The Combat Zone volt a neve az 1960-as években a Massachusetts állambeli Boston belvárosában található felnőtt szórakoztató negyednek. A Boylston Street és a Kneeland Street közötti Washington Street központja a terület egykor számos sztriptízklub, peep-show, X-kategóriás mozi és felnőtt könyvesbolt helyszíne volt. Hírhedt volt a bűnözésről is, beleértve a prostitúciót is.

A Combat Zone fénykorában a nagyobb sztriptízklubok közé tartozott a Teddy Bare Lounge, a Two O’Clock Club, a Club 66 és a Naked I Cabaret. A sztriptízklubok és az X-kategóriás mozik mellett számos peep-show és felnőtt könyvesbolt szegélyezte a Washington Street nagy részét a Boylston Street és a Kneeland Street között. A Wall Street Journal 1976-ban “szexuális Disneylandnek” nevezte a területet.”

A “Combat Zone” elnevezést a területről szóló leleplező cikksorozat tette népszerűvé, amelyet Jean Cole írt az 1960-as években a Boston Daily Record számára.A névnek kettős jelentése volt: A terület nemcsak a bűnözésről és az erőszakról volt ismert, hanem a bostoni haditengerészeti hajógyárból partra szállt katonák és tengerészek egyenruhában látogatták a számos sztriptízbárt és bordélyházat, így az utcák háborús övezet benyomását keltették

Gelatin-ezüst nyomat, nyomtatott 2011, 3/12-es kiadás, 40,5cmx50cm, aláírt & bélyegzett hátlap

ezüst-zselatin nyomat, 17cm x 23cm, szignált & bélyegzett hátlap

ezüst-zselatin nyomat, 20cm x 25cm, div. bélyegző hátlap

A Combat Zone az 1960-as évek elején kezdett kialakulni, amikor a városi tisztviselők a Faneuil Hall közelében lévő Scollay Square-en lévő West End és a korábbi vöröslámpás negyedet lerombolták a Government Center városfelújítási projekt építése érdekében. A Scollay Square kitelepített lakói az alsó Washington Street területére költöztek, mert az csak fél mérföldre volt, a bérleti díjak alacsonyak voltak, és a közeli kínai negyed lakói nem rendelkeztek olyan politikai erővel, hogy távol tartsák őket.

Az alsó Washington Street már akkor is Boston szórakoztató negyedének része volt, számos mozival, bárral, csemegebárral és étteremmel, amelyek az éjszakai életet szolgálták. A klasszikus, stúdióépítésű mozipaloták, mint az RKO-Keith és aParamount színházak és a színpadi színházak, mint a Boylston Street-i Colonial között helyezkedett el.A Scollay Square-i burleszkszínházak bezárásával sok bárban kezdtek el go-go táncosnőket, később pedig meztelen táncosnőket bemutatni.Az 1970-es években, amikor az obszcenitás elleni törvények enyhültek,sok mozi, amely akkoriban másodfilmeket vetített, felnőttfilmeket kezdett vetíteni

A homoszexualitással szemben akkoriban az intolerancia volt az uralkodó. Az Alsó Washington utcát ezzel szemben sokáig a “melegek Times Square-jeként” ismerték. ahogy a terület megváltozott, ez a becenév kikerült a forgalomból, de a Combat Zone viszonylag nyitott légköre még mindig sok LMBT-embert vonzott. A népszerű gyülekezőhelyek közé tartozott a Playland Café az Essex Streeten, a Stuart Theater a Washington Streeten és sok más hely. A közeli Park Square és Bay Village számos meleg- és dragbárnak adott otthont, mint például a Punch Bowl és a Jacques Cabaret.

A Combat Zone ellenzői gyakran csoportosították a homoszexuálisokat, transzvesztitákat, prostituáltakat, sztriptíztáncosokat, a felnőtt könyvek és filmek forgalmazóit és a drogkereskedőket az erkölcstelenség vélt ernyője alá. Jeremiah Murphy így írt a Boston Globe 1973-as cikkében a Combat Zone-ról: “Most már majdnem hajnali 3 óra van, a melegbárok bezártak, és a buzik, kurvák, stricik és dílerek kóborolnak az utcákon”. Egy 1974-es Boston Herald-cikkben a Sack Színházlánc képviselői a Combat Zone-t “a Sátán játszóterének” és “stricikből, prostituáltakból, erotikusokból és az erkölcstelenség kereskedőiből álló rosszindulatú daganatnak” nevezték, amelynek burjánzását el kellett távolítani. A Globe még 1984-ben is úgy hivatkozott a Zóna egyes színházaira, mint “a homoszexuálisok hírhedt gyülekezőhelyeire.”

A Combat Zone fajilag is sokszínű volt egy olyan időszakban, amikor más bostoni városrészek viszonylag szegregáltak voltak. Emlékirataiban Jonathan Tudan felidézi a Tremont Street-i házában 1969-ben egy közelgő rendőrségi razzia híre miatt kialakult feszültséget. A drogdílerekkel és prostituáltakkal együtt – írja – “a vegyes fajú párok, akik ott húzták meg magukat, idegesen kételkedni kezdtek a szabadságukban.

Két prostituált, Washingtom St. a harci zóna, 1967