. A tanulmányok azt mutatják, hogy a merev sínstabilizáció döntő tényező a sikeres, azonnal terhelt implantátumok szempontjából. Ha a sínezés megszűnik, az implantátum meghibásodása valószínűleg a kontrollálatlan rágóerők miatt következik be.4 A fogorvosoknak a kezelés tervezése során gondosan fel kell mérniük a páciens okklúzióját és kopási mintázatát. Ha a páciens parafunkcionális szokásokkal vagy nagyon nagy rágóerőkkel rendelkezik, kerülni kell az implantátum azonnali terhelését, mivel ez megzavarhatja a gyógyulást és az oszteointegrációt.
4. sz. Mennyi csontpótlásra van szükség?
Mihelyt eldöntötték az implantátum optimális helyét, a fogorvosoknak sebészeti szempontból meg kell vizsgálniuk a helyet. Szükség van-e lágyrész- vagy csontpótlásra az implantátum behelyezéséhez? Ha az implantátum mozgása egy bizonyos küszöbértéket meghalad, a környező csont- és érszövetek zavara miatt a csontintegráció és a mechanikai stabilitás súlyosan károsodik.
Ha jelentős csontpótlásra van szükség, jobb nagyobb átmérőjű implantátumot használni, vagy késleltetett terhelésű protokollt alkalmazni. Egyes tanulmányok nem találtak különbséget az azonnali terhelés és a késleltetett terhelés között, ha csontátültetéssel együtt alkalmazzák5; azonban szem előtt kell tartania, hogy a csontátültetéssel ellátott implantátum stabilitása alacsonyabb. A IV-es típusú csont esetében, amely vékony és alacsony sűrűségű, késleltetett implantátumterhelést kell alkalmaznia.
5. sz. Milyen implantátumfelület-kezelést használ?
Az implantátumfelület közvetlenül befolyásolja a fogászati implantátumok korai oszteointegrációs potenciálját, mivel a bevonat vastagsága idővel csökken.6 Az implantátumgyártók kedvezően módosítják az implantátumfelületeket, hogy növeljék az oszteointegráció sebességét, valamint az elsődleges és másodlagos stabilitás kialakulását. Konkrétan a hidroxiapatittal és más bioaktív anyagokkal bevont implantátumok jelentősen csökkentik az osszeointegrációhoz szükséges időt, és így lehetővé teszik az implantátum azonnali terhelését.
Mikor érdemes az egyes protokollokat alkalmazni?
Nehéz lehet megállapítani, hogy melyik terhelési protokoll a jobb, és az implantátum terhelésére vonatkozó választás páciensenként változik. Kutatások szerint az azonnali implantációs terhelés a következő klinikai helyzetekben lehet sikeres:
– Fogatlan felső állkapocs – rögzített protézisek használata esetén
– Fogatlan alsó állkapocs – a kezelés kivehető és rögzített készülékekkel egyaránt sikeres
– Egyetlen fog pótlása az esztétikailag kritikus zónákban
– Rövidtávú rögzített részleges fogsorok
1. ábra: Páciens a műtét előtt2. ábra: A műtét előtt a szájba helyezett első műtéti vezető3. ábra: Az összes beültetett implantátum a hozzájuk csatlakozó multiunitokkal4. ábra: A híd azonnali terheléssel rögzül az implantátumokra. A műtétet megelőzően polimetil-metakrilát (PMMA), csavarral rögzített, teljes ívű restauráció készült.5. ábra: Vertikális dimenzió és okklúzió a beavatkozás befejezése után
Az 1. ábrán látható páciensnek három felső és két alsó foga van. Mint látható, elegendő csont áll rendelkezésre az implantációhoz, és mivel nem akartuk fogak nélkül hagyni a pácienst, úgy döntöttünk, hogy irányított implantátumokkal azonnali terhelést végzünk. Nyomatokat vettünk és CBCT-t készítettünk, mindkettőt kombináltuk, digitálisan behelyeztük az implantátumokat, megterveztük az implantátumvezetőt és az ideiglenes hidat (amely az “azonnali terhelésünket” szolgálta). Tervünk szerint ez egy kétlépcsős műtét lenne.
Első lépcső: Az első vezetőt az elülső fogakhoz rögzítenénk (fogakkal alátámasztott vezető), és behelyeznénk a hátsó implantátumokat.
Második szakasz: Kihúznánk a fogakat, a második vezetőt az ínyhez rögzítenénk (szövetekkel alátámasztott vezető), és behelyeznénk az elülső implantátumokat.
És mindezek után rögzítenénk a csavarral rögzített hidat.
Ezzel együtt az azonnali terheléses protokoll csak akkor jöhet szóba, ha elegendő csont áll rendelkezésre, nincsenek parafunkcionális szokások, és a páciens kiváló szájhigiéniával rendelkezik. További kutatásokra van még szükség a kezelési protokollok optimalizálásához és az implantátumfelület bevonatához szükséges anyagok előállításához, amelyek felgyorsítják az oszteointegrációt és az implantátum stabilitását.
A kezelési terv megfogalmazása előtt minden pácienst ki kell értékelni. Bár az azonnali implantációs terhelés jelentősen csökkenti a fogorvosi vizitek számát és a terhelésre való várakozási időt, ez a protokoll nem minden klinikai helyzetre alkalmas, és gondosan kell értékelni. Kétség esetén a jól bevált késleltetett terheléses protokoll minden típusú klinikai helyzetben alkalmazható, és ennek kell lennie a legjobb megoldásnak, hogy a páciensek hosszú távon elégedettek legyenek implantátumaikkal.
2. Raghavendra S, Wood MC, Taylor TD. Korai sebgyógyulás endossealis implantátumok körül: az irodalom áttekintése. Int J Oral Maxillofac Implants. 2005;20(3):425-431.
3. Porter JA, von Fraunhofer JA. A fogászati implantátumok sikere vagy kudarca? Irodalmi áttekintés kezelési megfontolásokkal. Gen Dent. 2005;53(6):423-432.
5. Kinaia BM, Kazerani S, Korkis S, Masabni OM, Shah M, Neely AL. Az irányított csontregeneráció hatása azonnal beültetett implantátumokon: Metaanalízisek legalább 12 hónapos funkcionális terhelés utáni követéssel. J Periodontol. 2019. doi:10.1002/JPER.18-0543 Published online January 14, 2019 ahead of print.
Szerkesztői megjegyzés: Ez a cikk eredetileg a Breakthrough Clinical, a Dental Economics és a DentistryIQ klinikai szakterületekről szóló hírlevelében jelent meg. További cikkek ezen a linken olvashatók.
Yaniv Skvirsky, DMD, a fogászati implantátumokat és protéziseket gyártó XGate Dental kutatási és fejlesztési alelnökeként dolgozik, ahol a terméktervek fejlesztéséért és megvalósításáért felel. Mielőtt az XGate-nél dolgozott volna, Dr. Skvirsky fogtechnikusként és K+F&D menedzserként dolgozott saját cégénél. Ha többet szeretne megtudni, látogasson el a https://xgate.dental/ weboldalra, vagy írjon e-mailt a [email protected] címre.