A 3 évtizedes karrierje során Saki Muay Thai és kick-box szabályokkal kezdte a küzdelmeket, mint váltósúlyú és középsúlyú, de karrierje későbbi szakaszában könnyű- és nehézsúlyba emelkedett.

Annak ellenére, hogy gyakran a felsőbb súlycsoportokhoz képest alulméretezettnek minősült, a korszak legnagyobb full strike-osaival küzdött meg, többek között Peter Aerts, Semmy Schilt, Badr Hari (2x), Remy Bonjasky és Pavel Zhuravlev ellen, és olyan harcosok ellen aratott nagy győzelmeket, mint Tyrone Spong(2x), Nathan Corbett, Ray Sefo, Alexey Ignashov, Daniel Ghiţă(2x), Henri Hooft, Paul Slowinski, Carter Williams, Anderson Silva, Mourad Bouzidi, Melvin Manhoef, Freddy Kemayo és még sokan mások.
Az évek során számos edzőteremben edzett, többek között a híres Cor Hemmer’s ‘Golden Glory’ edzőteremben, ‘Mike’s Gym’, ‘SuperPro Gym’ és Thaiföldön. Jan Pasztjeriknek, a kezdeti edzőjének tulajdonítja, hogy ő volt az a személy, aki a legtöbbet segített neki a fejlődésben és a sikeres fejlődésben, mint harcos. Jan még mindig saját edzőtermét, a “Sportschool Pasztjerik”-t vezeti Schiedamban.
Saki az évek során a Golden Glory’ edzőteremben edzett. Az edzőterem névsora számos MMA harcossal büszkélkedhetett, akik közül olyanokkal dolgozhatott együtt, mint Alistair Overeem és Sergei Kharitonov. A ‘Tatsujin Dojo’ edzője is volt, akiről híres, hogy egy online videóban Marloes Coenan legyőzte. A UFC debütálására való felkészülés során az edzőtáborában török és iráni nemzeti szintű birkózókkal, valamint Jiu-Jitsu-specialistákkal dolgozott együtt.
2015-ben visszavonult a profi ökölvívástól, hogy inkább az MMA-ban való futásra koncentrálhasson. A profi Kickboxing/Muay Thai-ban 83 – 10 – 1, lenyűgöző 59 tko/ko győzelemmel, és szintén 9 tko/ko vereséggel, ami talán mindig megfelel a hírnevének, mint egy ölni vagy megölni harcos, és a közönség kedvence.
A hollandiai Schiedamban született és nőtt fel, a Kaars tartománybeli Selim kerületből származó örmény származású török bevándorlók fiaként. Tízéves korában kezdett el focizni és kickboxolni. A labdarúgásban sikeresnek bizonyult, ahol végül nagynevű holland futballkluboktól kapott ajánlatokat, hogy csatlakozzon a tehetséggondozó programjukhoz.
16 évesen azonban abbahagyta a versenyszerű focizást, hogy a harcművészetekre koncentrálhasson. Először a holland Muay Thai körökben kezdett el harcolni, ahol több mint 30 mérkőzésen vett részt a szabályok szerint, és 3 év aktív versenyzés alatt holland, európai és világbajnok lett. Végül megnövelte a súlyát, és elkezdett a K1 szabályai szerint versenyezni.
Az évek során számos 1 éjszakás versenyen indult, gyakran 3 alkalommal küzdött egymás után, és számos promócióban harcolt, beleértve a “K1”, “Its Showtime” és “Glory Kickboxing” promóciókat.
Az elért eredményei hosszú listáján szerepel a ‘Glory Kickboxing Light-Heavyweight Champion'(inaugral), ‘2010 K1 World Grand Prix’ 3. helyezés, és ‘2008 K1 World Grand Prix’ 3. helyezés.
Míg Saki fényes karriert futott be a kickboxban, ritkán próbálta ki magát az MMA világában, csak egy meccsen küzdött 2005-ben, ahol kikapott a 2004-es brit veterán James Zikictől. Ám 13 év kihagyás után Saki nagy visszatérést tett volna az MMA-ba, amikor leszerződött a UFC-vel, és a Saitama Super Arénában megrendezésre kerülő UFC Fight Night 117-en az esélyes Luis Henrique da Silva ellen lépett ringbe. Saki gyorsan elintézte Luis Henrique-ot, mivel az első menetben egy kemény horoggal kegyetlenül kiütötte a Frankenstein becenévre hallgató férfit, ezzel nevet szerzett magának és azonnali fenyegetést jelentett a divízióban, annak ellenére, hogy csak a második meccsén küzdött.
Saki ezután a UFC 219-en Khalil Rountree ellen lépett szorítóba, de térdsérülés miatt vissza kellett vonulnia. A mérkőzést ezután a UFC 226-ra halasztották.
Vitatják, hogy Gökhan valódi vezetékneve valójában “Sakissian”, de az ősei, sok más akkori örmény és görög nemzetiségűvel együtt, az oszmán-török hódítás és a régió bekebelezése után törökösödtek.