A Mars állandó vitatéma az űrkutatók számára világszerte. Több tucat űrszondát küldtünk már oda, hogy tanulmányozzuk. Egyesek űrhajósokat akarnak leszállítani rajta. A bolygó éppen olyan messze van, hogy ez az álom nehezen megvalósítható, de elég közel ahhoz, hogy beindítsa a fantáziánkat. Mik tehát a legfontosabb dolgok, amelyeket a vörös bolygóról megtudhatunk?

1. A Marson volt víz az ősi múltban:

Az évszázadok óta vitatkozunk arról, hogy volt-e a Marson élet vagy sem. Valójában Percival Lowell csillagász félreértelmezte a bolygón található “canali” – az olasz szó a csatornákra – megfigyeléseit, mint földönkívüliek által készített csatornák bizonyítékát. Kiderült, hogy Lowell megfigyeléseit a korabeli rossz távcsőoptika akadályozta, és az általa látott csatornák optikai csalódások voltak. Ennek ellenére több űrszonda más ősi vízre utaló jeleket is észlelt – például a terepbe barázdált csatornákat és olyan kőzeteket, amelyek csak víz jelenlétében alakulhattak ki.

A Marson fagyott víz van Ma:

A víz kérdése azért érdekel minket nagyon, mert a víz lakhatóságot feltételez; egyszerűen szólva, az általunk ismert élet nagyobb valószínűséggel létezik, ha van ott víz. Valójában a Curiosity rover megbízatása a Marson most éppen az, hogy lakható környezetet keressen (a múltban vagy a jelenben). A Mars légköre vékony, ami nem teszi lehetővé, hogy víz folyjon vagy nagy mennyiségben maradjon a felszínen, de azt biztosan tudjuk, hogy a sarkokon van jég – és valószínűleg máshol is fagyos helyek vannak a bolygón. A kérdés az, hogy a jég képes-e nyáron elég sokáig elég vizet olvasztani ahhoz, hogy bármilyen mikrobát eltartson.”

A Marsnak régen vastagabb légköre volt:

A víz áramlásához a múltban a vörös bolygónak több légkörre volt szüksége. Valaminek tehát változnia kellett az elmúlt néhány milliárd évben. Mi? Úgy gondolják, hogy a Nap légkörbe csapódó energiája “lecsupaszíthatta” a hidrogén könnyebb formáit a tetejéről, szétszórva a molekulákat az űrbe. Hosszú idő alatt ez csökkentette a légkör mennyiségét a Mars közelében. Ezt a kérdést a NASA Mars Atmosphere and Volatile EvolutioN (MAVEN) űrszondája vizsgálja részletesebben.

A Marsnak van néhány szélsőséges magassága és mélysége a domborzatban:

A Mars felszíni gravitációja csak 37%-a a Földön tapasztaltnak, ami lehetővé teszi, hogy a vulkánok magasabbak legyenek anélkül, hogy összeomlanának. Ezért van az Olympus Mons, a Naprendszer egyik bolygóján ismert legmagasabb vulkán. A NASA szerint 16 mérföld (25 kilométer) magas, átmérője pedig körülbelül akkora, mint Arizona államé. De a Marsnak van egy mély és széles kanyonja is, amelyet Valles Marineris néven ismerünk, a felfedező űrszonda (Mariner 9) után. A kanyon egyes részein 4 mérföld (7 kilométer) mély. A NASA szerint a völgy olyan széles, mint az Egyesült Államok, és a vörös bolygó átmérőjének mintegy 20%-át teszi ki.

A Marsnak két holdja van – és egyikük halálra van ítélve:

A bolygónak két aszteroidaszerű holdja van, a Phobos és a Deimos. Mivel összetételük a NASA szerint hasonló a Naprendszerben máshol található aszteroidákhoz, a legtöbb tudós úgy véli, hogy a vörös bolygó gravitációja már régen elragadta a holdakat, és pályára kényszerítette őket. A Naprendszer életében azonban a Phobosznak meglehetősen rövid az élettartama. Körülbelül 30 millió-50 millió év múlva a Phobosz bele fog csapódni a Mars felszínébe, vagy szét fog szakadni, mert a bolygó árapály ereje túl nagynak fog bizonyulni ahhoz, hogy ellenálljon neki.

