A David Hernández hozzászólása. David a Mount Holyoke College Latina/o Studies docense. Kutatásainak középpontjában a bevándorlási jogérvényesítés, különösen az amerikai fogva tartási rendszer áll. Jelenleg fejezi be az erről az intézményről szóló könyvét, melynek címe Alien Incarcerations: Immigrant Detention and Lesser Citizenship címmel a University of California Press számára. A Critical Ethnic Studies társszerkesztője: A Reader (Duke University Press, 2016) című kötetnek. Ez a bejegyzés eredetileg a Abusable Past oldalon jelent meg a ‘The Border is the Crisis’ című sorozat részeként.
A mai bevándorlási diskurzusban úgy tűnik, hogy a történelmet naponta írják és írják vissza az elnök Twitter-fiókján keresztül vagy közigazgatási intézkedések, szabálymódosítások, kiáltványok és végrehajtási rendeletek áradatán keresztül. Trump elnök egyik nap kijelenti az igazságnak a migrációval kapcsolatos verzióját, a következő nap tagadja, majd egy nappal később újra megerősíti az eredeti gondolatot. A migránsok és az érdekvédők is visszavágnak, gyakran a bíróságok segítségével fékezik meg a kormányzatot, amely aztán az alkotmányellenes politikák újabb sorozatával tér vissza, amíg valamelyik át nem megy a jogi ellenőrzésen.
Az ostorcsapás időnként nyomasztó, és mindannyiunkat arra késztet, hogy követeljük, keressük és biztosítsuk a történelmi összefüggéseket. Vegyük például a családok szétválasztását és a “zéró toleranciát”, amelyet a Trump-kormányzat kísérleti jelleggel bevezetett, majd végrehajtott, és csak részben állított le. Vajon ez a Trump-kormányzat találmánya volt, vagy mennyiben az Obama-kormányzat vagy elődeik választották szét először a családokat? Ha tágabban gondolkodunk, nem része-e az elkülönítés a migráció minden formájának és szakaszának – a külföldre való történelmi kitelepítéstől kezdve a határon történő feldolgozáson át az őrizetbe vételig és a kitoloncolásig, sőt még a menedékjogot élők esetében is? És bár Barack Obama a hivatalos kitoloncolások miatt érdemelte ki a “deportáló főnök” címet, ha elnöki ujjlenyomatokat keresünk a bevándorlás végrehajtásában, akkor az attól függ, hogy milyen messzire akarunk visszamenni.
A bevándorlás kérdése összefonódik a nemzet alapító törvényeivel, minden katonai konfliktussal, a hidegháborúval, a polgárjogi mozgalommal, a gazdasági fellendülésekkel és visszaesésekkel, valamint a regionális idegengyűlölettel, amely nemzeti szorongássá válik. Soha nem egy ilyen kérdésről van szó, hanem mindegyikről, a hatalom halmozott megszilárdulásával járó rohamok és indulatok kontinuumáról. Az egyik kérdésre való összpontosítás elvonja a figyelmet a többiről, valamint a nagy mintákról, a jogi precedensekről és a migránsok rugalmas képességéről, hogy a megérkezés után és az ellenséges fogadtatás ellenére is képesek életet építeni. Miközben az elnökök, a szakértők, sőt a tömeges lövöldözők is az idegengyűlölet és a kirekesztés amerikai történelméből merítenek, ritkán ismerik el ezt (vagy a legjobb esetben is csak kiválasztják az ilyen történelmeket és retorikát), és ehelyett a pillanatból, az aktuális “válságból” vagy látványosságból indulnak ki, hogy az évszázados faji ellenségeskedésből táplálkozó regresszív politikát terjesszék.
“3 mexikói ország”
A bevándorlási történetírás “visszaélhető múltjának” vizsgálatakor két kockázatot szeretnék itt vállalni. Az első az, hogy megkerüljük a tegnap esti tweetet vagy a legutóbbi és előre látható tömeges lövöldözést, és visszatekintünk a Trump-kormányzaton belül, nagyjából hat hónappal ezelőttre – Trump frenetikus és egyoldalú politikaalkotásának egy korszakára. A második kockázat az, hogy komolyan megfontoljuk a Fox News (igen, az a Fox News) téves felvetését azzal kapcsolatban, ahogyan a latin-amerikai migrációt keretezik.
