A. Az Úr kérdése Sionhoz.

1. (1-2a) Isten valóban törődik, és szeretettel szembesíti Sionban azokat, akik kételkedtek a róluk való gondoskodásában.

Így szól az Úr:
“Hol van az anyád válási bizonyítványa,
akitől elváltam?
Vagy melyik az én hitelezőim közül, akinek eladtalak?
A ti vétkeitekért adtátok el magatokat,
és a ti vétkeitekért vették el anyátok.
Miért, amikor eljöttem, nem volt ott senki?
Miért, amikor hívtam, nem volt ott senki, aki felelt volna?

a. Hol van az anyád válási bizonyítványa: Lényegében Isten így szól a kételkedő Sionhoz: “Azt mondod, hogy már nem törődöm veled. Azt mondod, hogy elváltam tőled. Rendben van hát, mutasd be az okiratot. De nincs, mert nem váltam el tőled. Meg fogjátok látni, hogy vétkeitekért eladtátok magatokat. Ez a ti hibátok, és senki másé.”

i. “Izrael népe a száműzetésben elvált feleséghez hasonlítja magát, akit Isten elfelejtett és elhagyott. Az Úr megszakítja ezt a fajta gondolkodást, és az Ő népéhez intézett kihívással tör be, mondván: “Hol van a válólevél? Mutassátok be! Mutassátok be a számlát, és mutassátok meg, hol váltam el tőletek”. De Izrael nem képes erre. Természetesen nem találja meg, mert Ő soha nem adta oda neki. Isten nem válhat el azoktól, akiket szövetségi kapcsolatba vett magával”. (Redpath)

ii. “A válás a kimeríthetetlen szeretetet vádolja kudarccal; a rabszolgaság a szuverén hatalmat gyengeséggel, a szuverén erőforrásokat pedig elégtelenséggel vádolja. Az igazság azonban egészen más, mert mindez a bűnök esedékes jutalmáról szólt”. (Motyer)

b. Miért, amikor jöttem, nem volt ott senki: Látva, hogy Sion bajai a saját engedetlenségükből erednek, hol van az az ember, aki kiáll Izraelért? Ki fogja képviselni ügyüket Isten előtt?

i. Vagy lehet egy másik értelme is: “Az Úr itt egy olyan férfihoz és családapához hasonlítja magát, akivel saját felesége és gyermekei gyalázatosan bánnak. Amikor hazaérkezett, senki sem fogadta, és amikor hívta, senki sem válaszolt neki. Ennélfogva Őt, akinek joga volt minden tiszteletükre, úgy kezelték, mint egy jogtalan embert.” (Bultema)

2. (2b-3) Isten igenis törődik, és emlékezteti Siont az Ő hatalmára.

Egyáltalán megrövidült-e a kezem, hogy nem tud megváltani?
Vagy nincs hatalmam megszabadítani?
Megdorgálásommal kiszárítom a tengert,
a folyókat pusztasággá teszem,
a halak bűzlenek, mert nincs víz,
és szomjan halnak.
Sötétségbe öltöztetem az eget,
és zsákruhává teszem takarójukat.”

a. Megrövidült-e egyáltalán a kezem, hogy nem tud megváltani: Az Úr most válaszol saját kérdésére. A válasz erre a költői kérdésre egy határozott “Nem”. Sion kételyei ellenére az Úr hatalma és tekintélye megkérdőjelezhetetlen.

b. Feketeségbe öltöztetem az eget: Az ég gyászban van Isten népének bűne és hitetlensége miatt. “Ó, a szomorúság Isten szívében – a fájdalom, a fájdalom, a kín, a gyötrelem, a szenvedés – amikor gyermekei vétkeznek!… A bűn Isten népének életében feketeséggel és zsákruhával öltözteti az eget.” (Redpath)

i. Spurgeon ezt a keresztre feszítéssel hozza összefüggésbe: “Az itt feljegyzett utolsó csodát, nevezetesen azt, hogy zsákruhával borította be az eget, a mi Urunk még halálos agóniájában is végrehajtotta. Azt olvassuk, hogy nagy délben a napot elfátyolozták, és három fekete órára sötétség borult az egész országra. Csodák csodája, ő, aki ott lógott véresen, véghezvitte ezt a hatalmas csodát! A nap ránézett a kereszten lógó férfira, és mintha elborzadt volna, eltakarta az arcát, és tízszeres éjszakában haladt tovább. Jézus könnyei eloltották a nap fényét. Ha haragudott volna, talán örökre kioltotta volna a fényét; de az ő szeretete nemcsak helyreállította ezt a fényt, hanem ezerszer értékesebb fényt adott nekünk, az örök élet és öröm fényét is.”

