A. A példabeszéd a szőlőskertről.”

“A nyelvi szépség és a hatékony kommunikációban való tökéletes jártasság tekintetében ez a példabeszéd szinte páratlan. Az irodalmi remekmű egyik nehézsége, hogy egy olyan leendő fordító, aki irodalmilag nem egyenrangú a szerzővel, lehetetlen feladattal néz szembe… Valójában ez a példázat kiváló példája annak, ahogyan az ihlető Lélek az emberi nyelvet az isteni üzenet közvetítésére használta.” (Grogan)

1. (1-2) A terméketlen szőlőskert.

Most hadd énekeljek a Kútfőmnek
A Kútfőmnek éneke az Ő szőlőskertjéről:
Kútfőmnek szőlőskertje van
Egy igen termékeny dombon.
Azt kiásta és kitisztította köveit,
És a legkitűnőbb szőlővel ültette be.
Tornyot épített a közepén,
És borsajtót is csinált benne;
Így várta, hogy jó szőlőt teremjen,
De vadszőlőt hozott.

a. Most pedig hadd énekeljek: A történet egy szőlőskertről szól, amelynek sok előnye volt. Egy szerető emberé volt (az én Jól-szeretőmé). Egy nagyon termékeny dombra volt ültetve. A földet gondosan előkészítették (kiásták és kitakarították a köveit). Jó tőkékkel ültették be (a legkiválóbb szőlővel ültették be). Védett volt (egy torony volt a közepén). Gondoskodtak arról, hogy a gyümölcsöt feldolgozzák (készítettek benne egy présgépet).”

i. “Nincs olyan birtok, amely kedvesebb lenne az embernek, mint a szőlőskert, és nincs olyan, amely állandóbb és kitartóbb munkát követelne. Az Úr tehát nemcsak kijelenti, hogy mi vagyunk az ő szeretett öröksége, hanem egyúttal rámutat a rólunk való gondoskodására és aggodalmára is”. (Kálvin)

ii. “Elgondolkodtam saját helyzetem előnyein az Úrral szemben, és nagy szégyenkezéssel siránkoztam, hogy nem hozok neki olyan gyümölcsöt, amilyet helyzetem megkövetel. Figyelembe véve kiváltságainkat, előnyeinket és lehetőségeinket, attól tartok, hogy sokunknak nagy szívvizsgálatot kell éreznie”. (Spurgeon)

b. Azt várta, hogy jó szőlőt teremjen: Ez nem meglepő, tekintve a szőlőskert minden előnyét. Mi mást várt volna még? Ehelyett azonban vadszőlőt termett.

i. Vadszőlő: “Itt valami rosszabbal van dolgunk, mint a gyümölcstelenség. Az Újszövetség is beszél a hitről, amely gyümölcsöt terem, de a gyümölcs halott cselekedetek, amelyek szennyezik a levegőt, mint a hulla. A farkasalma vagy vadszőlő (2Királyok 4:39) ugyan szép bogyókat hoz, de azok keserűek, bűzös szagúak és mérgező természetűek. Ez pontos leírása a hűtlen szövetségi nép önfejű és hamis vallásának”. (Bultema)

ii. Clarke a vadszőlőről: “Mérgező bogyók… nem pusztán haszontalan, haszontalan szőlő, mint a vadszőlő; hanem szagot bántó, ártalmas, mérgező szőlő.”

iii. A vadszőlő azt jelenti, hogy a szőlő éppen azt termelte, amit elvárnánk tőle, ha nem tettek volna vele semmit. Minden szeretet, gondoskodás, idő, munka és befektetés eredménytelen volt.”

2. (3-4) Isten arra kéri Jeruzsálemet és Júdát, hogy fontolják meg a szőlőskert történetét.

