A. A bűn, amelyet Isten lát.

1. (1) Isten népének problémája: mi az oka nem.

Nézd, az Úr keze nem rövidült meg,
hogy ne tudna megmenteni;
és füle nem nehéz,
hogy ne tudna meghallani.

a. Íme, az Úr keze nem rövidült meg, hogy ne tudna megmenteni: Isten népe csodálkozott, hogy Isten miért nem látszik megmenteni őket a megpróbáltatásaikból. Azon tűnődtek, hogy talán Isten ereje csökkent-e – megrövidült-e a keze. Ézsaiás próféta biztosította őket, hogy ez nem így van.

i. Ez a gyakorlati teológia egyik legnagyobb problémáját érinti: hogyan lehet szerető és mindenható Isten, amikor emberi szenvedés van? Ha szeretünk valakit, és hatalmunkban állna véget vetni a szenvedésének, nem tennénk meg? Ézsaiás azokhoz fordul, akik azon tűnődnek, hogy Isten nem mindenható, és ezért folytatódik a szenvedésük.

ii. Harold Kushner rabbi írt egy figyelemre méltóan nagy példányszámban eladott könyvet When Bad Things Happen to Good People (Amikor rossz dolgok történnek jó emberekkel) címmel. Több mint félmillió példányt adtak el belőle, mielőtt papírkötésben megjelent, és egy teljes évig szerepelt a New York Times bestsellerlistáján. Könyvének lényege, hogy azt mondja, Isten mindent szerető, de nem mindenható, Isten jó, de nem szuverén. Tehát amikor rossz dolgok történnek jó emberekkel, az azért van, mert az események kívül esnek Isten irányításán. Kushner azt tanácsolja olvasóinak, hogy “tanulják meg szeretni és megbocsátani őt a korlátai ellenére”. Ez biztosan nem a Biblia Istene, mert az Úr keze nem rövidül meg úgy, hogy ne tudna megmenteni. Ézsaiás egyszerűen azt mondja: “Íme ez. Lásd ezt.”

b. Sem az Ő füle nem nehéz, hogy ne tudna meghallani: Talán nem az a probléma, hogy Istennek nincs hatalma. Talán nincs tudomása a problémánkról, vagy nincs érdeklődése a problémánk iránt. De egyáltalán nem ez a helyzet, ahogy Ézsaiás emlékeztet bennünket. Isten füle nem nehéz. Ő nagyon is jól hall minket.

2. (2) Isten népének problémája: mi az oka.

De gonoszságaid elválasztottak téged Istenedtől,
és bűneid elrejtették előled az Ő arcát,
hogy ne hallja meg.

a. De gonoszságaid elválasztottak téged Istenedtől: A probléma nem Isten hatalmával, tudásával vagy érdeklődésével van. A probléma a mi gonoszságainkkal van. A bűn elválasztott téged a te Istenedtől.

i. Milyen módon választ el minket a bűn Istentől? A bűn nem feltétlenül választ el minket Isten jelenlététől, mert Isten mindenütt jelen van (Zsoltárok 139:7), és még a Sátán is meghallgatást kaphat Istennél (Jób 1:6). A bűn nem választ el minket Isten szeretetétől, mert Isten szereti a bűnösöket (Róma 5:8). De a bűn mégis elválaszt.

– A bűn elválaszt minket az Istennel való közösségtől, mert legalábbis a bűnünk pontján már nem gondolkodunk egyformán Istennel.

– A bűn elválaszt minket Isten áldásától, mert legalábbis a bűnünk pontján már nem bízunk Istenben és nem támaszkodunk rá.

– A bűn elválaszt minket Isten szeretetének bizonyos előnyeitől, ahogyan a tékozló fiút (Lukács 15:11-32) is szerette ugyan az atya, de nem élvezte szeretetének előnyeit, amikor bűnben volt.

– A bűn valamilyen módon elválaszt minket Isten védelmétől, mert Ő megpróbáltatásokat enged az utunkba, hogy kijavítson minket.

ii. Milyen könnyen ráfogjuk problémáinkat mindenre, csak a vétkeinkre nem! Még Istent is hibáztatjuk, mielőtt belátnánk, hogy a probléma velünk van! Még azt is megtagadjuk, hogy ki az Isten, mielőtt belátnánk, hogy a probléma velünk van!

b. És bűneid elrejtették előled az Ő arcát: Ez megmagyarázza, hogy Isten népe miért nem érezte többé, hogy az Úr arca ragyog rájuk (4Mózes 6:25). A bűneik voltak az oka, nem pedig az, hogy Isten nem tudott meghallani, vagy nem volt érdeke, hogy meghallgasson.

i. Ez segít megérteni – legalábbis egy kicsit – Jézus kiáltását a keresztről: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? (Máté 27:46). Amikor Jézus a bűnös bűnösök helyén állt, valamilyen módon az Atya Isten arca el volt rejtve előle. Nem végső, abszolút értelemben; de valamilyen módon. De ez a mi bűneink miatt volt, nem a sajátja miatt!

