“Meglepő, hogy egy medúza – egy olyan állat, amelyről általában úgy tartják, hogy nincs agya és fejlett viselkedése – képes a vizuálisan irányított navigációra, ami nem egy triviális viselkedési feladat” – mondta Anders Garm a Koppenhágai Egyetemről. “Ez azt mutatja, hogy az olyan egyszerű állatok, mint a medúzák viselkedési képességeit talán alábecsülik.”

A tudósok valójában már több mint egy évszázada tudják, hogy a dobozmedúzáknak egyedülállóan sok szeme van. Tudták, hogy a látásra támaszkodva képesek reagálni a fényre, kikerülni az akadályokat és szabályozni az úszási sebességüket. A dobozmedúzák azonban általában sekély vizekben élnek, ahol sok az akadály. A Garm csoportja által vizsgált faj, a Tripedalia cystophora a karibi mangrove mocsarakban a támasztógyökerek között él, ahol a felszín közelében tartózkodik, hogy elkapja és elfogyassza a kopepodákat, amelyek nagy sűrűségben gyűlnek össze a mangrove lombkorona nyílásaiban kialakuló fényárnyékokban. Soha nem találjuk őket a szabadban, ahol az éhhalál veszélye fenyegetné őket. Ez azt jelenti, hogy egy meglehetősen szűk, kevesebb mint két méter széles területen kell tartózkodniuk. És most úgy tűnik, hogy vannak szemeik, amelyek segítenek nekik ebben.

A kutatók megvizsgálták a kétféle “felső lencseszem” egyikének működését, amelyekről már ismert, hogy képeket alkotnak, hogy kiderítsék, mit és milyen jól látnak ezek a szemek. Kiderült, hogy ez a négy szem pontosan azt a látómezőt fedi le, amely ahhoz szükséges, hogy a víz felszínén keresztül felnézzenek a fenti világba. A kutatók kiszámolták, hogy a kocsonyáknak legalább nyolc méteres távolságból fel kell ismerniük a mangrove lombkoronát. A medúzákon a terepen végzett viselkedési kísérletek alátámasztották ezeket a következtetéseket, és kimutatták, hogy a medúzák képesek ezeket a szemeket használni a navigációhoz, pusztán a lombkoronára való rálátás alapján. Amikor a lombkoronát eltakarták a kilátás elől, már nem tudtak tájékozódni.”

“Kimutattuk, hogy a dobozmedúzák képesek a látás segítségével navigálni az élőhelyükön, és most azt szeretnénk megérteni, hogy egyszerű idegrendszerük hogyan támogatja az ilyen fejlett viselkedést” – mondta Garm. Azt is szeretnék megtudni, hogy más dobozmedúza-fajok is ugyanezt teszik-e azokon a helyeken, ahol élnek.”

A felső lencseszemek új megértése összességében egy általánosabb stratégiára utal, amely nagy agy nélkül is képes kezelni az összetett érzékszervi feladatokat. “Ahelyett, hogy egyetlen pár általános célú szemük lenne, mint a legtöbb más állatnak, a dobozmedúzáknak több különböző típusú, speciális célokra használt szemük van” – mondta Garm. “Ez azt jelenti, hogy minden egyes szemtípus csak korlátozott számú viselkedés támogatására szolgál. A szemek így úgy építhetők fel, hogy pontosan a szükséges információkat gyűjtsék össze, minimalizálva a nagy agyban történő további feldolgozás szükségességét. A felső lencsés szemek automatikus orientációja, hogy folyamatosan a vízfelületen keresztül nézzenek, világos példa erre.”