B. Az Úr szolgájának, a Messiásnak állhatatos engedelmessége.

1. (4-5) Isten gondviselése drámai módon mutatkozik meg a Messiásnak az Úrnak való engedelmességében.

“Az Úr Isten adta nekem
A tanultak nyelvét,
hogy tudjam, hogyan szóljak
Egy szót az időben annak, aki megfáradt.
Ő ébreszt engem reggelről reggelre,
Ébresztette fülemet, hogy halljak, mint a tanultak.
Az Úr ISTEN megnyitotta fülemet,
és én nem lázadtam,
és nem fordultam el.

a. Az Úr ISTEN a tanult emberek nyelvét adta nekem: A Messiás most ismét prófétai módon szólal meg, kifejtve, hogy az Úr Isten adta neki a bölcs beszéd képességét. De milyen célból? Hogy a kellő időben szóljon egy szót annak, aki elfáradt. Milyen dicsőségesen használja a tanult emberek nyelvét!

b. Reggelről reggelre felébreszt Engem: A Messiás prófétai módon beszél az Atya Istennel való mindennapi, csodálatos, mély közösségéről. Ezekben az időkben Jézus hallott az Atyjától, ezért mondhatta, hogy felkelti az én fülemet, hogy halljam, mint a tanultakat. A Messiás azért tudott a tanultak nyelvén beszélni, mert az Istennel töltött mindennapi időben megtanult úgy hallani, mint a tanultak.”

c. Az Úr Isten megnyitotta a fülemet, és én nem voltam lázadó: A Messiás prófétikusan szólva visszatekint a 2Mózes 21:5-6-ban leírt szokásra, amikor a szolga készséges rabszolgája lett a gazdájának. Ennek a készséges szolgának a jele az volt, hogy a gazdája bejárati ajtajának a bejárati ajtaja ellenében egy szúrással megnyitották a fülét. Ez a Messiásnak az Úr ISTEN iránti teljes alávetettségéről beszél.

i. Ha a szolga a hatéves szolgaság után egy életre szóló elkötelezettséget akart tenni a gazdája mellett – a gazda jóságának és a szolga számára adott áldásainak fényében -, akkor ezzel a szertartással egy életre szóló elkötelezettséget tehetett a gazdája mellett. Ezt az elkötelezettséget nem adósság vagy kötelezettség motiválta, csak a gazda iránti szeretet.”

ii. A szertartás során a szolga fülét átszúrták – kinyitották – egy tőrrel, tanúk jelenlétében – ezután örökké szolgálni fog neki (2Mózes 21:5-6). A Zsoltárok 40:6 is beszél erről a szertartásról, amely az Atya és a Fiú között zajlik, ahol a zsoltáros prófétai módon beszél a Messiás számára: Áldozatot és áldozatot nem kívántál, fülemet megnyitottad. Jézus tökéletes szolgája volt az Atyának (Filippi 2:7).

2. (6-9) Az Úr gondviselése abban a bátor nagyságban mutatkozik meg, ahogyan a Messiás alávetette magát az Úrnak:

Hátamat odaadtam azoknak, akik megütöttek,
és arcomat azoknak, akik kitépték szakállamat,
nem rejtettem el arcomat a szégyen és a köpés elől.
“Mert az Úr Isten megsegít engem;
Ezért nem szégyenülök meg;
Ezért állítottam arcomat, mint a kovakövet,
és tudom, hogy nem fogok szégyenkezni.
Mi közel van, aki megigazít engem;
Ki fog velem vitatkozni?
Hagy álljunk együtt.
Ki az én ellenfelem?
Menjen közel hozzám.
Az Úr Isten biztosan megsegít engem;
Ki az, aki elítél engem?
Minden megöregszik, mint a ruha;
a moly megeszi őket.

