Tara MacIsaac , Epoch Times

Oopart (out of place artifact) a kifejezés, amelyet a világ különböző pontjain talált tucatnyi őskori tárgyra alkalmaznak, amelyek látszólag olyan technológiai fejlettségi szintet mutatnak, amely nem illeszkedik ahhoz a korhoz, amelyben készültek. Az oopartok gyakran frusztrálják a hagyományos tudósokat, örömmel töltik el az alternatív elméletekre nyitott, kalandvágyó kutatókat, és vitát váltanak ki.

A kínai Qinghai tartományban, a Baigong hegy közelében egy titokzatos piramisban három barlang van, amelyek csövekkel vannak kitöltve, és egy közeli sós vizű tóba vezetnek. A tómeder alatt és a parton is vannak csövek. A vascsövek különböző méretűek, némelyik kisebb, mint egy fogpiszkáló. A legfurcsább az, hogy körülbelül 150 000 évesek lehetnek.

A pekingi Geológiai Intézet által végzett datálás megállapította, hogy ezeket a vascsöveket körülbelül 150 000 évvel ezelőtt olvasztották, ha valóban emberek készítették őket – írja Brian Dunning a Skeptoid.com-on.

És ha ezeket emberek készítették, akkor a történelmet, ahogyan azt általában látjuk, újra kellene értékelni.

A datálást termolumineszcenciával végezték, egy olyan technikával, amely meghatározza, hogy a kristályos ásványt mennyi idővel ezelőtt tették ki napfénynek vagy melegítették fel. Az emberek feltehetően csak az elmúlt 30 000 évben lakták a régiót. Még a terület ismert történelmén belül is csak nomádok lakták a régiót, akiknek az életmódja nem hagyott volna hátra ilyen szerkezeteket.

A kínai állami Hszinhua hírügynökség beszámolt a piramisról, a csövekről és a kutatásról, amelyet egy 2002-ben vizsgálatra küldött tudóscsoport kezdett el.

Noha egyesek azóta megpróbálták a csöveket természeti jelenségként magyarázni, Yang Ji, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia kutatója a Xinhuának elmondta, hogy a piramist intelligens lények építhették. Nem vetette el azt az elméletet, hogy ősi földönkívüliek lehetnek a felelősek, mondván, hogy ez az elmélet “érthető és érdemes megvizsgálni … de tudományos eszközökkel kell bizonyítani, hogy igaz-e vagy sem”.

Egy másik elmélet szerint az őskori emberek építették egy későbbi kor embere számára elveszett technikával.

A csövek egy sós tóba vezetnek, bár a közeli ikertó édesvizet tartalmaz. A környező tájat a Xinhua szerint “furcsa alakú kövek” tarkítják. A sziklák törött oszlopokként állnak ki a földből.

A helyi Delingha önkormányzat sajtóosztályának vezetője a Xinhuának elmondta, hogy a csöveket egy helyi kohászatban elemezték, és az anyag 8 százalékát nem tudták azonosítani. A többi vas-oxidból, szilícium-dioxidból és kalcium-oxidból állt. A szilícium-dioxid és a kalcium-oxid a vas és a környező homokkő hosszú kölcsönhatásának termékei, ami a csövek ősi korát mutatja. Liu Shaolin, az elemzést végző mérnök a Hszinhuának elmondta: “Ez az eredmény még rejtélyesebbé tette a lelőhelyet”.

“A természet kemény itt” – mondta. “Nincsenek lakosok, nemhogy modern ipar a környéken, csak néhány vándorló pásztor a hegy északi oldalán”.

A rejtélyt tovább fokozza, hogy Zheng Jiandong, a Kínai Földrengésügyi Hivatal geológus kutatója 2007-ben az állami People’s Daily című lapnak elmondta, hogy a csövek egy része erősen radioaktívnak bizonyult.

Egyéb elméletek

Jiandong szerint a vasban gazdag magma a föld mélyéből emelkedhetett fel, és a vasat a hasadékokba hozta, ahol csövekké szilárdult. Bár elismerte: “Valóban van valami rejtélyes ezekben a csövekben”. A radioaktivitást hozta fel példaként a csövek furcsa tulajdonságaira.

Mások azt mondták, hogy a vas üledékek a hasadékokba mosódhattak, az áradások során a vízzel együtt.

Noha a Hszinhua és más kínai kiadványok egy piramisra vagy akár egy titokzatos piramisra utaltak, amelyben a csöveket találták, egyesek szerint egy piramis alakú természetes képződményről van szó.

Egy másik elmélet szerint a csövek megkövesedett fák gyökerei. A Xinmin Weekly 2003-ban arról számolt be, hogy a tudósok a csövek elemzése során növényi anyagokat találtak, és olyanokat is találtak, amelyek fák évgyűrűinek tűntek. A cikk a leletet egy olyan geológiai elmélettel hozta összefüggésbe, amely szerint bizonyos hőmérsékleten és bizonyos kémiai körülmények között a fák gyökerei diagenezisnek (a talaj kőzetté alakulása) és más folyamatoknak vethetők alá, amelyek vasalakzatokat hozhatnak létre.

Az úgynevezett Baigong-csövek fagyökér-magyarázatáról szóló beszámolók gyakran vezetnek vissza erre a Xinmin Weekly cikkre, vagy hiányzik az idézet. Nem világos pontosan, hogy ez az elmélet mennyire alátámasztott a Baigong-csövekkel kapcsolatban.

A Journal of Sedimentary Research című folyóiratban 1993-ban megjelent cikk az Egyesült Államokban, Dél-Louisianában található megkövesedett fák gyökereit írja le.