A. Isten dicsőítése azért, amit tett.

1. (1) Bevezetés:

Ó Uram, te vagy az én Istenem.
Magasztallak téged,
dicsőítem a te nevedet,
mert csodálatos dolgokat tettél,
a te régi tanácsaid hűség és igazság.

a. Uram, te vagy az én Istenem: Ézsaiás 24 a világra eljövendő ítéletről szólt, különösen a nagy nyomorúság idején. Az alatt az idő alatt azok, akik bíznak az Úrban, dicsérni fogják Őt, még az Ő igazságos ítélete közepette is. Felemelik szavukat, énekelni fognak, az Úr fenségéért hangosan kiáltanak a tenger felől (Ézsaiás 24:14). Ez az ének azt a fajta szívet mutatja, amely dicsőíti Istent a nyomorúság közepette, még a nagy nyomorúság közepette is.

b. Uram, te vagy az én Istenem! Annak tudata, hogy az Úr – Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, a Jézus Krisztusban és Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott Isten – a mi Istenünk, arra késztet bennünket, hogy dicsérjük Őt. Ha valaki vagy valami más az Úron kívül a mi Istenünk, akkor bálványimádásban vagyunk bűnösek.

c. Magasztallak téged, dicsőítem a nevedet: Az imádó itt döntést hoz, hogy dicsérni fogja Istent (dicsőíteni fogom). Az imádat soha nem lehet csak egy érzés, még akkor sem, ha ez egy intenzív érzés. Döntéssel kell imádnunk Istent.

i. “Ha nem dicsőíteném és áldanám Krisztust, az én Uramat, megérdemelném, hogy a nyelvemet gyökerestől kitépjék a számból. Ha nem áldanám és magasztalnám az ő nevét, megérdemelném, hogy minden kő, amelyre az utcán taposok, felemelkedjék, hogy átkozza hálátlanságomat, mert Isten kegyelmének – fejem és fülem fölött – fuldokló adósa vagyok, a végtelen szeretetnek és határtalan könyörületnek vagyok adósa. Nem vagytok ti is ilyenek? Akkor Krisztus szeretetére bízlak benneteket, ébredjetek, ébresszétek fel szíveteket most, hogy dicsőséges nevét magasztaljátok”. (Spurgeon)

d. Mert csodálatos dolgokat tettél: Amikor arra gondolunk, hogy az Úr mennyi csodálatos dolgot tett, elég könnyű meghozni a döntést, hogy imádjuk az Urat. Isten azt akarja, hogy imádatunkat gondolat és emlékezés töltse be Isten nagyszerű tetteire, ne csak érzelmi reakció legyen.

e. Régi tanácsaid hűség és igazság: Amikor Isten szavának nagyságára és állandóságára emlékezünk, az arra késztet bennünket, hogy dicsérjük Őt. Mi megbízhatóbb, örökkévalóbb, maradandóbb, mint Isten szava?

2. (2-3) Isten dicsérete az Ő igazságos ítéletéért.

Mert rommá tettél egy várost,
egy megerősített várost rommá,
idegenek palotáját, hogy ne legyen többé város,
soha többé nem épül újjá.
Ezért az erős nép dicsőíteni fog téged,
a rettenetes nemzetek városa félni fog tőled.

a. Mert rommá tetted a várost: Istent imádhatjuk az Ő ítéletéért, mert bízunk az Ő igazságosságában. Ahogyan Szodoma és Gomorra esetében is történt, Isten soha nem tesz romhalmazzá egy várost, hacsak az ítéletet nem érdemli meg, és Isten gondoskodott az igazakról.

i. Melyik városról van szó? Nincs konkrét város, hanem valójában minden város. “Teljesen hiányzik minden konkrét nemzeti utalás, és a városon belül folytatott tevékenységek egyike sem különbözteti meg a várost semmilyen módon. Ezért a legjobban úgy értelmezhető, mint a szervezett emberi társadalom testének képi leírása, egyfajta “hiúsági vásár”, amelyet az isteni ítéletnek kell alávetni. Amikor Isten ítéletben érvényesíti akaratát, véget vet a fennálló emberi rendnek, így bizonyos értelemben minden város a káoszba kerül”. (Clements, idézi Grogan)

b. Az erős emberek dicsőíteni fognak téged: Az Úr népe látja művét, és dicsőíti Őt. Ez az első az Isten ítéletének két hatása közül. Másodszor: A rettenetes népek városa félni fog Tőled. Az igazságtalanok félnek Istentől, amikor meglátják az Ő igazságos ítéletét.

3. (4-5) Isten dicsőítése a gyengékhez való jóságáért.