a. Odaadtam hátamat azoknak, akik megütöttek, és orcámat azoknak, akik kitépték a szakállamat; nem rejtettem el arcomat a szégyen és a köpködés elől: Ez a prófécia dermesztő részletességgel beszél a Messiás szenvedéseiről. Tudjuk, hogy Jézust hátba verték (Márk 15:15). Tudjuk, hogy Jézust arcon verték (Lukács 22:63-65). Tudjuk, hogy Jézust kigúnyolták és leköpték (Márk 15:19-20).

i. Az evangéliumok nem tesznek konkrét említést azokról, akik a keresztre feszítés előtti szenvedésének részeként kitépték Jézus szakállát, de Ézsaiás e szakaszából tudjuk, hogy ez megtörtént. Milyen szörnyű kínokat élt át Jézus! Még annál is többet, mint amit az evangéliumi írók elmagyaráznak nekünk! “A prófécia nyelve van előttünk, de olyan pontos, mintha az esemény pillanatában írták volna. Ézsaiás lehetett volna az egyik evangélista, olyan pontosan írja le azt, amit Megváltónk elszenvedett.” (Spurgeon)

ii. “A legmélyebb megaláztatást szenvedte el, mert valakinek a szőrét (a szakállát) kitépni és az arcát köpéssel beteríteni a közel-keleti felfogás szerint a legmegalázóbb szenvedés volt, amit egy embernek el lehetett szenvedni.” (Bultema)

iii. “Sokan közülünk nagyon szívesen és vidáman oda tudnánk adni Krisztusnak minden egészségünket és erőnket, és minden pénzünket; de amikor a hírnévre kerül a sor, érezzük a szorítást. Ha megrágalmaznak, ha valami mocskos dolgot mondanak rólad; ez túl sok húsnak és vérnek. Úgy tűnik, azt mondod: “Nem hagyom, hogy bolondot csináljanak belőlem, nem bírom elviselni, hogy csak egy szélhámosnak tekintsenek”; de Krisztus igazi szolgájának nem szabad hírnevet szereznie magának, amikor magára vállalja az ő Urának munkáját. Áldott Mesterünk hajlandó volt arra, hogy a legaljasabb és legalantasabb emberek gúnyolódjanak rajta”. (Spurgeon)

iv. Figyeljük meg figyelmesen: A hátamat adtam azt jelenti, hogy Jézus önként tette. Gondolhatjuk-e még mindig, hogy Isten nem törődik velünk?

b. Mert az Úr Isten megsegít engem: Mindezen szenvedés, megaláztatás és fájdalom közepette a Messiás rendíthetetlenül bízik az Úr Isten segítségében.

i. Vajon nekünk is lehet ugyanilyen bizalmunk Istenben? “Szánalmas, ha a keresztény megtagadja a szenvedést, és harcos emberré válik, kiáltozva: “Ki kell állnunk a jogainkért”. Láttátok-e valaha Jézust ebben a testtartásban?” (Redpath) Ehelyett bízzatok az Úrban, és hirdessétek: “Mert az Úr Isten megsegít engem.”

c. Ezért úgy állítottam be arcomat, mint a kovakövet: Annak ellenére, hogy tudja, milyen gyötrelem vár rá, a Messiásnak szilárd elhatározása lesz, hogy engedelmeskedjen az Úr ISTEN-nek és kövesse az Ő útját. Arca olyan kemény lesz, mint a kovakő, és semmi sem téríti el Őt.

i. Ez pontosan beteljesedett Jézus életében, aki eltökélt volt, hogy Jeruzsálembe megy, még akkor is, ha tudta, mi vár rá ott. Amikor pedig elérkezett az idő, hogy befogadják, állhatatosan nekivágott, hogy Jeruzsálembe menjen. (Lukács 9:51)

ii. A bátorságnak két fajtája van – a pillanat bátorsága, amely nem igényel előzetes gondolkodást, és a “tervezett” bátorság, amely előre látja a nehézséget, és állhatatosan menetel felé. Jézusnak ilyen bátorsága volt; látta a keresztet a horizonton, mégis úgy állította be az arcát, mint a kovakövet.

iii. Spurgeonnak van egy csodálatos prédikációja erről a szövegről, melynek címe: A Megváltó arca úgy áll, mint a kovakő. Ezek a címszavai és pontjai:

1. Hogyan tették próbára Jézus szilárd elhatározását.

– A világ ajánlatai által.

