A. “Hallgassatok rám.”

1. (1-3) Hallgassatok rám! Az Úr múltbeli hűsége a jövőbeli áldás ígérete.

“Hallgassatok rám, ti, akik az igazságot követitek,
ti, akik az Urat keresitek:
Nézzetek a sziklára, amelyből kifaragattatok,
és a gödörre, amelyből kiásattatok.
Nézzetek Ábrahámra, a ti atyátokra,
és Sárára, aki szült titeket,
mert egyedül őt hívtam el,
és megáldottam és megnöveltem őt.”
Mert az Úr megvigasztalja Siont,
megvigasztalja minden pusztaságát,
Édenhez hasonlóvá teszi pusztaságát,
és pusztáját az Úr kertjévé,
öröm és vigasság lesz benne,
hálaadás és dallam hangja.

a. Hallgassatok rám, ti, akik az igazságot követitek: Az Úr itt az Ő népéhez szól, de az Ő népe nehezen hallgatott rá. Ezért ebben a fejezetben háromszor hangzik el a felszólítás: Hallgassatok rám.

b. Nézzetek a sziklára, amelyből kifaragattatok….. Nézz Ábrahámra, az atyádra, és Sárára, aki szült téged: Isten azt tanácsolja népének, hogy tekintsenek az Ő munkájára az Ő népében az elmúlt napokban. Ez Isten hozzánk intézett igéjének egyik nagy dicsősége; elmondja nekünk, hogyan bánt Isten az Ő népével, és hitet és útmutatást ad nekünk az Ő munkájához az életünkben – ha hallgatunk rá.

i. Amikor Ézsaiás itt beszélt hozzájuk, Isten népe elkeserítő helyzetben volt. Vereséget éreztek, és a próféta azt mondta nekik, hogy tekintsenek Isten munkájára az Ő népében és az Ő népe által a múlt napjaiban.

ii. “Ha egy keresztényt egyszer felemészt a csüggedés és a hitetlenség, nagyon sok minden kell ahhoz, hogy kirázza belőle. Ez a két érzelem a Sátán mesterfogásai. Amíg Isten gyermeke fenntartja a dicsőítés és az Úrba vetett bizalom magatartását, addig legyőzhetetlen. Ha az ördög egyszer elkedvetleníti őt, akkor az a szerencsétlen ember nagyon meg fog kopogtatni!” (Redpath)

c. Mert egyedül hívtam, megáldottam és megnöveltem őt: Ábrahám egy ember volt, egy egyszerű családból. Isten mégis egyedül hívta el és megnövelte őt. Ennek emlékeztetnie kell az Ő mai népét arra, hogy Istennek nincs szüksége sok emberre ahhoz, hogy nagy művet végezzen. Egyedül is megáldhat és megnövelhet egy embert. Ézsaiás azt akarta, hogy Isten népe – itt a Babilonból visszatérő száműzöttekre és Izrael végső újbóli összegyűjtésének népére gondolunk – ne csüggedjen el kis létszámuk miatt, hanem ismerje fel, hogy ahogyan Ábrahámmal és Sárával nagy dolgokat tett, úgy rajtuk keresztül is nagy dolgokat tud tenni.

d. Mert az Úr megvigasztalja Siont… Olyan lesz a pusztasága, mint Éden… Öröm és boldogság lesz benne: Ábrahámra és Sárára való emlékezésnek reményt kell adnia nekik erre az ígéretre. Az ígéret túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, de ha hűségesen emlékeznek Isten olyan emberekben végzett munkájára, mint Ábrahám és Sára, akkor lesz elég hitük ahhoz, hogy elhiggyék Isten ígéretét ma is.

i. Ez megmutatja, hogy Isten mások életében végzett munkája által mi is részesülhetünk előnyökben. Amikor arról hallunk, hogy Isten mit tett és tesz mások életében, az erősítheti a hitünket Isten munkájához a saját életünkben.

e. Olyan lesz az ő pusztasága, mint az Éden, és az ő pusztasága, mint az Úr kertje: Ez arra emlékeztet bennünket, hogy bár ezek az ígéretek a babiloni fogságból való visszatérésben már majdnem beteljesedtek, végső beteljesedésük az újra összegyűjtött, megáldott és megmentett Izraelben lesz az ezredfordulón.

2. (4-6) Figyeljetek! Az Úr üdvössége és igazsága örökké tart.