3. (3-8) Isten népe bűneinek részletes leírása.

Mert kezeitek vérrel szennyezettek,
és ujjaitok gonoszsággal,
a ti ajkatok hazugságot mondott,
a ti nyelvetek perverzséget mormolt.
Senki sem kiált az igazságért,
és senki sem könyörög az igazságért.
Az üres szavakban bíznak és hazugságokat beszélnek;
Gonoszságot fogantatnak és gonoszságot szülnek.
Vipera tojásait keltik ki és pókhálót szőnek;
Aki tojásaikból eszik, az meghal,
és abból, amit összezúznak, vipera tör ki.
Hálójuk nem lesz ruhává,
és nem takarják be magukat műveikkel;
műveik gonoszság művei,
és erőszakos cselekedet van a kezükben.
Lábuk gonoszságra fut,
és ártatlan vér kiontására sietnek;
gondolataik gonoszság gondolatai;
pazarlás és pusztulás van az útjukon.
A békesség útját nem ismerik,
és nincs igazság az ő útjaikon;
görbe utakat készítettek maguknak;
Aki arra az útra lép, nem ismeri meg a békességet.

a. Vérrel szennyezett a kezetek: Gyakorolták és helyeselték az erőszakot és a gyilkosságot.

b. Ajkaitok hazugságokat beszéltek: Könnyedén és rendszeresen hazudtak.

c. Senki sem követel igazságot: Nem osztoztak Isten szívében abban, hogy mi az igazságos és jó; mindenki egyszerűen csak a saját javára gondolt. Az igazság és az igazság is távoli fogalmak voltak, és az igazság helyett üres szavak, az igazság helyett hazugságok voltak.

i. Motyer az üres szavakról: “Ézsaiás nem leírja, hanem diagnosztizálja. Lehet, hogy azt hiszik, hogy értelmesen cselekszenek, de valójában az egész értelmetlen.”

d. Gonoszt szülnek és gonoszságot szülnek, mintha kígyók lennének, amelyek még gonoszabb kígyókat szülnek, és nem hoznak mást, csak halált (aki a tojásaikból eszik, meghal) és még több gonoszságot (abból, amit összezúznak, vipera tör ki).”

i. Clarke tovább szövi a pókhálót: “Összeesküvéseikkel hálót szőnek, csapdákat állítanak szorgalmasan, nagy fáradsággal és mesterkéltséggel, amivel szegény felebarátaikat bonyodalmakba és zűrzavarokba keverik és belekeverik, és így felfalják őket, ahogy a pók szövi a hálóját, hogy legyeket fogjon, és aztán táplálkozzon belőlük.” De az ő hálójuk soha nem fogja őket betakarni Isten előtt; az ő hálójuk nem lesz ruhává, és nem fogják magukat betakarni a műveikkel.

e. Az erőszakos cselekedet az ő kezükben van. Lábaik a gonoszsághoz szaladnak: Mind a kezük, mind a lábuk a bűnnek van adva. De ezzel még nincs vége: még a gondolataik is gonoszság gondolatai.

f. Görbe utakat készítettek maguknak: aki arra az útra lép, nem ismeri meg a békét: Választásuk és a következmények egyértelműek. Görbe útjaik soha nem vezetik őket a béke útjára, ami a békét jelenti a shalom teljes értelmében.

i. Pál a Róma 3:15-17-ben Ézsaiás 59:7-8-at idézi. Ezt a részt más ószövetségi szakaszokkal összekapcsolva arra használja, hogy bemutassa, hogy az ember “tetőtől talpig” bűnös

ii. Mindezen bűnök fényében elképesztő – teljesen elképesztő -, hogy Isten népe még mindig azt hihette (mint az Ézsaiás 59:1-ben), hogy a probléma Istennel van, és nem velük!

B. A bűn hatásait a nép látja.

1. (9-11) Bűnük miatt sötétség támad.