2019. március 31-én, vasárnap három Fox reggeli hírműsorvezető helyesen jelentette, hogy a Trump-kormányzat csökkenti az El Salvadornak, Guatemalának és Hondurasnak nyújtott támogatást, mert az országok állítólag képtelenek megállítani a Mexikón keresztül vándorló menedékkérők kiáramlását. A jelentéshez tartozó vizuális grafikájuk azonban hírhedten azt írta: “Trump megvonja a támogatást 3 mexikói országtól”. Huh? “3 mexikói országnak?” A baklövés humoros mémek sokaságát szülte a közösségi médiában – a kedvencem az összes latin-amerikai országot egyetlen mexikói országként ábrázoló térkép, többek között olyan régiókkal, mint a “foci-Mexikó”, “olaj-Mexikó” és “kommunista Mexikó”. A baklövés órákkal később bocsánatkérést váltott ki a Fox News egyik műsorvezető társától.
De vajon ez egy baklövés volt? Az egész nyugati féltekét (az Egyesült Államok és Kanada kivételével) Mexikóként kezelni nem áll messze az igazságtól a faji politika és a múltbeli és jelenlegi migrációs politikai javaslatok tekintetében. A “3 mexikói ország” egyrészt veszélyes hazugság és rasszista bűvészmutatvány, másrészt pedig a bevándorláspolitika még jobbra tolódásának próbalufija.
A hiba tükrözi Mexikó túlhangsúlyozását és normalizálását a határközpontú bevándorlási gondolkodásban – a kétpárti politikai döntésektől és a bakancsok kihelyezésétől kezdve Trump határfalról szóló álmáig és az amerikai-mexikói határnak mint minden másról elterelő kaotikus látványosságnak a hosszú távú illusztrálásáig. A nem mexikói migránsok, valamint szükségleteik és történelmük hagyományosan kevés figyelmet kapnak, kivéve, ha migrációjukat – gyakran a vita több oldala által – “válságként” keretezik, és így eltérnek a normatív mexikói migrációs mintáktól. A “3 mexikói ország” egy lépéssel továbbviszi a “nem mexikóiak” (OTM-ek) elhomályosítását, minden migrációt mexikói migrációnak, vagy más szóval “ti mind mexikóiak vagytok”. Mint ilyen, a Fox News baklövése egyszerre történelmi megfigyelés és politikai ajánlás. Kicsit több figyelmet érdemel a nevetésnél.
Egyetlen mexikói faj
Rasszista szempontból nem ritka, hogy az emberek minden latint/os/xet mexikóiként emlegetnek. Egy összehasonlítás lehet, hogy az összes ázsiaira vagy ázsiai amerikait kínaiaknak vagy a helyi regionálisan domináns ázsiai közösségnek nevezzük, vagy az egyre sokszínűbb fekete amerikaiakat afroamerikaiaknak, vagy a sok nemzetből származó észak-amerikai őslakosokat egyetlen faji elnevezés alatt. A mexikóiak esetében vannak olyan demográfiai és faji történetek, amelyek aláhúzzák jelentőségüket más latinok/os/xek rovására. Az Egyesült Államokban élő több mint 58 millió latinának/os/xesnek közel kétharmada, azaz 63,3%-a mexikói származású, és mindig fontos emlékeztetni arra, hogy az Egyesült Államok szárazföldi területének (48 állam) mintegy 1/3-a egykor Mexikó volt.
A mexikói jelenlét elsődlegessége az Egyesült Államokban – és e tény leegyszerűsítő lekicsinyítése – elfedte a latina/o/x heterogenitást és az új migrációs mintákat, amelyek lazították a mexikóiak demográfiai szorítását. Az utóbbi években megnövekedett a legális és illegális migráció Ázsiából és Latin-Amerika más részeiből. A mexikóiak már nem képviselik sem az új, papírok nélküli migránsok többségét (az elmúlt öt évben kevesebb mint 20%), sem az összesen 10,5 millió papírok nélküli migráns többségét, amelynek – fél évszázad óta először – kevesebb mint felét teszik ki a mexikóiak. Az új, papírok nélküli migránsok többsége legálisan érkezik vízummal (amely később lejár) vagy a menekültügyi eljáráson keresztül (amely szintén legális), különösen a Fox News által “3 mexikói országnak” nevezett El Salvadorból, Guatemalából és Hondurasból.
Mexikó különleges helyet foglal el a migránsok jogérvényesítésének történetében is. A 19. században és a 20. század elején a mexikóiakat mint potenciális betegséghordozókat a déli határon sokkal nagyobb arányban kezelték és karanténba helyezték, mint az európai bevándorlókat Ellis Islanden. Területileg más, Mexikón áthaladó migránsok, köztük a hazatérő amerikai állampolgárok is így jártak el. Földrajzilag tehát a mexikói térséget is egységesen fertőzőnek vélték.