Vannak darabkáink a Marsból a Földön:

Emlékszik a Mars alacsony gravitációjára, amiről beszéltünk? A múltban a bolygót nagy aszteroidák találták el – akárcsak a Földet. A törmelék nagy része visszahullott a bolygóra, de egy része kilökődött az űrbe. Ez egy hihetetlen utazást indított el, ahol a törmelék a Naprendszerben mozgott, és néhány esetben a Földön landolt. Ezeknek a meteoritoknak a technikai neve SNC (Shergottites, Nakhlites, Chassignites – geológiai összetételű típusok). Az e meteoritok némelyikében megrekedt gázok gyakorlatilag azonosak voltak azokkal, amelyekből a NASA Viking leszállóegységei az 1970-es és 1980-as években mintát vettek a vörös bolygón.

A Mars gyorsan megölne egy védtelen űrhajóst:

Egy csomó kellemetlen forgatókönyv van arra, ha valaki leveszi a sisakját. Először is, a Mars általában elég hideg; az átlaghőmérséklete -50 Fahrenheit-fok (-45 Celsius-fok) a középső szélességi körökben. Másodszor, gyakorlatilag nincs légköre. A légnyomás a Marson mindössze 1%-a annak, ami nálunk (átlagosan) a Föld felszínén van. Harmadszor pedig, még ha lenne is légköre, annak összetétele nem kompatibilis az embereknek szükséges nitrogén-oxigén keverékkel. Pontosabban, a Mars légkörében körülbelül 95% szén-dioxid, 3% nitrogén, 1,6% argon és néhány más elem található.

A korai űrkorszakban azt hittük, hogy a Mars olyan, mint a Hold:

A NASA korai szondái, amelyek elrepültek a vörös bolygó mellett, véletlenül mind olyan pontokat képeztek le a bolygókon, amelyeken kráterek voltak. Ez arra késztetett néhány tudóst, hogy (tévesen) azt higgyék, hogy a Mars környezete a Holdéhoz hasonló: kráteres és gyakorlatilag változatlan. Mindez megváltozott, amikor a Mariner 9 1971 novemberében pályára állt a bolygó körül, és felfedezte, hogy a bolygó globális porviharba burkolózott. Ráadásul a por fölött furcsa vonások emelkedtek ki, amelyekről kiderült, hogy szunnyadó vulkánok. És mint már említettük, a Mariner 9 megtalálta a hatalmas Valles Marinerist. Ez örökre megváltoztatta a bolygóról alkotott képünket.

Mars Has Methane In Its Atmosphere:

A metán a biológiai aktivitás jeleként is értelmezhető – mikrobák bocsátják ki – vagy akár geológiai aktivitás jeleként is. Az aktív bolygókon pedig, úgy gondolják, nagyobb valószínűséggel van élet. A tudósok tehát a Marson található metán kérdését próbálják megfejteni. A konszenzus? Nincs konszenzus. A távcsöves megfigyelések az évek során vadul eltérő mérési eredményekkel jártak, és kevés űrszondát terveztek arra, hogy részletesen szondázzák az elemet. A Curiosity rover tízszeres metánkiugrásokat észlelt a területén, de nem tudjuk, honnan származik, és miért következnek be az ingadozások.

A Mars népszerű űrhajózási célpont:

Már annyi űrhajó próbálkozott marsi küldetéssel, hogy nehéz egy rövid cikkben kiemelkedőket kiválasztani. A NASA Vikingjei voltak az első leszállóegységek 1976-ban; valójában a NASA az egyetlen ügynökség, amelynek eddig sikerült leszállnia a bolygón. Néhány további küldetésük közé tartozik a Pathfinder-Sojourner (az első leszállóegység-rover kombináció) 1997-ben, a Spirit és az Opportunity marsjárók 2004-ben, valamint a Curiosity rover 2012-ben. És akkor még nem is beszéltünk a Szovjetunió, a NASA, az Európai Űrügynökség és India által az évek során a Marsot feltérképező orbiterek flottájáról. És a következő évtizedben még sok űrszonda fog érkezni.