A. Isten nagy tetteinek kérése és megemlékezése

1. (1-4) Isten népe könyörög, hogy jöjjön el hatalomban és dicsőségben.

Ó, hogy szétszakítsd az eget!
Hogy leszállj!
Hogy a hegyek megremegjenek jelenlétedtől-
Mint ahogy a tűz elégeti a bozótot,
mint ahogy a tűz felforralja a vizet-
Hogy megismertesd nevedet ellenfeleiddel,
Hogy a nemzetek reszkessenek jelenlétedtől!
Akkor félelmetes dolgokat cselekedtél, amire nem is számítottunk,
Leszálltál,
A hegyek megremegtek jelenlétedtől.
Mert a világ kezdete óta
Az ember nem hallotta, és nem is érzékelte a fül,
Sem látott a szem más Istent rajtad kívül,
Aki cselekszik annak, aki rá vár.

a. Ó, bárcsak szétszaggatnád az eget! Bárcsak leszállnál! A maradék imája Ézsaiás 63. fejezetéből folytatódik; itt a kérés az, hogy Isten lépjen közbe az égből.

b. A hegyek megremegtek a Te jelenlétedtől: Az ima korábbi részében (Ézsaiás 63:11-13) az imádkozó megemlékezett Isten Izraelért végzett nagyszerű munkájáról a kivonulás napjaiban. Itt az imádkozó arra is emlékezik, hogy az Úr hogyan rázta meg a Sínai-hegyet, amikor Izrael ott táborozott Egyiptomból az ígéret földjére vezető úton (2Mózes 19:17-18).

c. Nem látott a szem rajtad kívül más Istent sem, aki cselekszik annak, aki várja őt: Az imádkozó most abban bízik, hogy mivel ő az, aki az Úrra vár, látni fogja, hogy Isten is cselekszik az ő érdekében.

i. Az, aki Őt várja: “Az Úrra várakozáshoz azonban egy különleges áldás is kapcsolódik. Az emberek, még a templomba járó emberek is, inkább dolgoznak, minthogy várjanak. Ők is jobban szeretik a törvényességet, mint a várakozás szentségét. A mai egyházi vezetők úgy gondolják, hogy az Úrra várni ostoba álmodozás”. (Bultema)

2. (5-7) Isten nagy tetteinek akadálya: a mi nagy bűnösségünk.

Találkozol azzal, aki örül és igazságot cselekszik,
Aki megemlékezik rólad útjaidon.
Tényleg haragszol, mert vétkeztünk-
Ezeken az utakon folytatjuk,
és meg kell szabadulnunk.
De mindnyájan olyanok vagyunk, mint a tisztátalan dolog,
És minden igazságunk olyan, mint a szennyes rongyok;
Mindnyájan elhervadunk, mint a falevél,
És vétkeink, mint a szél,
Elragadnak minket.
És nincs senki, aki a Te nevedet segítségül hívja,
Aki felrázza magát, hogy megragadjon Téged;
Mert elrejtetted előlünk arcodat,
És megemésztettél minket vétkeink miatt.

a. Találkozol azzal, aki örül és igazságot cselekszik: Az imádkozó felteszi a kérdést: “Milyen ember az, akinek az Úr válaszol az imádságában?”. Ézsaiás 64:4-ben megjegyezte, hogy az, aki várja az Urat. Most az imádkozó kibővíti a gondolatot, és megjegyzi, hogy az Úr annak az imádságára válaszol (találkozik), aki örül és igazságot cselekszik. Az Úr meghallgatja annak az imáját, aki megemlékezik az Úrról az ő útjain.

b. Mert vétkeztünk – ezeken az utakon folytatjuk; és szükségünk van a megváltásra: Ez megmagyarázza a problémát. Az imádkozó maradék tudja, hogy Isten csak az igaz ember imáit hallgatja meg, mégsem az igaz ember az, akit meg kell menteni a saját maga által okozott katasztrófától. Az And we need to be saved az NIV (New International Version) itt jól fordítja: How then can we can be saved? Az imádkozó ezután ékesszólóan leírja bűnös állapotunkat.