Mert Te voltál a szegényeknek erőssége,
a nyomorúságban lévő rászorulónak ereje,
menedék a vihartól,
árnyék a hőségtől,
mert a rettenetesek fújása olyan, mint a falnak csapó vihar.
Az idegenek zaját csökkented,
mint a hőség a száraz helyen,
mint a hőség a felhő árnyékában,
a rettenetesek éneke elhalkul.

a. Mert te voltál a szegényeknek erőssége, a rászorulóknak ereje: Isten méltó a mi dicséretünkre, mert erőt ad a szegényeknek és a rászorulóknak.

b. Menedék a vihar elől, árnyék a hőség elől: Ez csodálatos ok arra, hogy dicsérjük Istent, és még az idegeneket (idegeneket) is megáldja az Ő jósága. Isten még a rettenetesek énekét is elhallgattatja.

B. Isten dicsőítése azért, amit tenni fog.

1. (6) Dicsőséges lakoma Isten népének.

És ezen a hegyen
A Seregek Ura minden népnek
válogatott darabokból
lakomát készít,
szőlős borokból
szőlővel teli kövér dolgokból,
szőlővel teli finomított borokból
szőlővel teli borokból.

a. Ezen a hegyen a Seregek Ura lakomát rendez minden népnek: A Biblia több helyen beszél arról, amit néha a Bárány menyegzői vacsorájának neveznek. A Jelenések 19:9 azt mondja: Boldogok, akik elhívattak a Bárány menyegzői vacsorájára! Ézsaiás 25:6 alapján azt mondhatjuk, hogy ez a nagy lakoma a földön, és nem a mennyben zajlik.

b. A válogatott darabok lakomája, a szeszes borok lakomája, a csontvelővel teli kövér dolgoké, a jól kifinomult, szeszes boroké. Isten népe számára ez lesz a “győzelmi lakoma” vagy a “jutalomlakoma”, amikor a végső csata véget ér. Micsoda lakoma lesz ez.

i. Jézus nagyon várja ezt a lakomát. Azt mondta tanítványainak az utolsó vacsorán: “Mostantól fogva nem iszom a szőlőnek ebből a gyümölcséből addig a napig, amikor újból iszom belőle veletek együtt Atyám országában” (Máté 26:29). Ezzel Jézus arról a napról beszélt, amikor vágyakozva várta azt a napot, amikor a Bárány menyegzői vacsoráján közösséget fog venni népével. Jézus izgatottan várja ezt az eseményt; te is izgatott vagy?

2. (7-8) A gonosz elpusztítása.

És elpusztítja ezen a hegyen
A minden emberre vetett takaró felszínét,
és a fátylat, amely minden nemzetre kiterítve van.
Elnyeli a halált örökre,
És az Úr Isten letörli a könnyeket minden arcról,
A népének dorgálását
Elveszi az egész földről,
Mert szólt az Úr.

a. A fátyol, amely minden nemzet fölé terült: Ez az, amit az Úr el fog pusztítani. A kép az, hogy van egy fátyol, amely minden nemzet fölé van terítve, amely megakadályozza őket abban, hogy lássák Istent, szeressék Istent és engedelmeskedjenek Istennek. Ezen a dicsőséges napon az Úr lerombolja ezt a fátylat.

i. Az Újszövetségben Pál arról beszél, hogy Izraelt egy fátyol vakította el: De még ma is, amikor Mózest olvassák, fátyol fekszik a szívükön (2Kor 3,15). Ézsaiás korában sokkal nyilvánvalóbb volt, hogy a nemzetek fátyolosak voltak. Pál apostol idejében sokkal nyilvánvalóbb volt, hogy Izrael fátyolos volt. De mind a nemzetek, mind Izrael esetében a gyógyír ugyanaz: Mindazonáltal, ha valaki az Úrhoz fordul, a fátyol lekerül (2Kor 3:16).

b. Ő örökre elnyeli a halált: Az Úr a halált is elpusztítja. Eljön a nap, amikor a halál erőtlen lesz. A halált Ádám lázadása vezette be (1Mózes 2:16-17), és egy napon Isten teljesen meg fogja szüntetni.

i. Pál tudta ezt, és várta ezt a napot. Az 1Kor 15:54-ben hirdette: A halál elnyelődik a győzelemben. Ez minden hívőre igaz lesz, amikor a halált legyőzi a feltámadás. A feltámadott test nem egy újraélesztett holttest. Ez egy új életrend, amely soha többé nem fog meghalni.

ii. Freud tévedett, amikor azt mondta: “És végül ott van a halál fájdalmas rejtélye, amelyre még egyáltalán nem találtak és valószínűleg soha nem is fognak találni orvosságot”. Hasonlítsuk össze ezt a szomorú kijelentést Ézsaiás diadalmas kijelentésével: “Ő örökre elnyeli a halált.”

iii. “Amióta a halál Jézus Krisztus ereiben futott, aki az élet lényege, azóta elpusztul vagy elnyelődik; mint ahogy a méh is elpusztul, amikor a fullánkját a sebbe hagyta.” (Trapp)

c. És az Úristen letörli a könnyeket minden arcról: Ilyen dicsőséges az Isten gyengéd irgalma. Nem csak arról van szó, hogy eltörli azokat a dolgokat, amelyek elszomorítottak minket, vagy akár arról, hogy ad egy zsebkendőt, hogy megszárítsuk a szemünket. Ehelyett Ő gyengéden és szeretettel letörli a könnyeket minden arcról.