“És most, Jeruzsálem lakói és Júda emberei,
ítéljetek, kérlek, köztem és az én szőlőskertem között.
Mit lehetett volna még tenni az én szőlőskertemmel
Amit én nem tettem meg benne?
Miért hát, amikor azt vártam, hogy jó szőlőt teremjen,
miért hozott vadszőlőt?”

a. Ítélj, kérlek, közöttem és az én szőlőm között: A kérdés egyszerű. Ki a hibás azért, hogy csak vadszőlő termett? A szőlőskert tulajdonosának a hibája, vagy magának a szőlőskertnek a hibája?

i. Mi tudjuk, és ők is tudták, hogy a gazdálkodás ok és okozat kérdése. Szó szerint soha nem lehetett “hibáztatni” egy szőlőt a terméshiányért. De az Úr szőlőjében az ember akarata is tényező.”

b. Mit lehetett volna még tenni az Én szőlőskertemmel: A történetben a szőlőskert tulajdonosa semmit sem hagyott elintézetlenül. Mindent megtett, amit csak megtehetett. Ugyanígy egyáltalán nem lehet Istent hibáztatni a vadszőlőért, amit Izrael termett. Isten mindent megtett, amit megtehetett, eltekintve attól, hogy az embereket robotokká tette, akik akaratukon kívül vagy akaratuk ellenére cselekedtek.”

i. A hiba az embert terheli, nem Istent. “Láthatjuk tehát… hogy az ember minden lelkének megvolt az esélye arra, hogy gyümölcsöző szőlőskertté váljon; és ha ennek az ellenkezője lett, az nem Isten bölcsességének vagy kegyelmének hibájából fakadt”. (Meyer)

ii. “Ó ti, akik az ő népének valljátok magatokat, mi többet tehetett volna értetek Krisztus? Mi többet tehetett volna a Szentlélek? Milyen gazdagabb ígéretek, milyen bölcsebb parancsolatok, milyen kedvesebb gondviselés, milyen kegyesebb türelem?” (Spurgeon)

c. Miért hozta hát, amikor azt vártam, hogy jó szőlőt teremjen, vadszőlőt hozott: Lehetséges, hogy Isten művet végez az Ő népében, de az Ő népe hiába fogadja ezt a művet. Pál figyelmeztetett: Mi tehát, mint vele együtt munkálkodók is könyörgünk nektek, hogy ne fogadjátok hiába az Isten kegyelmét. (2Korinthus 6:1)

i. Természetesen egy szó szerinti szőlőskert nem “csinál” semmit. De mi, mint Isten szőlőskertje, arra vagyunk hivatottak, hogy Isten kegyelmével dolgozzunk, hogy a kegyelmet ne kapjuk hiába. A kegyelem nem azért adatik, mert valamilyen cselekedet, sem múltbeli, sem jelenbeli, sem megígért cselekedet, mégis azért adatik, hogy munkára ösztönözzön, nem pedig azért, hogy azt mondjuk, hogy a munka felesleges. Isten nem akarja, hogy kegyelmét elfogadva passzívvá váljunk. Pál tudta, hogy Isten adja a kegyelmét, mi pedig keményen dolgozunk, és Isten munkája elvégeztetett.

ii. Jézus ugyanezt a képet használta a gonosz bérlőkről és a szőlőskertről szóló példázatában (Máté 21:33-46).

iii. “Így volt ez velünk is? Vajon mi jutalmaztuk-e ilyen hálátlanul a kútfőt minden fáradságáért? Adtunk-e neki szívkeménységet a bűnbánat helyett, hitetlenséget a hit helyett, közömbösséget a szeretet helyett, tétlenséget a szent szorgalom helyett, tisztátalanságot a szentség helyett?”. (Spurgeon)

3. (5-7) Isten ítélete a terméketlen szőlőskert felett.