“Hallgassatok rám, népem,
és hallgassatok rám, ó, népem:
Mert tőlem származik majd a törvény,
és igazságomat megpihentetem
mint a népek világosságát.
Az én igazságom közel van,
Az én üdvösségem elment,
És az én karom megítéli a népeket;
A tengerpartok várnak majd rám,
És az én karomban bíznak majd.
Növeld fel szemedet az égre,
és nézd meg a földet alant.
Mert az egek eltűnnek, mint a füst,
a föld megöregszik, mint a ruha,
és akik rajta laknak, ugyanúgy meghalnak,
de az én üdvösségem örökké tart,
és az én igazságom nem szűnik meg.

a. Igazságomat a népek világosságaként fogom megpihenni: Amikor az Úr végül újjászüli, megáldja és megmenti Izraelt, az egész világra is felragyogtatja igazságosságát – Izraelre (az Én nemzetemre) és minden nemzetre (a népekre).

b. Mert az egek eltűnnek, mint a füst, a föld elöregszik, mint a ruha: Ezek a Jézus második eljövetelével kapcsolatos jelenségekre utalnak (Máté 24:35, 2Péter 3:7-10, Jelenések 6:12-17). Ez az a végső időpont, amikor az Úr igazságossága megmutatkozik Izraelnek és minden nemzetnek.

i. Az Úr ítélete nemcsak a teremtésben nyilvánul meg, hanem az emberiségen is: Akik benne laknak, ugyanúgy fognak meghalni.

c. De az én üdvösségem örökké megmarad, és igazságom nem szűnik meg: Akik a földhöz (nem az éghez) kötődnek, azok el lesznek vetve, és még a föld is eltűnik. De Isten igazsága és üdvössége soha. Ezek megmaradnak és maradandóbbak, mint még az ég és a föld is. Nem kell attól félnünk, hogy Isten megváltoztatja a jellemét (igazságosságom) vagy a rólunk alkotott véleményét (üdvösségem). Erre érdemes odafigyelni.

3. (7-8) Figyeljetek! Féljetek Istentől, ne az embertől.

“Hallgassatok rám, ti, akik ismeritek az igazságot,
ti emberek, akiknek a szívében van az én törvényem:
Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,
és ne féljetek a sértéseiktől.
Mert a moly felemészti őket, mint a ruhát,
és a féreg megeszi őket, mint a gyapjút;
De az én igazságom örökké megmarad,
és az én üdvösségem nemzedékről nemzedékre.”

a. Hallgassatok rám… Ne féljetek az emberek gyalázkodásától: Ismerve az Úr igazságának és üdvösségének állandóságát, és a gonoszok mulandóságát (Mert a moly felemészti őket, mint a ruhát), hallgassunk Istenre, és ne féljünk az emberektől.

i. Nem tudom elképzelni, hogy egy igaz ember azt mondja: “Szeretem Krisztust, de nem akarom, hogy mások megtudják, hogy szeretem őt, nehogy kinevetnének. Ez olyan ok, amiért nevetni kell, vagy inkább sírni. Félsz attól, hogy kinevetnek? Ó, uram, ez bizony gyáva félelem!” (Charles Spurgeon, Az Isten iránti szeretet titka)

ii. “Mégis gyáva vagy. Igen, írd le magyarul: gyáva vagy. Ha valaki így nevezne téged, elvörösödnél; és talán semmilyen más témára vonatkoztatva nem vagy gyáva. Milyen szégyenletes dolog, hogy miközben minden másban bátor vagy, Jézus Krisztussal kapcsolatban gyáva vagy. Bátor a világhoz és gyáva Krisztushoz képest!” (Charles Spurgeon, Cheer for the Worker, and Hope for London)

b. De az én igazságom örökkévaló lesz, és az én üdvösségem nemzedékről nemzedékre: Tudva, hogy az Úr igazsága és üdvössége állandó, a gonoszok ellenállása és gúnyolódása pedig átmeneti, erősnek kell maradnunk a hitben. Erre érdemes odafigyelni.

B. “Ébredj, ébredj!”

1. (9-16) Ébredj fel az Úr hatalmára és nagyságára.