d. Az Ő népének dorgálását el fogja venni az egész földről: Most szükségünk van arra, hogy Isten megdorgálja az Ő népét. Ha Isten nem dorgálna és nem javítana meg minket, egyre távolabb sodródhatnánk tőle. De eljön majd a nap, amikor már nem zavar bennünket a bűn, már nem vagyunk abban a helyzetben, hogy lázadjunk. Azon a dicsőséges napon az Ő népének megdorgálását el fogja venni. Hálát adunk Istennek azért az eljövendő napért, és hálát adunk Istennek az Ő népének addigi hűséges dorgálásáért is.

3. (9) Isten népének bizonyságtétele.

És azt mondják majd azon a napon:
“Íme, ez a mi Istenünk,
Őt vártuk, és ő megment minket.
Ez az Úr,
Őt vártuk,
örvendezünk és örvendezünk az ő szabadításán.”

a. Íme, ez a mi Istenünk: Akkor is hirdetni fogjuk, mert most is hirdettük. Mi vagyunk azok, akik nem féltek megvallani Jézust az emberek előtt a földön, és áldottak leszünk, ha Ő megvall minket mennyei Atyánk előtt (Lukács 12:8).

b. Vártuk Őt, és Ő meg fog minket menteni: Csodálatos dolog várni az Úrra, és látni, hogy Ő elhozza az Ő üdvösségét. Isten néha távolinak vagy kegyetlennek tűnik, amikor várnunk kell rá, de Isten útjai valóban a legjobbak, és meg fog mutatkozni.

c. Örülni és örülni fogunk az Ő üdvösségének: Ha ez a mi üdvösségünk – abban az értelemben, hogy a saját magunk teremtette, saját magunk által létrehozott üdvösség, akkor nincs minek örülni és örülni. De mivel ez az Ő üdvössége, minden van, aminek örülhetünk és örvendezhetünk.

d. És azt fogják mondani azon a napon: Mindegyik – megvallani, hogy Ő a mi Istenünk, a türelmes várakozás beteljesülése, és örülni az Ő üdvösségének – mindezek mindegyike végül beteljesedik azon a napon. De lényegében már most is beteljesedhetnek! Már most dicsérhetjük Istent ezekért a dolgokért! És amikor ezt tesszük, akkor annak a napnak a dicsőségéből valamennyit már most is megvalósítjuk az életünkben.

i. “Isten dicsőítésében elragadtatva lenni a lélek legmagasabb rendű állapota. Az, hogy megkapjuk a kegyelmet, amiért Istent dicsérjük, az már valami; de az, hogy a kapott kegyelemért teljes egészében Isten dicséretébe öltözzünk, sokkal több. Miért, a dicséret a mennyország, és a mennyország a dicséret! Imádkozni lent a mennyország, de a dicséret a mennyország lényege fent. Amikor imádatban meghajolsz, akkor vagy a legmagasabban.” (Spurgeon)

4. (10-12) Az Úr mindent megold.

Mert ezen a hegyen megpihen az Úr keze,
és Moábot eltapossák alatta,
mint a szalmát a szemétdombra.
És kinyújtja kezét közöttük
Mint ahogy az úszó kinyújtja kezét úszásra,
És ledönti gőgjüket
Kezeik cselvetésével együtt.
Falaitok magas várát
Lerombolja, megalázza,
És földre dönti, porba dönti.

a. Mert ezen a hegyen megpihen az Úr keze: Az Úr a Sion hegyén fogja letelepíteni kegyelmének, hatalmának és dicsőségének kezét. A nagy nyomorúság után, amikor Jézus Krisztus Jeruzsálemből uralkodik, az egész teremtés tudni fogja, hogy az Úr keze valóban megpihen ezen a hegyen.

i. “Isten hatalmas és kegyelmes jelenléte (amelyet a Szentírás gyakran jelez Isten kezével) állandó és állandó lakhelye lesz; nem költözik majd egyik helyről a másikra, mint a sátorral, és nem is távozik el onnan, mint Jeruzsálemből”. (Poole)

b. Moábot pedig eltapossák: Azon a napon Jézus uralkodik majd a nemzeteken minden hatalommal és igazsággal (Zsoltárok 2:8-12). Isten kinyújtja majd a kezét (Ahogy az úszó kinyújtja a kezét, hogy úszni tudjon), és lealacsonyít minden büszke, lázadó szívet. Akik ellenállnak az Ő uralmának, azokat a földre, a porba dönti.

i. “A próféta egy erőteljes antropomorf alakzatban ábrázolja az Úr kezét, amint áldásként nyugszik a Sion hegyén, és lábai ítéletként Moábot tapossák el.” (Grogan) Szóval, melyiket akarjuk – Isten szerető kezének érintését, vagy az Ő ítélő lába alá kerülni?