“És most, kérlek, hadd mondjam el neked, mit teszek az én szőlőskertemmel:
Elveszem a sövényét, és leég,
és lerombolom a falát, és eltapossák.
Elpusztítom;
nem kell metszeni vagy ásni,
hanem bokrok és tövisek nőnek ki belőle.
A felhőknek is megparancsolom
, hogy ne essen rá eső.”
Mert a Seregek Urának szőlőskertje Izrael háza,
és Júda emberei az ő kellemes növénye.
Igazságot keresett, de íme, elnyomást,
igazságot, de íme, segélykiáltást.

a. Elveszem a sövényét: A szőlőskert tulajdonosának csak annyit kell tennie, hogy nem nyújt többé különleges védelmet a szőlőskertnek, és felégetik… eltapossák.

i. Korlátozott értelemben Isten az egyházra bízta a “sövények eltávolításának” felelősségét. Ha egy keresztény makacsul nem tér meg, a gyülekezet feladata lehet, hogy “átadja” őt a Sátánnak, hogy megérezze bűne fájdalmát, és megtérjen (1Timóteus 1:20; 1Korinthus 5:4-5). Az egyház ezt úgy teszi, hogy az ilyeneket kívül helyezi az Isten népe között található lelki védelmen.

b. Elpusztítom; nem metszik és nem ássák ki: A szőlőskert nem kap semmit az Úrtól. A szőlőskert ellenállt és tiltakozott a tulajdonos által végzett “metszés” és “ásás” és “öntözés” ellen. Ezért most a tulajdonos azt mondja: “Rendben. Nincs több metszés, ásás vagy öntözés. Majd meglátod magad, hogy jobb lesz-e így.”

i. Isten sok elcsüggedt gyermeke azt kívánja, hogy az Úr hagyja abba a metszést, az ásást, az öntözést. Lehet, hogy ezek a dolgok nehezek, de még rosszabb, ha az ÚR abbahagyja őket!

c. Igazságot keresett, de íme, elnyomást, igazságot, de íme, sírást: A próféta itt a szavakkal játszik. A héberben ezt írja: “Kereste a mispat, de íme mispat; fortsedaqua, de íme tsaqua.”

B. Jaj az ítéletre érett nemzetnek.

1. (8-10) Jaj a földbáróknak.

Jaj azoknak, akik házat házhoz kötnek,
mezőt mezőhöz adnak,
míg nincs hely
ahol egyedül lakhatnának az ország közepén!
Hallottam a Seregek Ura ezt mondta,
“Bizony, sok ház elnéptelenedik,
nagyok és szépek, lakos nélkül.
Mert tíz hold szőlő egy fürdőt ad,
és egy homér mag egy efát ad.”

a. Jaj azoknak, akik házat házzal kötnek össze: A kép a kapzsi ingatlanvásárlásról és -fejlesztésről szól.

i. “Mert nem lehet elítélni, mint önmagában rossz dolgot, ha valaki szántóföldet csatol szántóföldhöz és házat házhoz; hanem az elme hajlamát nézte, amely egyáltalán nem elégíthető ki, ha egyszer a nyereségvágytól fellángol. Ennek megfelelően írja le azoknak az érzéseit, akiknek soha nincs elég, és akiket semmilyen vagyon nem tud kielégíteni”. (Kálvin)

ii. “A sóvárgó emberek olyanok, mint a sárkány, aki – mondják – annyira szomjas, hogy semmilyen víz nem tudja szomját oltani. A sóvárgás száraz részegség, mondja valaki, telhetetlen vízkór, és olyan, mint maga a pokol”. (Trapp)

b. Sok ház pusztul el, nagy és szép házak, lakók nélkül: Az ítéletben az ingatlanügyleteik nem lesznek sikeresek, és sok üres és eladatlan házuk lesz.

i. “Amikor az emberek e világ dolgai után sóvárognak, Istennek módszere van arra, hogy csalódással és keserűséggel töltse el őket”. (Spurgeon)

2. (11-17) Jaj azoknak, akik végtelenül buliznak, és mindent ünnepelnek, csak Istent nem.

