“Isten munkája nem ember munkája Isten számára; ez Isten saját munkája, bár gyakran ember keze által végzi.”

“Isten munkája nem ember munkája Isten számára; ez Isten saját munkája, bár gyakran ember keze által végzi.” (Hudson Taylor)

Isten kegyelmesen úgy dönt, hogy népén keresztül végzi munkáját, képessé téve és felszerelve őket arra, amit Ő akar, hogy tegyenek. Az Ő Lelke felszereli az Ő népét, hogy az Ő dicsőségére végezze az Ő munkáját. Ezt látjuk az Úr utasításaiban, amelyeket népének adott a hajlék építésére. A 2Mózes könyvének e szakaszában (25-31. fejezet) három alapvető és időtlen igazságot tanulunk Isten munkájának elvégzéséről.

Isten munkáját Isten módján kell végezni (2Mózes 25:8-9).

Isten egyszerre határozza meg, hogy mi az Ő munkája (25:8), és azt is kinyilatkoztatja, hogyan kell elvégezni (25:9).

“Szentélyt kell építeniük nekem” – mondta az Úr Mózesnek. Majd hozzátette: “Mindazok szerint kell elkészítened, amit mutatok neked – a hajlék mintája és minden berendezési tárgy mintája szerint” (25:9).”

Az Úr ezt világosan megmondta:

• “Vigyázz, hogy a hegyről mutatott minta szerint készítsd el” (25:40).
• “A sátrat aszerint a terv szerint kell felállítanod, amit a hegyen mutattak neked” (26:30).
• “Úgy készítsék el, ahogyan a hegyen mutatták neked” (27:8).
• “Mindazok szerint kell elkészíteniük, amit parancsoltam neked” (31:11).

Mózes nem találta ki a tervet. Nem a mesteremberek találták ki a tervet. Isten találta ki a tervet. Még mindig igaz, hogy Isten munkáját Isten módján kell végeznünk, az általa a Szentírásban kinyilatkoztatott bibliai minta és elvek szerint.

Isten munkáját Isten eszközeivel kell végezni (2Mózes 25:2-7; 31:3).

Hudson Taylor azt mondta: “Bízzunk benne! Isten munkájából, amelyet Isten módján végeznek, soha nem fog hiányozni Isten ellátása.”

A hajlék építéséhez kétféle erőforrásra volt szükség; Isten mindkettőt biztosította. Először is, a munkához fizikai erőforrásokra volt szükség (arany, ezüst, bronz stb.; 25. fejezet). Igaz, hogy az izraeliták hozzájárultak áldozataikkal a hajlék építéséhez. Az általuk adott áldozatokat azonban előbb Isten adta nekik egyiptomi zsákmány formájában (lásd 2Mózes 3:22; 11:2-3).

Második, az Isten munkájának elvégzéséhez szükséges képességek Istentől származtak. Isten felszerelte Bézáel az Ő Lelkének erejével, ami azt jelenti, hogy Isten “bölcsességet, értelmet és képességet” (31:3) adott neki, hogy elvégezze a feladatokat, amelyekre elhívta.

Most is Isten adja nekünk azokat az ajándékokat és képességeket, amelyekre szükségünk van az Ő munkájának elvégzéséhez. Nem mindenki rendelkezik Mózes vezetői vagy Áron szónoki adottságaival. Nem minden ajándék elbűvölő (1Kor 12), de minden hívő meg van ajándékozva Isten céljaira.

Isten munkáját Isten dicsőségére kell végezni (2Móz 25:8).

A hajlék lesz az a hely, ahol Isten az Ő népe között fog lakni. A 2Mózes 25:8-ban a “lakni” szó fordítása ugyanaz a szó, amit a 24:16-ban “letelepedett”: “az Úr dicsősége letelepedett a Sínai-hegyen”. A szó a shekinah szóval rokon. A munka elvégzésének oka tehát Isten dicsősége volt.”

Érdekes módon ugyanazokat az eszközöket és készségeket, amelyeket Isten lakóhelyének megépítéséhez használtak, használták fel egy arany bálvány megalkotásához is a 2Mózes 32:2-3-ban. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: Vajon az ajándékok adományozóját vagy magukat az ajándékokat imádjuk? Az Ő céljait szolgáljuk vagy a mi céljainkat? Isten adta erőforrásainkat az Ő dicsőségére vagy önmagunk dicsőségére használjuk?