Ébredj, ébredj, öltözz erőre,
Ó, az Úr karja!
Ébredj, mint a régi időkben,
a régi nemzedékekben.
Nem te vagy-e az a kar, amely szétvágta Ráhábot,
és megsebezte a kígyót?
Nem te vagy-e az, aki kiszárította a tengert,
a nagy mélység vizeit;
Aki a tenger mélységét úttá
tette, hogy a megváltottak átkeljenek rajta?
Így térnek vissza az Úr váltságosai,
És énekelve jönnek a Sionra,
Örökké tartó örömmel a fejükön.
Örömöt és boldogságot nyernek,
A bánat és a sóhajtás elszáll.
“Én, én vagyok az, aki megvigasztal titeket.
Kik vagytok ti, hogy féltek
Az embertől, aki meg fog halni,
és az ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?
És elfeledkezel az Úrról, a te Teremtődről,
Aki kinyújtotta az eget
És lerakta a föld alapjait,
És szüntelenül félsz minden nap
Az elnyomó haragja miatt,
Amikor pusztítani készül.
És hol van az elnyomó haragja?
A fogoly száműzött siet, hogy megszabaduljon,
Hogy ne haljon meg a gödörben,
És kenyere ne fogyjon el.
De én vagyok az Úr, a te Istened,
Aki megosztotta a tengert, amelynek hullámai zúgnak-
A Seregek Ura az ő neve.
És én adtam szavaimat a te szádba,
És beborítottalak kezem árnyékával,
Hogy beültessem az eget,
Fektessem a föld alapjait,
És mondjam Sionnak: “Te vagy az én népem.””

a. Ébredj, ébredj, vegyél erőt, Uram karja: Itt a hívő hívő az Úrhoz kiált, tőle várja a megváltást. Tudnak Isten nagy tetteiről a múltban (Ébredj, mint a régi időkben), de kérik Istent, hogy most cselekedjen értük.

i. Érdekes módon, bár így van megfogalmazva (és jogosan), valójában inkább a hitre való ébresztés a hívő számára, mint Isten felébresztésének kísérlete. A Zsoltárok 121:4 emlékeztet bennünket: Íme, aki megtartja Izraelt, nem szunnyad és nem alszik. Mégis csodálatos a hívő számára, hogy így hívja az Urat, mert felébreszti a hitünket.

b. Nem Te vagy-e az a kar, amely szétvágta Ráhábot, és megsebezte a kígyót? Isten nagy tettei között megemlékezünk Ráháb legyőzéséről. De mikor vágta szét Isten Ráhábot, és mikor sebezte meg a kígyót? A Ráháb név gőgöt jelent, és az Édenkert óta a kígyót a Sátánnal hozzák összefüggésbe (1Mózes 3:1-6). Ez költői nyelven szól Isten győzelméről a Sátán felett, ahogyan a Zsoltárok 89:10-ben is.

c. Így térnek vissza az Úr megváltottai, és énekelve jönnek a Sionra: Miután minden ellenséget legyőztek, és minden akadályt elhárítottak, Isten népe helyreáll. Ez egy másik ígéret, amelynek egyszerre van közeli és végső beteljesedése.

d. Kik vagytok ti, hogy féltek egy olyan embertől, aki meg fog halni: Ilyen dicsőséges ígéretekkel és egy ilyen hatalmas Istennel nincs okunk félni az embertől. Az ember soha nem tudja visszafordítani Isten életünkre vonatkozó tervét. Isten nagy hatalmához képest olyanok, mint a fű.

e. Elfeledkeztél az Úrról, a te Teremtődről… Folyamatosan féltél minden nap: A kettő együtt jár. Csak akkor fogunk minden nap folyamatosan félelemben élni, ha elfelejtjük az Urat. Ha elfelejtjük az Urat, elfelejtjük az Ő gyengéd szeretetét és gondoskodását irántunk: És azt mondom Sionnak: “Ti vagytok az én népem”. Erre érdemes ébren lenni.

i. Az a mondat, hogy beborítottalak kezem árnyékával, arra emlékeztet bennünket, hogy Isten hogyan borította be kezével Mózest, amikor Mózes elbújt a sziklába, és az Úr dicsőségét Mózes elé tárta (2Móz 33:17-23).

ii. Az Úr ugyanígy oltalmazza és védelmezi népét. Semmi sem jut el hozzánk, hacsak nem ment át előbb az Ő tanácsán. “Tedd fel újra a kérdést: ‘Hol van az elnyomó haragja? És jön a válasz: Isten irányítása alatt áll. Még a Sátán is, a legádázabb ellenséged, – Isten teremtette őt, Isten kormányozza őt, Isten azt tehet vele, amit akar. Ami pedig azt a szegénységet illeti, amelytől félsz, nem fog bekövetkezni, hacsak Isten meg nem engedi; és ha mégis bekövetkezik, az Úr enyhíthet rajta”. (Spurgeon)

2. (17-23) Ébredj fel Isten haragjának valóságára.