Jaj azoknak, akik korán kelnek reggel,
hogy a mámorító ital után menjenek,
akik éjszakáig folytatják, míg a bor fel nem lángolja őket!
Hárfa és húrok,
Tambura és furulya,
és bor van a lakomáikon,
de nem veszik figyelembe az Úr művét,
és nem gondolnak keze munkájára.
Ezért ment fogságba népem,
mert nincs tudásuk,
becsületes embereik éheznek,
és sokaságuk kiszáradt a szomjúságtól.
Ezért a Sehol kitágult,
és mértéktelenül kitátotta száját,
dicsőségük, sokaságuk és pompájuk,
és aki ujjong, az leszáll bele.
A népek lezuhannak,
mindenki megalázódik,
és a magasztosok szemei megalázódnak.
De a Seregek Ura felmagasztalódik az ítéletben,
és Isten, aki szent, megszentelődik az igazságban.
Akkor a bárányok legelőjükön legelnek,
és a kövérek pusztáin idegenek esznek.

a. Jaj azoknak, akik korán kelnek reggel, hogy mámorító italokat kövessenek: A kép azokról szól, akik “keményen dolgoznak”, hogy bulizhassanak és végtelenül ünnepelhessenek. Életük tele van kábítószerrel és zenével – De nem tekintik az Úr munkáját, és nem veszik figyelembe keze munkáját.

i. Mi a baj a bulizós és szórakozásfüggő életmóddal? Egyszerűen fogalmazva, megfeledkezik Istenről. Bár azt állítják, hogy valamilyen módon emlékeznek rá, nem tekintik az Úr munkáját, és nem veszik figyelembe kezeinek működését. Aki valóban tekintettel van az Úr munkájára, és valóban figyelembe veszi kezeinek működését, az úgy fog élni, mintha Isten valódi lenne, és mintha az élet sokkal több lenne, mint a bulizás és a szórakozás.

b. Ezért az én népem fogságba került: azok, akik a mulatozás és szórakozás miatt megfeledkeznek Istenről, olyan fogságban fognak megítéltetni, amely véget vet a nevetésnek (aki ujjong, abba száll alá), felmagasztalja az Urat (a Seregek Ura felemelkedik az ítéletben), és megjutalmazza a szelídeket (a bárányok legelőjükön fognak legelni).

3. (18-21) Jaj azoknak, akik összekeverik az erkölcsi kérdéseket, akik azt hiszik, hogy ők jobban tudják, mint Isten.

Jaj azoknak, akik a gonoszságot a hiúság kötelével húzzák,
és vétkeznek, mintha szekérkötéllel vétkeznének,
akik azt mondják: “Siessen és siettesse művét,
hogy meglássuk,
és közeledjék és jöjjön Izrael Szentjének tanácsa,
hogy megismerjük azt”.”
Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak,
akik sötétséget tesznek világosságnak, és világosságot sötétségnek,
akik keserűt tesznek édesnek, és édeset keserűnek!
Jaj azoknak, akik bölcsek a maguk szemében,
és okosak a maguk szemében!

a. Jaj azoknak, akik a gonoszságot a hiúság zsinórjaival húzzák: Üresség köteleivel húzzák magukhoz bűnüket!

i. “Azzal hízelegnek maguknak, hogy azt képzelik, hogy ami bűn, az nem bűn, vagy valamilyen kifogással vagy üres színleléssel enyhítik annak szörnyűségét. Ezek tehát zsinórok, gonosz kötelek, amelyekkel a gonoszságot húzzák”. (Kálvin)

ii. “Akiket nem csupán a világ csábításai vagy a gonosz emberek rábeszélései vonzanak a bűnre, akiket meglep és utolér a bűn, mint néha a jó embereket… hanem akik tevékenyen és szorgalmasan vonzzák magukhoz a bűnt, vagy ők maguk a bűnre; akik mohón és kitartóan üldözik a bűnt és annak alkalmait, és nem nyugszanak, amíg meg nem előzik azt; akik szándékosan, elszántan és szorgalmasan vétkeznek”. (Poole)

iii. “Hiú és csalárd érvekkel és ürügyekkel, amelyekkel a bűnösök általában a bűnbe vonják magukat”. (Poole)

b. Közeledjék és jöjjön Izrael Szentjének tanácsa, hogy megismerjük azt: Azzal, hogy ezeket az üres szavakat mondták, megmutatták, hogy gőgösen megvetik az Urat. Mintha azt mondták volna: “Csak rajta, Isten! Készen állunk a te ítéletedre.”