Az 1930-as országos népszámláláson is a “mexikói” faji kategóriaként szerepelt, mintha a “barna” helyettesítésére szolgált volna a fehér és a fekete mellett. Ha nem mexikói, hanem latin-amerikai származású voltál, akkor melyik rovatot választottad? Az volt a cél, hogy több vagy kevesebb mexikói legyen? A faji jelölés egybeesett a világháborúk közötti, a mexikóiakra és mexikói-amerikai gyermekeikre irányuló, évtizedeken át tartó kényszerített hazatelepítési kampánnyal, amely az 1950-es években ismétlődött meg. Bár az 1930-as népszámlálás csaknem 100 évvel ezelőtt volt – és a tavalyi évben tanúi lehettünk a Trump-kormányzatnak a 2020-as népszámlálás kijátszására tett erőfeszítéseinek -, az összes latin-amerikai csoport fajilag mexikóiként való összemosása ma is megmaradt a közgondolkodásban, és ahogyan azt itt sugallom, ez a bevándorlásellenes politikusok ismételt eszköze.
Mexikó és a menedékjog
Amenedékkérés kapcsán a mexikóiak ritkán kerülnek szóba, kivéve a sikeres menedékkérelmek fóliájaként, annak ellenére, hogy a mexikóiak évszázadok óta menekülnek a szegénység, a forradalmak, a szervezett bűnözés és a természeti katasztrófák elől. Jenna Loyd és Alison Mountz a Boats, Borders, and Bases: Race, the Cold War, and the Rise of Migration Detention in the United States részletesen bemutatja a kortárs menekültpolitika kialakulását az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején, amikor a haiti menekültügyi eljárás a ma normatívnak tekintett politikák – kötelező fogva tartás, tengeri tilalom, tömeges meghallgatások és harmadik országbeli fogva tartás – laboratóriumaként szolgált. Loyd és Mountz elmagyarázza, hogy a demokrata és republikánus kormányok hogyan indokolták a haitiak menedékjogának megtagadását azzal, hogy a mexikóiakhoz, mint paradigmatikus gazdasági migránsokhoz hasonlították őket, arra támaszkodva, amit Loyd és Mountz “a mexikói kirekeszthetőség józan észének” nevez. Más szóval, a mexikóiak gyakran alacsony küszöböt jelentenek a bevándorlási jogok rendszerében, és az adminisztrációk számára produktív, ha másokat az ő terükben helyeznek el.
A haitiakhoz hasonlóan, a közép-amerikai menedékkérők kortárs kontextusában a “3 mexikói ország” koncepciója a Trump-kormányzat politikai menetrendjének kulcsfontosságú elemeihez igazodik. 2019 márciusában Kirstjen Nielsen, a Belbiztonsági Minisztérium korábbi minisztere levélben kereste a Kongresszusban a “jogalkotási megoldásokat” a 2008-as Trafficking Victims Protection Reauthorization Act of 2008 (TVPRA), amely bevándorlási meghallgatáshoz való jogot biztosít a “nem mexikói” és nem kanadai gyermek migránsok számára, akik nem szomszédos nemzetekből származnak. A mexikói (és kanadai) kísérő nélküli kiskorúak nem rendelkeznek ezzel a joggal, és Nielsen azzal érvelt, hogy ennek következtében a Bush-korabeli törvény “veszélyes “húzóerőt” hoz létre”. Nielsen egy héttel lemondása előtt azon kesergett, hogy a közép-amerikaiakat nem tudják olyan gyorsan eltávolítani, mint a mexikóiakat. “Szükségünk van arra a hatáskörre, hogy minden érkező migránsgyereket egyformán kezeljünk” (kiemelés tőlem) – írta Nielsen, vagyis “mindannyiukat” úgy kell kezelni, mint a mexikói gyermekmigránsokat.
Ha, ahogy a Fox News véletlenül sugallja, minden Latin-Amerikából és a Karib-térségből érkező menedékkérőt mexikóivá lehet változtatni – a gazdasági migránsok klasszikus modellje -, akkor a menekültügynek vége a játéknak. Nem meglepő, hogy a mexikóiaknál a legmagasabb a menedékjog elutasításának aránya (88%) – több, mint bármely más küldő nemzetnél. A sikeres menedékkérelmek számát tekintve a mexikóiak állnak a legalacsonyabb szinten a menekültügyi ranglétrán. Ezért minden olyan kísérlet, amely a mexikói marginalitást másokra is kiterjesztené, nem ostobaság, hanem komoly politikai javaslat.