Ébredj, ébredj!
Kelj fel, Jeruzsálem,
te, aki ittál az Úr kezéből
haragjának poharát,
megittad a reszketés poharának hordalékát,
és kiürítetted azt.
Nincs, aki vezesse őt
Minden fia között, akiket szült;
Nincs, aki kézen fogná őt
Minden fia között, akiket szült.
Ez a két dolog jutott el hozzátok;
Ki fog sajnálni titeket?
Vesztés és pusztulás, éhség és kard-
Ki által vigasztallak titeket?
Fiaid elájultak,
Minden utca élén fekszenek,
Mint az antilop a hálóban,
Megteltek az Úr haragjával,
A te Istened dorgálásával.
Ezért kérlek, halld meg ezt, te nyomorgó,

És részeg, de nem bortól.
Így szól a te Urad,
Az Úr és a te Istened,
Aki kiáll népének ügyéért:
“Íme, kivettem kezedből
a reszketés poharát,
haragom poharának hordalékát,
nem kell többé innod belőle.
De azoknak a kezébe adom, akik nyomorgatnak téged,
Akik azt mondták neked,
“Feküdj le, hogy átgázoljunk rajtad.”
És te úgy fektetted le testedet, mint a földet,
És mint az utcát, azok számára, akik átgázolnak rajtad.”

a. Ébredj, ébredj! Állj fel, ó Jeruzsálem! Ez az ébresztő felhívás egyenesen Jeruzsálemnek szól. Isten népe néha lelkileg “elalszik”, és fel kell ébreszteni. A Róma 13:11-12 szerint: És ezt tegyétek, mert tudjátok az időt, hogy most van itt az ideje, hogy felébredjetek az álomból; mert most közelebb van a mi üdvösségünk, mint amikor először hittünk. Az éjszaka már messze elmúlt, a nap már közel van. Vessük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyverzetét.

b. Ti, akik az Úr kezéből ittátok haragjának poharát: Az Ószövetségben az ítélet gyakori képe Isten haragjának vagy haragjának pohara. A gondolat az, hogy Isten az Ő haragjának “teli” poharát adja azoknak, akik ítélet alatt állnak, és meg kell inniuk azt. Itt Isten arra hívja Jeruzsálemet, hogy emlékezzenek arra, hogy az Úr kezéből itták meg haragjának poharát, amikor megtapasztalták Isten ítéletét a babiloniak révén.

i. Ha lehet, a kép még erősödik is: Megittátok a reszketés poharának hordalékát, és kiürítettétek azt. Jeruzsálem nemcsak megitta a poharat, hanem ki is ürítette azt – a pohár alján lévő hordóig ivott. Megtapasztalták a pusztulást és a pusztulást, az éhínséget és a kardot, és ez volt Isten pohara számukra.

ii. Ez az erőteljes kép járt Jézus fejében, amikor a kereszthalála előtti éjszakán a Gecsemáné kertben imádkozott. Amikor így imádkozott: Atyám, ha ez a te akaratod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazonáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg (Lukács 22:42), akkor Isten haragjának poharára gondolt, amelyet a kereszten készült – a kortyig – meginni.

c. Íme, kivettem kezedből a reszketés poharát, haragom poharának kortyát; többé nem iszol belőle: Az Úr tudja, mikor kell adnia a poharat, és mikor kell elvennie népétől. Most van itt az ideje a megváltásuknak és ellenségeik megszégyenítésének, így ígéri az Úr: A titeket nyomorgatók kezébe adom. Mindig ébernek kell lennünk Isten időzítésére és szerető ígéreteire.

i. “Amikor a hit gyenge, az emberek rettenetesen sietnek, de az erős hit nem ítéli meg, hogy az Úr laza az ígéretét illetően. Mivel Isten végtelen nyugalommal valósítja meg célját, szereti azt a hitet, amely türelmes, és nem ma vagy másnap várja jutalmát. “Aki hisz, nem fog sietni”: vagyis nem fog szégyenkezni vagy zavarba jönni a jelenlegi megpróbáltatások miatt, hogy hitetlen cselekedetekre siessen. A hit az időket és az időket Istennél hagyja, akihez tartoznak”. (Spurgeon)

ii. Akik azt mondták nektek: “Feküdjetek le, hogy átjárhassunk rajtatok”: Ez a “barbár gyakorlat… jól dokumentált az ókori Közel-Keleten, különösen, de nem kizárólag asszír feliratokban szerepel” (Grogan). De Isten megadja ezt a megaláztatást azoknak, akik megalázták az Ő népét.