i. “Vagy nem tud, vagy nem akar ártani nekünk; nem félünk tőle, hadd tegye a dolgát; kezdje, amint akarja. Nem mintha az izraeliták közül bárki is olyan szemtelen lett volna, hogy ilyen kifejezéseket használjon; de cselekedeteiknek ez volt az egyértelmű nyelvezete; úgy éltek, mintha ezen a véleményen lettek volna; elbizakodottságuk és biztonságuk megmutatta, hogy kétségbeesetten megvetik Istent és minden ítéletét”. (Poole)

c. Jaj azoknak, akik a rosszat jónak, a jót pedig rossznak nevezik: Ügyes és megtévesztő szavakkal elmosják az erkölcsi kérdéseket, és mentegetik a bűneiket. Saját gonoszságukat nézik, és jónak nevezik, és mások jóját nézik, és rossznak nevezik. Ézsaiás az erkölcsi zűrzavar mélységes állapotát írja le.

i. “Ők voltak az akkori Nietzschiánusok az Unwertung aller Wertennel, minden érték leértékelésével, minden érték és alapfogalom felforgatásával”. (Bultema)

d. Jaj azoknak, akik a saját szemükben bölcsek: Tele voltak gőggel, és elutasították Isten bölcsességét és mércéit. “A Biblia? Annyira ítélkezik. Ne ítéljetek, hogy ne ítéljenek meg benneteket. Minden azon múlik, hogyan értelmezed. Neked megvan a te értelmezésed, nekem pedig az enyém.” Mindez a gondolkodás az emberi bölcsességet Isten Igéje fölé emeli.”

4. (22-23) Jaj a romlottaknak, akik nagyobb értéket tulajdonítanak az ivásnak, mint a tisztességnek és az igazságosságnak.

Jaj a borivásban hatalmas embereknek,
Jaj a bódító ital keverésében bátor embereknek,
akik kenőpénzért igazolják a gonoszokat,
és elveszik az igazságot az igazaktól!

a. Jaj az italozásban hatalmas férfiaknak: Ezek voltak a teljesítőképességű, nagy teljesítményű férfiak – a bűnben!

i. “A próféta másodszor is intett e bűn ellen, mert annyira elterjedt. Az iszákosok is mocskos teremtmények, és ezért több mint szükséges volt, hogy kétszeresen is elbánjanak velük… Sokan ezek közül a részegek közül nagy dicsőségnek tartják, hogy hatalmasak a borivásban”. (Trapp)

ii. “Amikor Alfonz királynak egy embert nagy ivónak, aki képes elviselni a bort, azt válaszolta, hogy ez jó dicséret egy szivacsnál, de nem egy fejedelemnél”. (Trapp)

iii. “Semmi sem alantasabb és gyalázatosabb, mint az, hogy az ember az erejét próbára teszi az étel lenyelésében vagy a bor elnyelésében, és ez küzd önmagával, hogy annyit gyömöszöljön le, amennyit a gyomra elbír. Az ilyen emberek nem tartják be az élet szabályait, és nem tudják, hogy Isten miért ad nekik táplálékot; hiszen azért eszünk és iszunk, hogy a testet támogassuk, és nem azért, hogy tönkretegyük.” (Kálvin)

b. Akik kenőpénzért igazolják a gonoszokat, és elveszik az igazságot az igaz embertől: Ezek azok az emberek, akik csak a saját örömükkel és szórakozásukkal törődnek, és másokkal nem törődnek.