A Trump-kormányzat közelmúltbeli erőfeszítései, hogy egyoldalúan “biztonságos harmadik országgá” tegye egész Latin-Amerikát, hogy megfojtsa a menedékkérelmeket, tovább visszhangozzák a “3 mexikói ország” stratégiáját. Az Egyesült Államok régóta támaszkodik Mexikóra, mint ütközőzónára közte és Latin-Amerika között, nyomást gyakorolva Mexikóra, hogy végrehajtási erőfeszítéseit déli szomszédaira irányítsa. Az elmúlt években például Mexikó több közép-amerikai állampolgárt toloncolt ki, mint az Egyesült Államok. A Trump-kormányzat arra is törekedett, hogy Mexikót “biztonságos harmadik országgá” nyilvánítsa – ami arra kényszerítette volna a menedékkérőket, hogy Mexikóban keressenek menedéket, mielőtt az Egyesült Államokban menedéket kérnek -, amit Mexikó elutasított. Mexikó azonban engedett az amerikai-mexikói “Mexikóban maradás” politikából, vagyis a migránsok védelméről szóló jegyzőkönyvből, amely 2019-től kezdődően lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy a nem mexikói menedékkérőket visszaküldje Mexikóba, amíg a menedékjogi eljárásukra várnak. A binacionális terv Mexikót a menekültek harmadik országbeli befogadójává alakítja át, és nem csupán egy átvándorlási térré. A Trump-kormányzat 2018-ban bevezette ennek a politikának egy párhuzamos változatát, az úgynevezett “adagolást”, amely napi 100 főnél kevesebbre lassította a határ menti menedékkérelmek feldolgozását, szintén Mexikóban rekedt nem mexikói menedékkérőkkel.
Még tovább sürgetve, 2019 júliusában a Trump-adminisztráció megpróbálta adminisztratív úton bevezetni az egyetemes “biztonságos harmadik ország” politikát, amely kizárja a menedékjogot azoktól, akik egy másik “biztonságos” országon keresztül haladtak át, mielőtt elérték volna az Egyesült Államokat. Ez gyakorlatilag egy közép-amerikai tiltott zónát hozott volna létre – hasonlóan az 1917-es ázsiai tiltott zónához -, amely korlátozta volna a menedékjogot azon latin-amerikaiak számára, akik szinte teljes egészében Mexikón keresztül utaznak szárazföldön. A közigazgatási szabályt gyorsan megakadályozták a szövetségi bíróságon, de a Trump-kormányzat válaszul “biztonságos harmadik országról” szóló megállapodást írt alá Guatemalával, áthelyezve a menedékjog elakadási pontját Mexikóból délre, a “3 mexikói ország” egyikébe.”
Egy ilyen menekültügyi politika eredménye az, hogy Mexikó – és talán Guatemala, ha a biztonságos harmadik országról szóló megállapodás ellenáll a jogi kihívásoknak – lesz a végső célállomás vagy kitoloncolás helyszíne az átutazó menedékkérők számára. Geopolitikai érdekek mindig is befolyásolták a menekültügyi és menekültügyi folyamatokat, különösen a hidegháborús célokat, de ezek a legutóbbi lépések, amelyek mind a jogalkotási folyamaton kívül történtek, Trump teljes ellenállását tükrözik a menedékjoggal és a migránsok számára nyújtott segítség más formáival szemben. Alig egy héttel azután, hogy megszüntette a “3 mexikói országnak” nyújtott támogatást, Trump például kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak “meg kellene szabadulnia az egész menekültügyi rendszertől”, és hozzátette: “És őszintén szólva meg kellene szabadulnunk a bíráktól is.”
Vulgáris rasszizmus és idegengyűlölet
A Trump-kormányzat bevándorlóellenes politikájának áradatát az elnök mindent elsöprő, egy az egyben rasszista és dehumanizáló retorikája támogatja, amely minden latint/os/xet, állampolgárt és nem állampolgárt egyaránt, egyetlen faji ellenséggé olvaszt össze. A lényeg nem az, hogy a faji ellenség kifejezetten mexikói – bár néha az -, hanem az, hogy figyelembe kell vennünk Trump faji gyűlöletének csupasz és vulgáris egyszerűségét. Ahogy Mae Ngai történész a Los Angeles Timesnak nyilatkozva Trump politikai ellenfeleinek tett rasszista és szexista “menjenek vissza… ahonnan jöttek” megjegyzéseire reagálva Ngai világosan kijelentette: “Elnézést, hogy ennyire frusztrált vagyok, de itt nincs mit elemezni. Ez csak rasszizmus.”
