BAGRAM AIR FIELD, AFGHANISTAN
Story by Staff Sgt. Derek M. Smith
✔ ✗ Subscribe
BAGRAM AIR FIELD, Afganisztán – Csendes őrszemekként állnak a történelem tanúsága szerint. Sok nevük van – sokan adták nekik. Egyesek számára ők a védelmezők. Mások számára a legjobban elfeledett idők súlyos emlékei. Egyeseket akadályoztak, míg másokat segítettek. Fenségesek, fenyegetőek, gyönyörűek, sivárak, táplálóak, elnyomók, akadályok vagy otthonok, attól függően, hogy ki kinek a szemével nézi őket. A szemükből nézhetjük a történelem alakulását. Ők a Hindukus hegység.
Amint az ember Afganisztánban észak felé utazik, a Hindukus hegység látványa lenyűgöző. A szárazföldön való utazás a hegységen át vagy azon keresztül néha alattomos lehet. A terep és az időjárás egyaránt ijesztő lehet az óvatos utazó számára. A légi út ugyanilyen kellemetlen lehet. A turbulenciák és a baljós sziklák éberen tartják a pilótákat, miközben áthaladnak a magas csúcsokon. Néha az embernek az lehet a benyomása, hogy a sziklafalak közelednek, készen arra, hogy beborítsák a járművet.
A Hindu Kush egy 500 mérföld hosszú hegyvonulat, amely Közép-Afganisztán és Észak-Pakisztán között húzódik. Legmagasabb pontja, a Tirich Mir, a pakisztáni Chitral városára néz, amely Afganisztán északkeleti nyúlványával határos. A helyi legenda arra figyelmezteti a leendő kalandorokat, hogy a 25 289 láb magas csúcsot lehetetlen megmászni, mert dzsinnek, démonok és boszorkányok lakják. Az ilyen legendákat táplálva szinte minden évben turisták halnak meg a hegyet megkerülve, akik közül néhányat soha nem találnak meg.
A legendától eltekintve, a hegység változatos és viharos történelemnek adott otthont. A Hindu Kush név szó szerint “hindu gyilkosnak” fordítható. Ez egy olyan korszak kíméletlen emléke, amikor az indiai szubkontinensről érkező rabszolgák Közép-Ázsiába tartó útjuk során az afgán hegység kíméletlen terepén és időjárásában haltak meg.
A hegység az indiai és eurázsiai kontinentális lemezek ütközéséből alakult ki körülbelül 50 millió évvel ezelőtt. A Hindu Kush továbbra is a világ egyik szeizmikusan legaktívabb földrengési zónája. A szinte kopár hegység számtalan bányát termelt a lapis lazuli kőzet és a smaragdok számára.
E hegységben népek mozaikja él, amelyek közé tartoznak a tádzsikok északnyugaton, az üzbégek és a hazara a középső és nyugati völgyekben, a kirgiz nomádok és a pashtunok a nagyobb városok környékén. A hegycsúcsokról leolvadó jég táplálja a mellékfolyókat a terület főbb vízfolyásaihoz. A hegységrendszer táplálja a Helmand, a Hari és a Kabul folyókat.
A hegységet átszelő magas hágók fontos tranzithálózatot alkotnak. A legjelentősebb a Kabult Észak-Afganisztánnal összekötő Szalang-hágó. A Szalang-alagút 1964-es elkészültével az útvonalon az utazási idő néhány órára csökkent. Az alagutat 1,7 mérföld hosszan fúrták át a Hindukus szívében.
A feltételezések szerint a katonai akciók a hegységben Nagy Dareiosz akajmenida király uralkodása alatt kezdődtek i. e. 550 és 486 között. Nagy Sándor az Achaemenida Birodalom Kr. e. 330-ban történt meghódítása után fedezte fel a területet. Sándor Szeleukida Birodalma végül i. e. 305-ben a Maurya Birodalomnak esett áldozatul.
A Hindukuszi Kúsz nem hivatalos választóvonal lett a Brit és az Orosz Birodalom befolyási területei között körülbelül 1813-tól a második világháború végéig. A hidegháború meghozta a maga zűrzavarát a térségben. A Szovjetunió erői 1979-ben megszállták Afganisztánt, és az 1988-as szovjet kivonulásig állandó konfliktusban álltak a mudzsahedin erőkkel.
Az Ahmed Shah Massoud és mások parancsnoksága alatt álló Északi Szövetség erői a szovjetek elleni mudzsahedinekként közelről megismerték a Hindukuszt. “Panjsher oroszlánja” és szövetségesei a tálib rezsim ellen fogtak fegyvert, miután az 1996-ban átvette a hatalmat. Sikeresen védte Észak-Afganisztánt, hatékonyan használta a hegyeket védelmi vonalként egészen 2001. szeptember 9-én bekövetkezett haláláig.
A jelenlegi afganisztáni katonai műveletek kezdete óta viszonylagos nyugalom telepedett a hegységre. A hegycsúcsok között fekvő falvakban az élet ugyanúgy folytatódik, mint évek óta, miközben az óriások őrködnek felettük. Az őrszemek ugyanúgy állnak, mint régen. Csendben maradnak, de csendjükben is nagyot szólnak.