Ezért az igazságosság távol van tőlünk,
és az igazságosság sem ér el minket;
Fényt keresünk, de sötétség van!
Fényességre vágyunk, de sötétségben járunk!
A falat tapogatjuk, mint a vakok,
És tapogatózunk, mintha nem lenne szemünk;
Megtorpanunk délben, mint alkonyatkor;
Mi olyanok vagyunk, mint a halottak a kietlen helyeken.
Mindnyájan morogunk, mint a medvék,
És szomorúan nyögünk, mint a galambok;
Az igazságot keressük, de nincs;
A megváltást, de az távol van tőlünk.

a. Ezért az igazságosság távol van tőlünk, és az igazságosság sem ér utol minket: Mivel Isten népét nem érdekelte az igazságosság, Isten nem áldotta meg vele őket. Mivel Isten népét nem érdekelte az igazságosság, Isten nem áldotta meg vele őket. Ez Jézusnak a Máté 13:12-ben megfogalmazott elve: “Akinek van, annak több adatik, és bőségben lesz része; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

b. Világosságot keresünk, de sötétség van: Miután pedig átadták magukat a sötétségnek, amikor a világosságot akarják, az nincs ott. Amikor mindig van világosság, ahová mehetsz, a sötétséget “szórakoztatónak” érzed. Titokzatosnak és kalandosnak tűnik. De amikor a fényt elveszik, kétségbeesünk a sötétségben.”

2. (12-15a) Bűneik megvallása és bűnösségük beismerése.

Mert vétkeink megsokasodtak előtted,
és bűneink tanúskodnak ellenünk,
mert vétkeink velünk vannak,
és ami vétkeinket illeti, ismerjük azokat:
hogy vétkeztünk és hazudtunk az Úr ellen,
és eltávolodtunk Istenünktől,
elnyomást és lázadást beszélünk,
hazugság szavait gondoljuk és mondjuk ki szívből.
Az igazság elfordul,
és az igazságosság távol áll,
mert az igazság elesett az utcán,
és a méltányosság nem léphet be.
Így az igazság elbukik,
és aki a gonosztól eltér, zsákmányul ejti magát.

a. Bűneink tanúskodnak ellenünk… Az igazság messze áll: Most Isten népe jobb helyen van. Megvizsgálták a valóságot, és úgy látják a dolgokat, ahogyan azok vannak. Már nem hibáztatják Isten “megrövidített kezét” vagy “nehéz fülét”. Tudják, hogy a saját bűneik miatt áll távol az igazságosság.

C. Az üdvösséget és a megváltást az Úr látja.

1. (15b-16a) Amit az Úr látott.

Aztán látta az Úr, és megharagudott rá
, hogy nincs igazságosság.
Látta, hogy nincs ember,
és csodálkozott, hogy nincs közbenjáró.

a. Látta az Úr, és megharagudott rá, hogy nincs igazságosság: Isten népének állapota nem volt titok az Úr előtt. Az Ézsaiás 59:12-15a-ban kiáltották, hogy milyen kétségbeejtő volt a helyzetük – és az Úr mindvégig tudta ezt.

b. Látta, hogy nincs ember, és csodálkozott, hogy nincs közbenjáró: Nemcsak Isten népének állapota volt rossz; de senki sem vállalta közülük a vezetést a helyzet rendbetételében. Hol volt az az ember, aki vezette volna a népet az igazságosságban? Nem lehetett megtalálni. Hol volt a közbenjáró, aki Isten ügyét képviselte volna a nép előtt, és a nép bűnbánatát az ő Istenük előtt? Nem találtak közbenjárót.

2. (16b-19) Amit az Úr tett.

Ezért a saját karja hozott neki szabadulást,
és a saját igazsága, az támogatta őt.
Mert felvette az igazságot, mint mellvértet,
és az üdvösség sisakját a fejére;
A bosszúállás ruháját öltötte magára ruhának,
és buzgósággal öltözött fel, mint köpenyt.
Tetteik szerint, aszerint fog megfizetni,
bosszút állni ellenfeleinek,
megbosszulni ellenségeinek,
a partvidékeket teljesen meg fogja fizetni.
Így fogják félni
az Úr nevét nyugatról,
és dicsőségét a napkeltétől fogva,
mikor az ellenség árvízként jön,
az Úr Lelke zászlót emel ellene.

a. Ezért a saját karja hozta meg számára az üdvösséget: Isten várta és várta, hogy az engedetlen Izrael hozzá forduljon. Várt és várt egy emberre, aki visszavezeti őket hozzá, vagy egy közbenjáróra, aki esedezik előtte. Senki sem jelentkezett; így az Úr maga tette meg. Ha egy ember vagy egy közbenjáró lépett volna elő, az sok csapástól kímélte volna meg Izraelt. De az a tény, hogy nem lépett elő ember, vagy közbenjáró, nem siklatta ki Isten tervét. Várt, hogy egy emberen keresztül együttműködve működjön. Várt, hogy egy közbenjárón keresztül működjön. De Isten munkája akkor is folytatódott, ha senki sem jelentkezett!

b. Felvette az igazságosságot mint mellvértet, és az üdvösség sisakját a fejére: Senki sem lépett elő, hogy az Úrral együtt dolgozzon, ezért az Úr felveszi a páncélját, és elindul, hogy elpusztítsa ellenségeit, megvédje népét, és dicsőítse nevét!