Donald Trump következetesen rasszista és erőszakos beszédet folytat, amelyet gyakran ismételgetnek vagy csodálnak a tömeges lövöldözők, a fehér fajgyűlölők, a Trump-gyűlések résztvevői és a bevándorlási hatóságok. A bevándorlókat – gyakran kifejezetten a latin/amerikai/x bevándorlókat – “állatoknak”, “erőszaktevőknek”, “gyilkos gengsztereknek” nevezte, menedékkérelmüket pedig “inváziónak”. Amikor (a média, jogvédők és a Belbiztonsági Minisztérium főfelügyelője által készített) jelentések jelentek meg arról, hogy a kormányzat visszaélésszerűen és halálosan bánik az őrizetében lévő gyermek és felnőtt fogvatartottakkal, Trump tagadott, “hamisnak és eltúlzottnak” és “hoax”-nak nevezve a beszámolókat.”
A kormányzat tudja, hogy az átütő rasszista retorika és politika fedezetet nyújt a politikai döntéshozóknak, lehetővé téve számukra és a közvélemény számára, hogy figyelmen kívül hagyják a migránsok életének összetettségét, különösen azokat az okokat, amelyek miatt eleve kitelepítették őket hazájukból. A migránsok rasszista és dehumanizáló jellemzései átveszik a helyét azoknak a józan kérdéseknek, hogy egy egyén, egy család vagy egy karaván miért hagyja el hazáját egy veszélyes útra, hogy aztán ellenséges fogadtatásban részesüljön. Ez a szándékos tudatlanság az egyik központi akadálya az amerikai bevándorlási politika kialakításának és a múltbeli és jelenlegi migrációs történetek közkeletű megértésének.
A “3 mexikói ország” koncepciója egyrészt az elnök és követőinek elsöprő rasszista kijelentéseiből és tetteiből fakad, másrészt azokat inspirálja. Emlékezzünk arra, hogy bár az El Pasói tömeges lövöldöző meg akarta fékezni “a texasi spanyol inváziót”, azt is elmondta a rendőrségnek, hogy azért utazott El Pasóba, hogy kifejezetten “mexikóiakat” lőjön le. Továbbá, amikor Trump azt mondta a honosított és az Egyesült Államokban született politikusoknak, hogy “menjenek vissza” oda, ahonnan származnak, nemcsak a migránsokkal, hanem a nem fehér állampolgárokkal szembeni ellenszenvét is kifejezte. Emlékezzünk arra, hogy Trump a vezetője a “birtherizmus” mozgalomnak, amely megkérdőjelezte Barack Obama állampolgárságát, és lendületet adott Trump politikai karrierjének. Most hivatalában azt javasolja, hogy szüntessék meg a születési jogot, amely az Egyesült Államokban született nem fehér állampolgárokat célozza meg.”
Amikor tehát Trump arra buzdítja követőit, hogy ismételjék új kampánygesztenyéjét, hogy “küldjétek vissza”, nem számít, hogy hova, mert bármelyik mexikói ország megteszi, és egész Latin-Amerika Mexikó. Míg a latinok/os/xek gyakori célpontjai Trump elnöknek, addig a fekete amerikaiak, a muszlimok, a hírmédia és a politikai ellenfelek. A 2018 októberében Pittsburghben, 2019 júliusában a kaliforniai Gilroyban és egy héttel később, 2019 augusztusában El Pasóban elkövetett rasszista tömeggyilkosságok az elnöki felhívásokra adott válaszok voltak, amelyek a latin/lo/x/x-ellenes érzelmekben gyökereznek, de könnyen kiterjeszthetők más faji csoportokra is. Ez azért van így, mert az átfogó, differenciálatlan faji kategóriák – amelyeknek hosszú, jelenléte van a bevándorlás történetében, beleértve az olyan térbeli kategóriákat, mint a “3 mexikói ország” – a marketingesek, a médiakufárok, a politikusok és a tömeggyilkosok visszaélő eszközei.
Ki mit szól ehhez a bejegyzéshez? Vegye fel velünk a kapcsolatot! Küldjön nekünk e-mailt, vagy írjon hozzászólást itt vagy a Facebookon. Twitteren is írhat nekünk.