i. Először is, a bűnünk tisztátalanná tesz minket; elfogadhatatlanná és méltatlanná tesz minket Isten előtt. “A zsidó törvény szerint tudjátok, hogy ha valaki tisztátalan volt, nem mehetett fel az Úr házába. Nem hozhatott áldozatot. Isten semmit sem fogadhatott el tőle; számkivetett és idegen volt mindaddig, amíg tisztátalan maradt”. (Spurgeon)

ii. Még minden igazságunk is olyan, mint a szennyes rongyok. Az a jó, amit megpróbálunk tenni, elfogadhatatlan és tisztátalan az Úr előtt. Mivel mindannyian olyanok vagyunk, mint a tisztátalan dolog, még az a jó is szennyezett, amit teszünk. “Testvérek, ha a mi igazságaink ilyen rosszak, akkor milyenek lehetnek a mi igazságtalanságaink?” (Spurgeon)

iii. Mindannyian elhalványulunk, mint a falevél. Bűnös állapotunk gyengévé és bizonytalanná tett minket, nincs tartós erőnk Isten előtt.

iv. Vétkeink, mint a szél, elragadtak bennünket, azt jelenti, hogy nincs erőnk a kísértéssel szemben megállni. Bűneink elragadnak minket, mint az orkánszerű szél.

v. És nincs senki, aki a Te nevedet segítségül hívja, aki felrázza magát, hogy megragadjon Téged: Még a mi tisztátalan, bizonytalan állapotunkban sem kerestük az Urat úgy, ahogyan kellett volna. Lusták és önelégültek voltunk az Úr előtt.

vi. “A bűn és a dühös ige tökéletes igeidők – a ti megrögzött elmétek volt, hogy dühösek legyetek, a miénk pedig, hogy továbbra is bűnben maradjunk”. (Motyer)

vii. Összességében ez bukottságunk félelmetes leírása: “Nemcsak tudnotok kell, hogy elvesztetek, hanem éreznetek is kell azt. Ne elégedjetek meg azzal, hogy csak érezzétek, hogy így van, hanem sirassátok Isten előtt, hogy így van, és gyűlöljétek magatokat, hogy így van. Ne úgy tekintsetek rá, mint egy szerencsétlenségre, hanem mint saját szándékos bűnötökre, és ezért tekintsetek magatokra úgy, mint bűnös bűnösökre.” (Spurgeon)

c. Mocskos rongyok: “A ‘szennyes rongyok’ a ‘menstruáció ruhája’; a testi váladékot azért tekintették bemocskolásnak, mert a bűnös, bukott emberi természet ‘kiáradása’ volt. Tehát még az általunk jónak, igaznak tartott cselekedetek is részesülnek a bukás szennyezettségéből”. (Motyer)

i. A korábbi nemzedékek prédikátorai úgy gondolták, hogy ez a szakasz annyira szélsőséges a bűn hasonlatosságának szemléletes leírásában, hogy nem szabad őszintén prédikálni. “Ha a prédikátorok helyesen ismernék ennek az igének a jelentését, vajon ilyen bőkezűen használnák-e azt nyilvános szolgálatukban?” (Clarke) “A héberben szereplő ‘szennyes rongyok’ kifejezést a jelen gyülekezetben nem tudnánk illő módon magyarázni. Mivel a gyónásnak négyszemközt és egyedül Isten előtt kell megtörténnie, ezért az összehasonlítás teljes jelentése nem az emberi fülnek szól.” (Spurgeon)

ii. Bármilyen szélsőséges is a megfogalmazás, a lényeg fontos. Még a kívülről legszentebbnek tűnő cselekedetek is lehetnek romlottak és igazságtalanok. “Uraim, imáinkban bűn van; újra kell imádkozni őket. Mocsok van magában a könnyeinkben, amelyeket bűnbánatunkban ontunk; bűn van magában a szentségünkben; hitetlenség van a hitünkben; gyűlölet van magában a szeretetünkben; a kígyó nyálkája van kertünk legszebb virágán.” (Spurgeon)

iii. “Azokat, akik cselekedeteik által akarnak üdvözülni, Luther találóan nevezi az ördög mártírjainak; sokat szenvednek, és sokat fáradoznak, hogy a pokolba menjenek….. Minden igazságot meg kell tennünk, csak Krisztuséban kell megpihennünk, a magunk legjobbját mint foltosat és tökéletlent elvetve.” (Trapp)

d. Elrejtetted előlünk arcodat: Ez az első a két reakció közül, amelyet Isten az ember bűnös állapotára ad. Először is, a közösség megszakad, vagy legalábbis sérül. Másodszor, az Úr megemésztett minket a vétkeink miatt. Bűnös állapotunk meghívta – sőt követelte – Isten igazságos ítéletét.”

B. Az Úr kegyelméért való könyörgés.

1. (8-9) Kérjük Istent, hogy emlékezzen arra, ki az Ő népe.