i. A legtöbb ember nem veszi észre a kapcsolatot az Ézsaiás 59:17-18 és Pál apostolnak az Efézus 6:10-17-ben a lelki fegyverzetünkről szóló megjegyzései között. Ebben a szakaszban Pál ezt a fegyverzetet Isten teljes fegyverzetének nevezi, és abban az értelemben Isten fegyverzete, hogy az az Ő tulajdona – elvégre Ő használja itt az Ézsaiás 59:17-18-ban -, és Ő engedi, hogy használjuk, hogy harcoljunk érte.

ii. Talán összefüggést láthatunk. Ha mi nem vesszük fel Isten fegyverzetét, és nem harcolunk érte, akkor végül Isten fogja magára ölteni, és harcolni fog az Ő dicsőségéért. De Isten azt részesíti előnyben, hogy bennünk és általunk munkálkodik, és mi használjuk az Ő fegyverzetét.

c. Így fogják félni az Úr nevét nyugatról, és dicsőségét a napkeltétől fogva: Ez azt mutatja, hogy a végeredmény csodálatos lesz. Az Ő végső győzelmében – amelyben azt akarja, hogy részt vegyünk, de amit velünk vagy nélkülünk fog megvalósítani – az Úr dicsősége ismert és tisztelt lesz keletről nyugatra.

d. Amikor az ellenség áradatként érkezik, az Úr Lelke zászlót emel ellene. Az Úr ellenségei soha nem fognak győzedelmeskedni felette. Még ha árvízként jönnek is be, és megállíthatatlannak tűnnek, az ÚR harci zászlót emel ellene, és megállítja. Isten megadja népének azt a dicsőséges kiváltságot, hogy több legyen, mint győztes (Róma 8:37), de győzni fog velünk vagy nélkülünk.”

3. (20-21) Amit az ÚR mondott:

“Eljön a Megváltó a Sionra,
és azokra, akik megtérnek a vétkektől Jákobban.”
Az ÚR mondja:

“Ami engem illet – mondja az ÚR -, ez az én szövetségem velük: Az én Lelkem, amely rajtad van, és az én igéim, amelyeket a te szádba adtam, nem távoznak el a te szádból, sem a te utódaid szájából, sem a te utódaid utódainak szájából,” mondja az Úr, “ekkortól fogva és mindörökké.”

a. A Megváltó eljön a Sionra: Miután harmadik személyben beszélt a prófétán keresztül, most az Úr első személyben beszél a prófétán keresztül. Amikor beszél, kijelenti: a Megváltó – a góel – eljön Sionba.

i. A góel – néha rokon-megváltónak fordítják, itt egyszerűen Megváltónak – konkrétan meghatározott szerepet töltött be Izrael családi életében. A rokon-megváltó volt felelős azért, hogy kivásárolja egy izraelita társát a rabszolgaságból (3Mózes 25:48). Felelős volt azért, hogy “vérbosszúálló” legyen, hogy a családtag gyilkosa feleljen a tettéért (4Mózes 35:19). Felelős volt azért, hogy visszavásárolja az elvesztett családi földet (3Mózes 25:25). És felelős volt azért, hogy továbbvigye a család nevét azáltal, hogy feleségül vesz egy gyermektelen özvegyet (5Mózes 25:5-10). Ezekből láthatjuk, hogy a góel, a rokon-megváltó felelős volt a család személyének, vagyonának és utódainak védelméért.

ii. Amikor a New King James Version nagybetűvel írja a Megváltót, akkor ezt helyesen teszi – mert a mi goelünk Jézus Krisztus. Ő a mi közeli rokonunk, mert istenségét tökéletes emberséggel egészítette ki. Ő az, aki kivásárol minket a rabszolgaságból. Ő az, aki megbosszulja a velünk szemben elkövetett sérelmeket. Ő védi örökségünket, és megáldja és őrzi utódainkat. Az Úrnak ezt az ígéretét az Ézsaiás 59:20-ban át lehetne fogalmazni: “Elküldöm Messiásomat, az egész emberiség megváltóját, a názáreti Jézust!”

b. Azoknak, akik elfordulnak a vétkektől: Kihez jön a Megváltó? Azokhoz, akik elfordulnak a vétkektől. A góel csak azoknak dolgozott, akik kérték a szolgálatait, és tudták, hogy szükségük van rá.

c. Az én Lelkem, aki rajtad van, és az én szavaim… nem távoznak el a szádból… ez időtől fogva és mindörökké: A szövetség, amelyet Isten köt népével, maradandó Lelket és maradandó igét ígér. Isten mind a Lélek, mind az Ige által valósítja meg célját az emberekben és az egész teremtésen keresztül.