Diagnózis

Az ischaemiás szívbetegség jellemzően valamilyen specifikus szívbetegséghez társul.

A “stabil” anginában a tipikus jellemzőkkel rendelkező mellkasi fájdalom kiszámítható terhelés mellett jelentkezik. A szívterheléses vizsgálatok különböző formái alkalmazhatók mind a tünetek kiváltására, mind a változások kimutatására elektrokardiográfiával (EKG), echokardiográfiával (a szív ultrahangvizsgálatával) vagy szcintigráfiával (radioaktív markerrel a szívizom vérfelvételének vizsgálatára). Ha úgy tűnik, hogy a szív egy része nem kap elegendő vérellátást, koszorúér-angiográfiát lehet alkalmazni a koszorúerek szűkületének és az angioplasztikára vagy bypassműtétre való alkalmasság megállapítására.

Szívterheléses vizsgálat: Stressztesztnek alávetett beteg. Ez a teszt a szív véráramlását vizsgálja terhelés közben, és diagnosztikai eszközként használható ischaemiás szívbetegség, koszorúér-betegség és szívelégtelenség esetén.

Az akut koszorúér-szindróma és a szívinfarktus diagnosztizálása általában a sürgősségi osztályon történik, amikor a beteg akut mellkasi fájdalommal jelentkezik, amelyhez légszomj, hányinger, hányás, szívdobogás, izzadás és/vagy szorongás társul. EKG-t végeznek, melyen a szívinfarktusra jellemző elváltozásokat keresik. Ezen jellegzetes markerek hiányában a szívkárosodást a vérben lévő szívizomkárosodást azonosító szívmarkerek segítségével lehet kimutatni. Ha nincs bizonyíték a károsodásra vagy infarktusra, akkor az “instabil angina pectoris” diagnózist adják. A kockázatértékeléstől függően stresszteszt vagy angiográfia alkalmazható a koszorúér-betegség azonosítására ezeknél a betegeknél.

A szívelégtelenségben szenvedő betegeknél stressztesztet vagy koszorúér-angiográfiát lehet végezni az alapjául szolgáló koszorúér-betegség azonosítása és kezelése céljából.