5. (24-30) Az Úr biztos és teljes ítéletet ígér.

Ezért, amint a tűz megemészti a szalmát,
és a láng felemészti a pelyvát,
úgy lesz gyökerük olyan, mint a rothadás,
és viráguk felszáll, mint a por,
mert elvetették a Seregek Urának törvényét,
és megvetették Izrael Szentjének szavát.
Ezért az Úr haragja felgerjedt népe ellen,
Kinyújtotta ellenük kezét,
és lesújtott rájuk,
és megremegtek a hegyek.
Tetemük olyan volt, mint a szemét az utcák közepén.
Mindezért nem fordult el haragja,
De keze még mindig ki van nyújtva.
Még messziről zászlót emel a nemzeteknek,
És fütyül nekik a föld végéről,
Sietve, gyorsan jönnek.
Senki nem fárad el és nem botlik meg közöttük,
Senki nem szunnyad és nem alszik,
Nem lazul meg az övük az ágyékukon,
Nem szakad el a szandáljuk szíja,
Akiknek nyilai élesek,
és minden íjuk meghajlik,
Lovaik patája olyan lesz, mint a kovakő,
és kerekük, mint a forgószél.
Bömbölésük olyan lesz, mint az oroszláné,
Bömbölni fognak, mint a fiatal oroszlánok;
Igen, bömbölni fognak,
És megragadják a zsákmányt,
És biztonságban elviszik,
És senki sem szabadít meg.
Azon a napon ordítani fognak ellenük
Mint a tenger zúgása.
És ha valaki a szárazföldre néz,
Nézd, sötétség és szomorúság;
És a fényt elsötétítik a felhők.

a. Ahogy a tűz felemészti a szárt, ahogy a láng felemészti a pelyvát: A szurok és a pelyva egyaránt nagyon gyúlékony. Isten hirtelen, teljes és súlyos ítéletre figyelmeztet.

b. Mert elvetették a Seregek Urának törvényét, és megvetették Izrael Szentjének szavát: Júda minden egyes bűne visszavezethető arra, hogy elutasította és megvetette azt, amit Isten mond. Az emberi vélemény sokkal fontosabb volt számukra, mint Isten szava.

c. Messziről zászlót emel a nemzeteknek, és a föld végéről fütyül nekik: Isten idegen nemzeteket fog hívni, hogy jöjjenek és támadják meg Júdát, hogy eszközeivé tegye őket a rajtuk való ítéletének.

d. Gyorsan, sebesen jönnek… Senki sem fárad el és nem botlik meg közöttük… Nem lazul meg az öv az ágyékukon sem… Kiknek a nyilai élesek, és minden íjuk meghajlik: a seregek, amelyeket Isten Júda ellen fog hívni, mind üzletiek. Teljesen összpontosítanak, felkészültek és készenlétben állnak – Júda erős férfiaival együtt használják erejüket ivóversenyre! Ez egy nagy melléfogás lenne, és a puha, részeg és petyhüdt Júda biztosan elbukik az ilyen elszánt ellenséggel szemben.”

i. Ha már nem leszünk erősek a magunk, sőt az Úr kedvéért sem, nem kellene-e legalább ellenségeink kedvéért erősnek lennünk? Ha erősek és összpontosítanak ellenünk, nem kellene-e nekünk erősnek lennünk az Úrban és az Úrra összpontosítva, hogy legyőzzük az ilyen erős ellenségeket?

d. Íme, sötétség és szomorúság, és a világosságot elsötétítik a felhők: Ez egy nyomorúságos hely. Miért helyezte az ÚR Júdát ilyen helyre? Mert Ő szereti őket. Ezek a szavak kemény, de irgalmas szavak; a szavak pofonok, hogy megakadályozzák a teljes és örök pusztulást. Az egyetlen kérdés az, hogy “Meghallgatjuk-e Isten figyelmeztetését?”

i. “Isten bajai jobbak, mint az ördög üdvözletei”. (Spurgeon)