E három versszakban, szabályos jambikus pentameterben, az első strófa “abababbb”, a második strófa “cdcdee” és a harmadik strófa “fgfgghh” rímképletében írt vers részletezi, hogy Clare hogyan talál menedéket az elmegyógyintézetben elszenvedett megpróbáltatásoktól azáltal, hogy újra megerősíti egyéniségét az életben és a természeti világ szépségének szeretetét, amelyben majd a halálban békét talál. Annak iróniája, hogy Clare olyan verset ír, amelyben kijelenti: “Én vagyok”, az, hogy az elmegyógyintézetben töltött évek alatt időnként azt hitte, hogy ő Lord Byron és Shakespeare, sőt egy alkalommal még Byron verseit is átdolgozta.
A második strófa a családjától és barátaitól való elidegenedést vizsgálja, amelyet mentális állapota miatt érez: “And e’en the dearest – that I loved the best – / Are strange – nay, rather stranger than the rest”. Az utolsó strófa vallásos képeket alkalmaz, Istent hívja segítségül, felidézi az Édenkertet és vágyakozik a “boltozatos égbolt” után, ami egy katedrálisszerű mennyországra utal. Úgy tűnik, egyszerre reméli a spirituális túlvilágot és fogadja el a szeretett földön való békés nyugalom fizikai valóságát.
A verset Clare számára az elmegyógyintézet házi gondnoka, W. F. Knight írta át, aki 1845 áprilisától 1850 januárjának végéig dolgozott ott. A vers először 1848. január 1-jén jelent meg a Bedford Timesban, illetve más források szerint a Saint Andrews orvosi felügyelőjének 1864-es éves jelentésében, majd később kissé módosított szöveggel megjelent a Frederick Martin által a költőről írt Life of John Clare című életrajzban. A vers Clare “utolsó sorai”-ként ismert, és a leghíresebb verse.
A vers címe szerepel Clare költészetének 2003-as, I Am: The Selected Poetry of John Clare című gyűjteményében, amelyet életrajzírója, Jonathan Bate szerkesztett, és korábban szerepelt a Columbia University Press 1992-es, The Top 500 Poems című antológiájában.
A vers nem tévesztendő össze egy szintén Clare által írt szonettel, amelynek címe szintén “I Am” (vagy “I Only Know I Am”, vagy “Sonnet: I Am”). Ez utóbbi azonban “kiegészítő darabnak tekinthető”.