De most, Uram,
Te vagy a mi Atyánk,
mi vagyunk az agyag, és Te vagy a fazekasunk,
és mindnyájan a Te kezed művei vagyunk.
Ne haragudj, Uram,
és ne emlékezz örökké a gonoszságra,
de nézd, kérlek – mi mindnyájan a Te néped vagyunk!

a. De most, Uram, Te vagy a mi Atyánk: Az imádkozó kétségbeesett helyzetben van; szüksége van Isten irgalmára, mert Isten igazságossága elítéli őt. Irgalomért való könyörgésében először is emlékezteti Istent: “Te vagy a mi Atyánk. Kérlek, Uram, irgalmazz nekünk, mint szerető Atya.”

b. Mi vagyunk az agyag, Te pedig a fazekasunk: Ezután az imádkozó Isten irgalmáért folyamodik, mert Isten minden élet felett szuverén hatalma van. Ez olyan, mintha azt mondaná: “Uram, olyanok vagyunk, mint az agyag a Te kezedben. Bánj velünk gyengéden, és formálj minket a Te kegyelmed szerint.”

i. Az apa mindig apa marad; soha nem tagadhatja meg igazán a gyermekeit. A fazekas sem tagadhatja meg az edényt; az csak azért van ott, mert ő készítette. Ézsaiás így mondja: “Te velünk ragadtál, Uram!”

c. Ne haragudj, Uram, és ne emlékezz örökké a gonoszságra! Az imádkozó kegyelmet kér a “letöltött idő” miatt. Mintha így imádkozna: “Uram, jogosan haragudtál ránk egy ideig. Jogod volt egy ideig emlékezni gonoszságunkra. De kérlek, Uram, ne emlékezz a gonoszságunkra örökké.”

d. Valóban, kérlek, nézd – mi mindannyian a Te néped vagyunk: Az imádkozó azzal az egyszerű indokkal teszi meg végső könyörületkérését, hogy “Uram, mi mindannyian a Te néped vagyunk. Bűnösök vagyunk, és megérdemeljük a Te ítéletedet, de mégis a Te néped vagyunk. Bizonyos értelemben, Uram, Te velünk ragadtál.”

2. (10-11) Isten kérése, hogy emlékezzen meg Sion állapotáról.

Szent városaid pusztaság,
Sion pusztaság,
Jeruzsálem pusztaság.
A mi szent és szép templomunk,
amelyben atyáink dicsőítettek téged,
tűzzel égett el,
és minden kellemes dolgunk pusztasággá lett.

a. Sion pusztasággá lett, Jeruzsálem pusztasággá: Az imádkozó kegyelemért folyamodva arra kéri Istent, hogy nézze meg közelről szent városainak szörnyű állapotát. Miközben szent és gyönyörű templomunkra hívja fel a figyelmet, megjegyzi, hogy az tűzzel égett. Ez egy ékesszóló és erőteljes módja annak, hogy Istent cselekvésre kérje.

3. (12) Isten cselekvésre kérése:

Megtartod magadat ezek miatt, Uram?
Megtartod magadat, és nagyon súlyosan sújtasz minket?

a. Visszafogod-e magadat ezek miatt, Uram? Az imádkozó egy nagy kérdéssel zárja le az imát. Ezek a dolgok, amelyekre utal, nem Jeruzsálem és a templom kétségbeejtő állapota (Ézs 64:10-11). Ezek a mi bűnös állapotunk leírásai (Ézsaiás 64:5b-7). Az imádkozó ezt kérdezi: “Uram, Te nagyon jól ismered a mi bűnös állapotunkat. De vajon visszafogod-e magadat ezek miatt, Uram?”

b. Visszafogod-e magad, és nagyon súlyosan sújtasz-e minket? Ennek értelme: “Uram, kérlek, mutass irgalmat! Mindig azt adod nekünk, amit megérdemlünk?”

i. Ebben az imában az imádkozó egy lehetetlennek tűnő problémával foglalkozik. Bűnünk miatt (Ézs 64,5b-7) kétségbeesett állapotban vagyunk, és szükségünk van az Úr megváltására. De az Úr csak az igaz ember imáit hallgatja meg (Ézs 64,4-5a) – és egy igaz ember nem lenne olyan helyzetben, mint mi! Végső soron a választ az Újszövetségben találjuk meg, ahol egy igaz Ember áll a helyünkben, és imádkozik értünk. Ezért hívott meg minket Jézus, hogy imádkozzunk az Ő nevében (János 14:13-14). Amikor Jézus nevében imádkozunk, Ő az igaz Ember, aki Istenhez fordul értünk.