– Barátai meggyőzései által.

– Ügyfeleinek méltatlansága által.

– A Getszemáni szenvedés első cseppjeinek keserűségével.

– A könnyedséggel, amellyel visszaléphetett volna, ha akarta volna.

– Az Őt kigúnyolók gúnyolódásaival.

– A kereszt teljes feszültségével és gyötrelmével.

2. Hogyan tartotta meg Jézus szilárd elhatározását.

– Isteni iskolázottsága.

– Tudatos ártatlansága.

– Isten segítségébe vetett rendíthetetlen bizalma.

– Az öröm, amely előtte állt.

3. Hogyan utánozzuk Jézus rendíthetetlen elhatározását.

– Ha van valami helyes, állj ki érte.

– Ha van egy helyes célod, amely Istent dicsőíti, valósítsd meg.

d. És tudom, hogy nem fogok szégyenkezni: A Messiás bátorsága nem a sorsba való szelíd beletörődés. Ez egy magabiztos bizonyosság az Úr Istenben. Kősziklaként tudja beállítani az arcát, mert azt mondhatja: “Tudom, hogy nem fogok megszégyenülni.”

e. Közel van az, aki megigazít engem; aki megküzd velem: A Messiás így idézi a Róma 8:31-et: Ha Isten értünk van, ki lehet ellenünk? Ha ez nem lenne elég világos, újra elmondja: Ki az, aki elítél engem?

i. Valójában a Róma 8:31 azért vonatkozik ránk, mert először Jézusra vonatkozik, és mi Krisztusban vagyunk. Ha Jézus a győzelemnek ezen a helyén áll, akkor mindazok, akik Krisztusban vannak, szintén ott állnak.”

3. (10-11) Az Úr Szolgája mindenkit arra szólít fel, hogy engedelmeskedjék az Úrnak, ahogyan Ő teszi.

“Ki fél közületek az Urat?
Ki engedelmeskedik Szolgája szavának?
Ki jár sötétségben, és nincs világossága?
Bízzon az Úr nevében
És támaszkodjék Istenére.
Nézzétek, mindnyájan, akik tüzet gyújtotok,
akik szikrákkal veszitek körül magatokat:
Járjatok tüzetek fényében és az általatok gyújtott szikrákban-
Ezt kapjátok az én kezemből:
gyötrelemben fogtok lefeküdni.

a. Ki fél közületek az Úrtól? Aki engedelmeskedik az Ő szolgájának szavára: Most a Messiás szól népéhez, és felszólítja őket, hogy féljék az Urat, és engedelmeskedjenek Szolgájának – magának a Messiásnak.

i. “Csak az tud másokat engedelmességre hívni, aki tudja, hogyan kell engedelmeskedni”. (Motyer)

b. Ki jár sötétségben, és kinek nincs világossága? Bízzon az Úr nevében és támaszkodjék Istenére: A Messiás a világosság útjára vezeti népét. Egyszerűen: Bízzál az Úr nevében és támaszkodj Istenedre. Ez nem feltétlenül könnyű, de biztosan egyszerű!”

c. Nézzétek, mindnyájan, akik tüzet gyújtotok: Azt gondolhatnánk, hogy ez a tűz egy pozitív dolog, de az egész vers fényében ez nem pozitív. Ez inkább hasonlít Nádáb és Abihu gyalázkodó tüzére, amelyet a 3Mózes 10:1-ben leírtak. Ha annak a tűznek a fényében és az általad meggyújtott szikrákban járunk, akkor gyötrelemben lesz részünk az Úr kezéből. Ez a Messiás buzdítása mentén következik, hogy bízzunk az Úr nevében, és ne a saját erőfeszítéseinkben Isten előtt, amelyek olyanok, mint a profán tűz.

i. “Azok, akik ‘tüzet gyújtanak’, olyan emberekre utalnak, akiknek saját terveik és saját isteneik voltak. Mivel elutasították Isten Igéjének világosságát, szörnyű büntetés vár rájuk”. (Wolf)

ii. “A kín… csak itt fordul elő, de az igéje… garantálja a bánat, a fájdalom és a nemtetszés jelentését – sőt a ‘fájdalom helye’ -, konkrétan a bűn fájdalmait Isten átka alatt”. (Motyer)